Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb trendje a mezőgazdaságban a talajmegújító gazdálkodás térnyerése, amely nemcsak fenntarthatósági szempontból jelentős, hanem válasz a változó éghajlati és piaci környezet kihívásaira is. A PREGA X 2025 konferencia keretében megrendezett szakmai kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Szeredi Attila (Talajmegújító Gazdák Egyesülete), Balázs Viktor (NAK), Hadászi László (KITE Zrt.) – a talajmegújítás és a precíziós gazdálkodás kapcsolatát, lehetőségeit, gyakorlati tapasztalatait és kihívásait járták körbe.

Miért van szükség talajmegújításra?

A talajmegújítás szükségessége a mezőgazdasági rendszerek túlzott intenzifikálására vezethető vissza. A 70-es évektől kezdődően, a nagy hozamú hibridek és a kemizált technológiák térnyerésével elindult a talaj fizikai és biológiai degradációja.

Balázs Viktor rámutatott: a klasszikus rendszer a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaira épült, míg a biológiai dimenziót szinte teljesen figyelmen kívül hagyta. Pedig a talaj nem csupán tápanyagforrás vagy víztároló közeg, hanem összetett élő rendszer, amelyben mikroorganizmusok milliárdjai működnek együtt. Ennek figyelembevétele nélkül nincs fenntartható termelés.

A talajmegújító gazdálkodás alapelvei

Szeredi Attila gyakorló gazdaként a talajmegújítás négy fő pillérét fogalmazta meg:

A talaj takarása – Egész évben biztosítani kell a talaj felszínének növényi borítását, akár takarónövényekkel, akár a főnövények utáni növényi maradványokkal. Ez csökkenti a párolgást, gátolja az eróziót és támogatja a talajéletet.
A művelési menetszám és mélység csökkentése – A fizikai bolygatás mérséklése révén javul a talaj szerkezete, vízbefogadó képessége, és csökken a tömörödés kockázata. A fokozatosság elve kulcsfontosságú az átállás során.
A biodiverzitás növelése – Többféle kultúra alkalmazása, kevert vetés, és takarónövények használata révén nő a mikrobiális sokféleség, ami hosszú távon stabilabb rendszert eredményez.
A talajélet fokozása – Ha a talajélet újraindul, akkor csökken a tápanyagigény, és mérséklődik a növényvédőszer-használat is, mivel a növények ellenállóbbá válnak.

Precíziós technológia: a megújulás katalizátora

A résztvevők hangsúlyozták: a precíziós gazdálkodás nem áll szemben a talajmegújító rendszerrel – sőt, annak hatékonyabbá tételét segítheti. Hadászi László szerint a precíziós eszközök nem a konvencionális rendszer kizárólagos tartozékai, hanem bármely típusú gazdálkodás előnyére válnak, ha helyesen használják őket.

Alkalmazott eszközök és technikák:

Automata kormányzás: elkerülhetők az átfedések, csökken a taposás.
Drónalapú felmérés: segítséget nyújt a táblaszintű döntésekhez, károsítók, vízállások, tápanyaghiányok és talajgenetikai különbségek feltérképezésében.
Zónás művelés és inputgazdálkodás: optimalizálható a vetőmagmennyiség, a trágyázás és a növényvédelem.

Művelés és taposás: a fizikai terhelés csökkentése

A tömörödés és a talajszerkezet romlása jelentős terméscsökkenéshez vezethet. A kontrollált forgalmú művelés, illetve a munkaszélesség növelése révén csökkenthető a taposott felület aránya.

Hadászi László kiemelte: 6 soros technológia esetén a talaj akár 85%-a is taposás alá kerülhet. 12 soros rendszerrel ez az arány 20% alá csökkenthető. Ez nemcsak a talaj szerkezetének védelmét szolgálja, hanem javítja a vízháztartást és csökkenti az eróziót.

A talajmegújítás mérhető hatásai – gazdálkodói tapasztalatok

Szeredi Attila saját gazdaságának tapasztalatairól számolt be, ahol a talajmegújító gyakorlatok konkrét, érzékelhető eredményeket hoztak:

Vízbefogadó képesség: A 2023-as csapadékos időszakban a takarónövényes, minimális művelésű területeken nem alakultak ki vízállások, míg a hagyományosan művelt szomszédos táblákon igen.
Szármaradványok szerepe: A talaj felszínén hagyott növényi maradványok harmatcsapdaként működnek, elősegítik a talaj nedvességmegőrzését.
Takarónövények hatása: A lehulló kis mennyiségű (pl. <10 mm) csapadék nem vész el azonnal, hanem beszivárog és hasznosul.

Növényvédelem és tápanyagutánpótlás a megújító rendszerben

Az egyik legnagyobb kihívás a no-till vagy minimális bolygatású rendszerekben a növényvédelem és a tápanyagutánpótlás újragondolása.

Főbb kihívások:

Új károsítók megjelenése: pl. pockok, csigák, fuzárium – ezek korábban nem okoztak jelentős gondot.
Tápanyagkijuttatás korlátozottsága: nincs lehetőség a mély talajba dolgozni a trágyát.
Glifozát szerepe: jelenleg nehezen kiváltható eszköz a gyomirtásban.

Lehetséges megoldások:

Vetőgéppel egy menetben kijuttatott startertrágya
Fejtrágyázás (különösen nitrogén esetén)
Biológiai készítmények alkalmazása (pl. mikorrhizák, biostimulátorok)

Tudatos, hosszú távú tervezés az átállás során

Hadászi László szerint: „A váltás nem egy ugrás, hanem egy folyamat. Ha a no-till felé haladunk, előre kell megterveznünk a növényvédelem és tápanyag-utánpótlás teljes rendszerét.”

Kísérleti eredmények és tudományos megalapozás

A KITE Zrt. többéves kísérletet folytat (Nádudvaron, Dalmandon), ahol különböző művelési módokat (szántás, sávos művelés, no-till) hasonlítanak össze. A fizikai, kémiai és biológiai talajparaméterek hosszú távú vizsgálata azt mutatja, hogy a kedvező változások legalább 4–5 év alatt jelentkeznek.

Ezek a kísérletek kiemelten fontosak, mivel ma Magyarországon még hiányzik a tudományosan megalapozott, hazai környezetre adaptált módszertan a talajmegújító rendszerekhez.

Jövőkép és ajánlások

A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy:

Nincs egyetlen jó megoldás – minden gazdaságnak saját magára szabott rendszert kell kialakítania.
A siker kulcsa a tudatos tervezés, fokozatos átmenet és az új kihívásokra való nyitottság.
A precíziós technológia nemcsak kompatibilis, hanem szükséges a talajmegújító szemlélet támogatásához.
Az agrárpolitika (pl. AKG, EU szabályozás) egyszerre lehet gát és lehetőség – kulcsfontosságú az adaptív szabályozás.

A PREGA X 2025 kerekasztal legfőbb tanulsága, hogy a talajmegújítás nem pusztán technikai kérdés, hanem komplex szemléletváltás. A mezőgazdasági termelőknek egyszerre kell figyelembe venniük: