2026 a legelők és pásztorok éve lesz

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) hivatalosan is bejelentette: 2026 a legelők és pásztorok nemzetközi éve lesz. A kezdeményezés célja, hogy ráirányítsa a világ figyelmét a legelők ökológiai, gazdasági és kulturális jelentőségére, valamint a legeltetéses állattartás szerepére a fenntartható mezőgazdaságban. A kampány különösen hangsúlyozza, hogy a megfelelően végzett legeltetés nemcsak hozzájárul az élelmiszerellátás biztonságához, de kulcsszerepet játszhat a biodiverzitás megőrzésében és a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség erősítésében is.

A világ legelői: ökoszisztémák, amelyek életet adnak

A Föld szárazföldi területeinek közel fele legelőként funkcionál.

Ezek a tájak – Közép-Ázsia végtelen sztyeppéi, Afrika gazdag szavannái, az Alpok és a Pireneusok pásztorok által gondozott hegyei, az Andok magasföldjei vagy az Egyesült Államok prérijei – nem csupán látványos természeti egységek, hanem komplex ökoszisztémák.

A szénmegkötés, a vízszabályozás és más ökológiai szolgáltatások révén e területek kulcsfontosságú szerepet játszanak bolygónk egészséges működésében. Emellett különleges állat- és növényvilágot tartanak fenn, amelyek gyakran csak ezekhez az élőhelyekhez kötődnek.

A Föld szárazföldi területeinek közel fele legelőként funkcionál – Fotó: pexels.com

A pásztorok tudása: mozgásban tartott kultúra

A legelők élete és állapota szorosan összefonódik azokkal az emberekkel, akik gondozzák őket. Világszerte pásztorok milliói élnek ezekhez a tájakhoz kötődve, és életmódjukat az állatok mozgására és az évszakok ritmusára építik. Munkájuk nemcsak megélhetést biztosít számukra, hanem kulturális identitást, hagyományokat és generációkon át öröklődő tudást is. A pásztorkodás évszázadok óta biztosítja a természet és az ember együttélésének egyensúlyát – ám ez a kapcsolat egyre sérülékenyebb.

A fenntarthatóság határán: veszélyben a legelők

A legelők állapota világszerte romlik. Az éghajlatváltozás hatására gyakoribbá váló aszályok és áradások, a talajromlás, az állatbetegségek, valamint a földhasználatért folytatott verseny mind nehezítik a pásztorok mozgását és fenntartható gazdálkodását. Bár ezek a területek a talaj szervesszén-tartalmának körülbelül 30%-át raktározzák, a becslések szerint már a legelők fele valamilyen mértékű degradációt szenvedett el. Ez nem csupán a természetes élőhelyekre, hanem az élelmiszerbiztonságra és a pásztorközösségek megélhetésére is súlyos hatással van.

Az állatok és a természet szövetsége

A holisztikus legeltetés, amelynek egyik legismertebb képviselője a világhírű zimbabwei gazdálkodó, Allan Savory, egy olyan szemlélet, amely éppen e veszélyekkel szemben kínál megoldást.

Savory szerint a megfelelően irányított állattartás kulcsszerepet játszhat a sivatagosodás visszafordításában és az elszegényedett talajok regenerálásában. Az állatok jelenléte – ha tudatosan szabályozzuk – képes újraéleszteni a legelőket, serkenteni a növényzet fejlődését és erősíteni a szénmegkötő kapacitást.

A FAO felhívása egyértelmű: a legelők jövőjének biztosításához az emberek, közösségek és kormányzatok együttes fellépésére van szükség.

Csü Tong-jü, a szervezet főigazgatója szerint elsősorban a nők, a fiatalok és a pásztorközösségek bevonását kell erősíteni. Gyakran éppen azoknak a véleményét hagyják figyelmen kívül, akik nap mint nap a földeken élnek és dolgoznak. Ahhoz, hogy ezek a területek fennmaradjanak, és továbbra is ellássák ökológiai, gazdasági és kulturális szerepüket, célzott beruházásokra, felelős gazdálkodásra és helyreállító intézkedésekre van szükség.

A 2026-os nemzetközi év nemcsak ünneplés, hanem felhívás is: figyeljünk a pásztorokra, értsük meg a legelők szerepét, és közösen dolgozzunk egy fenntarthatóbb, élhetőbb jövőért.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: pixabay.com