Európa agrárpolitikája egyre inkább feszültségbe kerül a piaci versenyképesség, a társadalmi fenntartó szerep és a politikai elosztási logikák között – állítja Széplaki Tamás agrárvállalkozó. Szerinte a jelenlegi támogatási rendszer hosszú távon fenntarthatatlan, miközben a magyar agrárium szerkezeti torzulásai tovább súlyosbítják az uniós szintű problémákat.

A nyugat-dunántúli agrár-cégcsoport vezetője szerint az európai mezőgazdaság jelenlegi működési modellje történelmileg kialakult kompromisszumokra épül, amelyek mára egyre kevésbé illeszkednek a globális piaci viszonyokhoz. Az uniós agrárpolitika – különösen a Közös Agrárpolitika (KAP) – évtizedeken át két pillérre támaszkodott: a piacvédelemre (vámok, kvóták, importkorlátozások) és a jelentős mértékű közvetlen támogatásokra.

Széplaki Tamás értelmezése szerint ez a rendszer egyfajta „európai jóléti mezőgazdaságot” hozott létre, amelyben a termelők jelentős része nem kizárólag piaci bevételekből, hanem közpénzekből is működik. A konstrukció lényege az volt, hogy a mezőgazdaság társadalmi és területi fenntartó szerepét kompenzálja, különösen a vidéki térségekben.

Versenyképességi dilemma és piaci nyitás

A szakember szerint azonban az elmúlt években több tényező egyszerre kezdte erodálni ezt a modellt. Egyrészt az EU gazdasági szerkezete átalakulóban van, az ipari szektor – különösen az energiaintenzív és autóipari ágazatok – versenyképességi problémákkal küzdenek. Ez költségvetési nyomást eredményez, ami a jövőben korlátozhatja az agrártámogatások bővítését.

Másrészt az unió egyre aktívabban köt szabadkereskedelmi megállapodásokat (például az EU–Mercosur egyezmény körüli viták), amelyek fokozatosan megnyitják a piacot az EU-n kívüli, gyakran alacsonyabb költségen termelő országok előtt. Ez Széplaki szerint tovább növeli a versenynyomást az európai gazdákon.

A kettő együtt egy paradox helyzetet teremt: a termelőktől azt várják el, hogy piaci alapon versenyezzenek, miközben a támogatási rendszer – amely eddig kompenzálta a magasabb költségszintet – várhatóan nem bővül tovább.

A támogatási rendszer szerkezeti kritikája

A vállalkozó kritikája szerint az uniós agrártámogatások eredeti célja – a jövedelemstabilizálás és a vidéki térségek fenntartása – fokozatosan elmozdult egy „automatizált elosztási mechanizmus” irányába, amely nem minden esetben ösztönöz hatékonyságot.

Álláspontja szerint a területalapú kifizetések rendszere ugyan egyszerű és kiszámítható, de nem feltétlenül jutalmazza a technológiai fejlődést, az innovációt vagy a hozzáadott érték növelését. Ennek következményeként Európa egyes térségeiben a termelési struktúra konzerválódhat, miközben a globális versenytársak – különösen Dél-Amerikában vagy Kelet-Európán kívüli régiókban – gyorsabb költség- és hatékonyságjavulást érnek el.

Magyarországi sajátosságok: szerkezet és feldolgozás

A hazai agrárstruktúrát illetően Széplaki Tamás külön problémaként említi a feldolgozóipar visszaszorulását. Véleménye szerint Magyarország egyre inkább alapanyag-termelő szerepbe szorult, miközben a magasabb hozzáadott értékű élelmiszer-feldolgozás aránya csökkent.

Ez szerinte nemcsak gazdasági, hanem szerkezeti kérdés is: az értéklánc alsó szintjén maradó termelők kiszolgáltatottabbak az árpiaci ingadozásoknak és az importversenynek, különösen akkor, ha a harmadik országokból érkező termékek alacsonyabb önköltséggel jelennek meg az uniós piacon.

A kritikában megjelenik az a gondolat is, hogy a támogatások elosztása az elmúlt években nem kizárólag szakmai, hanem intézményi és politikai szempontok szerint is alakult. Ez – az érvelés szerint – hozzájárulhatott a gazdasági szerkezet egyenetlenségeihez, és a méretgazdasági hatékonyság különbségeinek erősödéséhez.

Szerkezeti átalakulás küszöbén

Széplaki Tamás szerint az európai agrárium következő évei döntő átalakulást hozhatnak. A támogatási szint stagnálása vagy csökkenése mellett a piaci liberalizáció erősödése várható, ami a kevésbé hatékony termelők kiszorulásához vezethet.

Becslése szerint – a jelenlegi trendek fennmaradása esetén – a termelők számának jelentős csökkenése sem zárható ki középtávon.

Ezzel párhuzamosan a nagyobb, technológiailag fejlettebb gazdaságok szerepe felértékelődhet, amelyek képesek lehetnek a nemzetközi versenyben is helytállni.

Vidék és agrárium szétválása

A megszólaló egyik legmarkánsabb állítása, hogy a vidéki társadalom és a mezőgazdaság kapcsolata alapvetően átalakult. A falvak lakosságának döntő többsége már nem mezőgazdasági tevékenységből él, így a „vidék” fogalma és az „agrárszektor” nem tekinthető azonosnak.

Ez szerinte fontos következményekkel jár a szakpolitika szintjén is: a vidékfejlesztés nem azonos az agrártámogatások rendszerével, és a kettőt külön kell kezelni. A mezőgazdaság gazdasági ágazat, míg a vidékpolitika társadalmi és területi kohéziós eszköz.

A vita lényege Széplaki Tamás értelmezésében abban áll, hogy az európai agrárpolitika egyszerre próbál megfelelni piaci, társadalmi és politikai elvárásoknak – miközben ezek az elvárások egyre kevésbé kompatibilisek egymással.

A következő uniós költségvetési ciklus így nem csupán finanszírozási kérdés lehet, hanem egy szerkezeti fordulat terepe is: hogy az agrárium továbbra is erősen támogatott, részben szociális jellegű rendszer marad-e, vagy fokozatosan egy szűkebb, hatékonyság-alapúbb modell felé mozdul el.

Forrás: privátbankár.hu

Indexkép: Pexels