Az időjárás kedvezett a szőlő rovakártevőinek
A száraz és meleg tavasz főleg a rovarkártevők felszaporodásának kedvezett a szőlőben. A károsítást az atkák, a tripszek és a szőlőmolyok után helyenként a szivarsodró eszelény és a filoxéra levéllakó alakja folytatta.
A szivarsodró eszelényeknek (Byctiscus betulae) csak évi egy nemzedéke van. Így károsításuk csak tavasszal jelenthet veszélyt a szőlőre. Az áttelelt imágók április közepén jönnek elő, majd megkezdik szaporodásukat. Tojásaikat a jellegzetesen szivarrá összesodort levelekbe helyezik. A lárvák július végére fejezik be fejlődésüket, ezt követően kirágják magukat a szivarból, a talajba másznak, és ott bábozódnak.
Párosodó szivarsodró eszelények a frissen szivarrá sodort leveleken – fFotó: Lepres Luca
A bonyolult fejlődésmenetű szőlőgyökértetű (vagy más néven filoxéra) (Daktulosphaira vitifoliae v. Viteus vitifoliae) levéllakó alakja az utóbbi években egyre gyakrabban megjelenik az európai szőlőfajták levelén is. Így mostanra például a Kadarka, a Kékfrankos, a Leányka, a Cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér, a Turán és a Néró fajtákon is észlelték jelenlétét a szőlőültetvény-tulajdonosok.
A leveleken a gubacsokat az ősanyák hozzák létre szívogatásukkal, melyekbe szűznemzéssel 400-600 petét is lerakhatnak. Majd az ezekből kikelő lárvák további leveleket fertőzhetnek meg.
Súlyos filoxérafertőzés Néró fajtájú szőlő levelein – fotó: Lepres Luca
Gubacsba rakott filoxérapeték – fotó: Turcsek Orsolya
Virágzásban felbukkantak a repcefénybogarak (Meligethes aeneus), szórványosan pedig a kígyóaknás szőlőmoly károsítását figyelhettük meg. A virágzó szőlőben megjelenő repcefénybogarak a portokokat rágják, azonban jelentős kártételt csak ritkán okoznak.
Repcefénybogarak a virágzó szőlőn – fotó: Lepres Luca
A kígyóaknás szőlőmoly (Phyllocnistis vitegenella) viszonylag új kártevőnek számít hazánkban. Jellegzetes kártétele, melyet hernyója okoz, május közepén jelentkezik először, majd szeptemberig fokozatosan erősödhet az időjárási körülményektől függően. A szőlőmolyok és a szőlőilonca elleni védekezések az aknázómolyokat is féken tartják.
Kígyóaknás szőlőmoly jellegzetes kárképe – fotó: Lepres Luca
Nem tágít a lisztharmat, fenyeget a botritisz
A gombás betegségek kialakulásának a csapadék hiánya miatt tavasszal nem voltak ideálisak a fertőzéshez szükséges körülmények. A tavalyi peronoszpórás évjárat után sokan tartottak idén is a peronoszpóra (Plasmopara viticola) számottevő megjelenésétől. Azonban az áprilisi szárazság nem kedvezett a betegségnek, hiszen nem volt meg az oospórás fertőzéshez szükséges csapadékmennyiség. Végül a júniusban bekövetkező monszunszerű esős, szeles időjárásnak köszönhetően több ültetvényben megjelentek a peronoszpóra által okozott jellegzetes olajfoltok.
De jó hír, hogy a bogyók érzékenysége a peronoszpórával szemben hamarosan megszűnik, kivéve a későbbi érésű Merlot és Cabernet fajták esetében.
Olajfoltok Hárslevelű szőlőfajta levelén – fotó: Turcsek Orsolya
A lisztharmat (Uncinula necator) számára az időjárási körülmények optimálisan alakultak nemcsak a vegetációs időszakban, hanem már az enyhe tél során is. Mivel igen enyhe telet tudhatunk magunk mögött, a lisztharmat szaporító képletei gond nélkül fent tudtak maradni. Majd ahol már tavasszal a levélnedvesség borítottság több mint 6 óra volt, ott a bekövetkezhetett a fertőzés. A lisztharmat azóta sem hátrál. Ahol a védekezések elcsúsztak valamilyen okból, ott már a bogyókra húzódott a fertőzés, bár tömeges megjelenését szerencsére nem tapasztaltuk.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) csak később jelent meg a leveleken, a tartósan meleg és csapadékos időjárás bekövetkeztével. A fertőzött szövetekben fejlődő termőtestekből (piknídium) kiszóródó nyári spórák további fertőzések kiváltói lehetnek. Ahol a növényvédelmi munkák késlekednek vagy nem voltak elég sikeresek a kezelések, ott már a bogyókon is találkozhatunk a tünetével, amelyek először lilás-kékes, majd egyértelműen fekete színűvé válnak és összetöppednek.
Feketerothadás tünete Néró szőlőfajta levelén, a nekrotikus foltban megjelentek a piknídiumok is – fotó: Lepres Luca
Nem feledkezhetünk el a botritiszről (Botrytis cinerea) sem, hiszen ez az időjárás számára is kedvező lehet, ezért fontos, hogy még fürtzáródás előtt védekezzünk ellene.
Nem kevés stressz érte a szőlőt idén
Mechanikai sérülésekből és élettani betegségekből sem volt hiány. A tápanyaghiány-tünetek, a gyomirtószer-elsodródás okozta foltok megjelenése és kötődési problémák mellett a súlyos jégkárral is számolnunk kellett az eddigiek során. Szőlőnövényeink a tavaszi nagy hőingadozások után a változékony viharos időjárásnak voltak kitéve.
A lombtrágyák mellett érdemes volt a biostimulátorok és a növénykondicionáló szerek használata is a növény stressztűrésének növelése érdekében.
Elsodródott gyomirtó szer okozta foltok a levélen – fotó: Turcsek Orsolya
Jég okozta mechanikai sérülés fürtön – fotó: Lepres Luca
Káliumhiány tünete a szőlő levelén – fotó: Lepres Luca
Hiányos kötődés miatt a fürt elsőrendű elágazásain csak egy-két bogyó fejlődött ki – fotó: Lepres Luca
Összességében van okunk a bizakodásra, hogy idén kielégítő minőségű és mennyiségű szőlőt szüretelhetünk. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a betakarításig még van másfél hónapunk (bizonyos fajták esetében még több időnk), amíg életbevágóan fontos figyelemmel kísérünk szőlőültetvényeinket!
