Növényvédelmi előrejelzés: Veszélyben a szőlő, katasztrofális a diótermés

Szeptember első napjai még a nyár utóízét hozták, a szárazság is tovább fokozódott. A hétvégére azonban kisebb lehűlés érkezett, majd a hét elején bőségesebb csapadék vetett véget a szeptemberi nyárnak.

A hirtelen időjárás-változás növényvédelmi szempontból is jelentős változásokat hozhat: a tartós szárazság után megérkező csapadék kedvezhet a gombás betegségek terjedésének, és a kártevők mozgására is hatással lehet.

Az egyre sűrűsödő munkák miatt kevesebb figyelem jutott a tarlókra, így ott erősödik a gyomosodás, és az árvakeléseken szaporodnak a kártevők, kórokozók. A repce árvakeléseken kimondottan erős földibolha-fertőzés figyelhető meg, emellett a repcedarázs álhernyói is tömegesen jelentkeznek, fokozva a rágáskárt. Ez a folyamat előrevetíti annak veszélyét, hogy a kártevők tömegesen telepednek át a friss vetésekbe.

Akik kivártak, és csak a jelentősebb esők után vetnek, most jó minőségű magágyba kerülhet a vetőmag, így gyors és egyenletes kelésre van esély. A repce így még elérheti a teleléshez szükséges fejlettségi állapotot. Ugyanakkor az Alföld déli része továbbra is csapadékhiánnyal küzd, ott nehezebb jó magágyat készíteni. A friss csapadék ugyan kedvez a fiatal növények fejlődésének, ám éppen most, a legérzékenyebb fenológiai fázisban vannak kitéve a földibolha és a repcedarázs kártételének. Ezért a táblák rendszeres szemlézése elengedhetetlen feladat a következő időszakban.

Sokasodnak a kártevők a repce árvakeléseken – fotó: Lepres Luca

Közel a kukorica-betakarítás kezdete

A kukorica jelenleg viaszérés–sárgaérés fenológiai állapotban van, a betakarítás megkezdése legfeljebb a legkorábbi fajtáknál lehetséges. A növényegészségügyi helyzet alapvetően nem változott, ami részben kedvező, részben azonban kedvezőtlen hír. A fuzáriumos csőpenész a száraz időben eddig nem tudott továbbterjedni, ugyanakkor a fertőzés gyakorisága továbbra is magas, és bár egyelőre csak a csövek végén jelentkeznek a tünetek, a friss csapadék kedvezhet a betegség erősödésének.

A kukoricamoly lárvái továbbra is károsítanak, a szár mellett a csövet is rágják, miközben a gyapottok-bagolylepke sem hagyja el az állományt: már hosszabb ideje tojásokat rak, és a mostani körülmények kedveznek a lárvák fejlődésének, így jövőre tömeges megjelenésük várható. Bár ezek a kártevők lassan visszaszorulnak, kártételük mérséklődik, a vadkárok veszélye viszont fokozódik, ami komolyabb gondot jelenthet a betakarítás előtt.

Zajlik a napraforgó deszikkálása

A napraforgó-állományokban a barnaérés a jellemző fenológiai állapot, a deszikkálások folyamatosan zajlanak, és több helyen már megindult a betakarítás is. A nyár végén jelentkező fertőzések a növény öregedése és a szárazra forduló időjárás miatt fokozatosan lassultak, ugyanakkor a diaportés levél- és szárfoltosság másodlagos tünetei most kezdenek látható kárt okozni: a szár törik, a tányérok a földre kerülnek. Szerencsére ez a jelenség csak gyengébb mértékben jelentkezik.

A parlagfű fertőzöttség főként a táblaszegélyeken és forgókban jellemző, de sok esetben a belső területeken is komoly problémát okoz. A parlagfű pollenszórását mostanra már csak a betakarítás, illetve a tarlóhántás állíthatja meg. Ez kettős következménnyel jár: egyrészt az allergiások számára különösen nehéz időszak, másrészt a termelők számára költséges és termésveszteséggel járó kényszerintézkedések (deszikkálás vagy a túlnőtt, fertőzött táblarészek lezúzása) szükségessége.

Megkezdődött az almaszüret

Az ősz a gyümölcsösökben is érezteti hatását: az almák érnek, a szedés megkezdődött. A betegségek fertőzési nyomása mérséklődött, így a védekezéseket lassan be lehet fejezni. Az almamoly, amely az egyik legtovább kitartó kártevő, mostanra visszaszorulóban van, a csapdák egyre kevesebb egyedet fognak. Az egészen késői érésű fajtáknál azonban még mindig indokolt a fák és a termés szemlézése, hiszen a hernyók jelenléte veszélyt jelenthet.

Terjed a monília a csonthéjasok között

A csonthéjas ültetvényekben már csak a legkésőbbi fajták szedése tart. Itt a darazsak és más sérüléseket okozó kártevők nyomán erőteljesen terjed a gyümölcsmonília. Ahol a betegség megtelepedett, és a gyümölcsök összeérnek, ott a fertőzés szinte megállíthatatlan. Egyre erősebben jelentkezik a blumeriellás levélfoltosság és a sztigminás levéllyukacsosodás, az őszibarackon pedig már elindult a korai levélhullás.

Ez mind felértékeli a betakarítás utáni és az őszi lombfertőtlenítés szerepét.

A poloskák már az érő gyümölcsökön is ott vannak – fotó: Lepres Luca

Hatalmas károk a dióültetvényekben

A dióban is gondot okoz a növényvédelem: a dióburoklégy egyedszáma ugyan csökken, de a fertőzés mostanra olyan mértékű, hogy sok helyen a termés közel 100%-a károsodott, a dióbél is használhatatlanná vált. A gnomóniás és baktériumos levélbetegségek korai lombhullást indítottak el, ami a következő évi termést is kedvezőtlenül befolyásolja.

A szőlőben egyre nagyobb gond a szürkepenészes rothadás

Jól halad a szőlő szüretelése: a korai fajták már hordóban vannak, a hónap végén pedig – ha marad a szeptemberi meleg – a kései fajták is sorra kerülhetnek. A lisztharmat a lombon tovább erősödött, a kazmotéciumok képződése tömeges, a fertőzés általában közepes mértékű. A termőtestek színeződése változatos: nagy részük citromsárga, kisebb arányban barna és fekete, érett alak is megfigyelhető.

A szürkepenészes rothadás egyre nagyobb gondot jelent: a fürtfelület-fertőzés 10–30% körül alakul. A heves esők és a bogyók repedése különösen kedveznek a betegség terjedésének. A magas páratartalom, a reggeli harmat tartós megmaradása, valamint a gyomos vagy hiányosan ápolt ültetvények tovább fokozzák a kockázatot. Ilyen körülmények között a gyors szüret a legbiztosabb védekezési lehetőség.

A peronoszpóra még fertőzi a friss hajtásokat – fotó: Lepres Luca

A lisztharmat és a peronoszpóra újabb fertőzései főként a tőkék csúcsi részein, az új hajtásokon jelentkeznek. Ez a termésre már nem hat, viszont befolyásolja a vesszők beérését és a jövő évi fertőzési nyomást. Emiatt az új telepítésekben, nem termő ültetvényekben még mindig indokolt a védekezés.

Ősszel a poloskák, például a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványos poloska táplálékköre beszűkül, ezért egyre gyakrabban keresik fel az érő gyümölcsöket és a zsendülő szőlőt. A bogyókon okozott kártétel mellett kellemetlen szaganyaguk akár a borban is megjelenhet, ami minőségi problémát okoz. Ugyanebben az időszakban a mezei pocok és a poloskák is a lakott területek felé húzódnak, majd védett helyeket keresnek a teleléshez.

Ha még több, növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, látogasd meg a Növényvédelem rovatot.
Ingyenes növényvédőszer-keresőnket megtalálod ide kattintva.