Idő: a robotkapacitás korlátja
A PREGA konferencián a DeLaval Kft. részéről Faludi Gergely tartott előadást, melynek középpontjában a precíziós robotfejés következő lépcsőfoka állt, amely a gyorsaság és a kíméletesség egyensúlyára épít. A bevezetőben egy, a DeLaval egyik tapasztalt szakemberéhez kötődő példán keresztül mutatta be az alapösszefüggéseket. A szakember a vállalat mintagazdaságában robotonként napi 3000 liter tej kibocsátását érte el. Tapasztalatai szerint ehhez 42–45 kilogrammos egyedi termelésre, napi mintegy 170 fejésre, robotonként 67–70 tehénre és 2,4–2,6-os fejésszámra volt szükség. A tejleadás sebessége 2,3–2,5 kg/perc között alakult.
Mindezek mellett kiemelt szerepet kapott a karbantartás és a menedzsmentrendszer megfelelő beállítása. Ugyanakkor van egy tényező, amelyen semmilyen technológia nem tud változtatni: a napi 86 400 másodperc. Egy robot ennyi idő alatt tud dolgozni, és minden megtakarított másodperc a kapacitás növekedését jelenti. Egy perc fejési idő csökkenés hozzávetőlegesen 14 százalékos többletkapacitást eredményezhet, ami több napi fejést és nagyobb kibocsátást tesz lehetővé.
Vákuum: kompromisszum nélkül?
A hagyományos rendszerekben a vákuumszint beállítása mindig kompromisszumot jelent. Magasabb vákuum gyorsabb fejést eredményezhet, ugyanakkor növelheti a tőgy terhelését. Alacsonyabb vákuumnál kíméletesebb a fejés, de lassabb lehet a folyamat. A cél az egyensúly megtalálása.
A tejfolyásvezérelt technológia ezt a kompromisszumot igyekszik mérsékelni. A rendszer tőgynegyedenként, közvetlenül a bimbó alatt szabályozza a vákuumot, másodpercenként tíz mérés alapján. A szabályozás folyamatos, nem lépcsőzetes, így a csúcstejleadás során nem esik vissza a vákuumszint, a fejés elején és végén pedig nem alkalmaz indokolatlanul magas értékeket. A rendszer automatikusan működik, külön egyedi beállítás nélkül.

Fotó: Agroinform.hu
Kutatási eredmények és gyakorlati tapasztalatok
A technológia bevezetését megelőzően átfogó vizsgálat készült, amelyben prof. Douglas Reinemann, a fejésdinamika nemzetközileg ismert kutatója is részt vett. Saját, 1995-ös adatgyűjtése szerint a tőgynegyedenkénti tejleadás átlagosan 0,7 kg/perc volt, míg 2025-ben már megközelítette az 1,5 kg/percet. Ez jól mutatja a genetikai és termelési előrehaladást, amelyhez a technológiának is alkalmazkodnia kell.
A vizsgálatok során 14 százalékkal nőtt a tejleadási sebesség, ami 24–27 másodperccel rövidebb fejési időt eredményezett. Csökkent a kehelylerúgások száma, egyenletesebbé vált a negyedek kifejési ideje, és a fejés teljessége is javult.
Egy csehországi, kétrobotos Holstein-fríz telepen 2025 júniusától decemberig vizsgálták a rendszert. A telep átlagtermelése 35–37 kg között alakult. A technológia júliusi aktiválását követően csökkent a robotban töltött idő, miközben a termelési mutatók nem romlottak.
A gyorsabb fejés ellenére a szomatikus sejtszám nem emelkedett, és a folyamatos bimbómonitorozás sem mutatott kedvezőtlen változást. A hármas pontszámú tőgyek aránya enyhén csökkent, bár az ok-okozati összefüggés nem bizonyítható egyértelműen.
Több tej, azonos időkeretben
A negyedenkénti tejmérés lehetővé tette a részletes elemzést. Az adatok szerint az új technológia alkalmazásával a tejleadási sebesség a fejésenkénti tejmennyiséggel arányosan emelkedett, így jobban kihasználhatóvá vált az állatok genetikai potenciálja.
Az időadatok alapján minél nagyobb volt az egy fejés során leadott tejmennyiség, annál jelentősebb időmegtakarítás volt elérhető. A fejési idő 9–16 százalék közötti arányban csökkent. Ennek eredményeként nőtt az óránként elvégezhető fejések száma, miközben a robot óránkénti foglaltsága nem emelkedett számottevően. Ez arra utal, hogy a rendszerben további tartalék kapacitás is rejlik.
A számítások szerint a rövidebb fejési idő révén jelentős többlettermelési potenciál szabadítható fel, ami magas termelésű állományok esetében különösen kedvező lehet.
Gyors és kíméletes – együtt
Az előadás összegzéseként elhangzott: a tejfolyásvezérelt fejés célja a hatékonyabb fejés és a tőgyegészség védelmének összehangolása. A vizsgálati eredmények alapján a fejés ideje csökkent, a lerúgások száma mérséklődött, miközben a tőgyegészség nem romlott.
A fejéstechnológia fejlődése így új lehetőséget kínál arra, hogy a robotok kapacitását jobban kihasználva, az állatjólléti szempontokat szem előtt tartva növeljék a tejtermelés hatékonyságát.