Van valami különös és mély kapcsolat az ember és a pajta között. A magyar vidéken, akárcsak az amerikai farmokon, a pajta nem csupán egy mezőgazdasági épület – identitás, történelem, közösség és emlékhely is egyben. Ezért is érdemes figyelmet szentelni annak a pennsylvaniai istállónak, amely romos állapotból vált nemzeti jelentőségű műemlékké. Az amerikai történet nem csupán szép példa, hanem inspiráció is lehet azoknak a magyar gazdálkodóknak és vidéki közösségeknek, akik a saját épített örökségükben keresik az értéket.
Elhanyagolt pajtából nemzeti nevezetesség
A Hellertownban található John Wagner farm pajtája 1849-ben épült, és hosszú évtizedekre feledésbe merült. Jerry Holum, a nyugalmazott acélgyári dolgozó azonban nem hagyta, hogy az épület örökre elvesszen. Megszerette, megvette, és két évtized alatt apránként helyreállította – saját kezűleg, szenvedéllyel, türelemmel.
Ma ez a pajta a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékének tagja az Egyesült Államokban. A „pajták Cadillacje” – ahogyan a szakértők nevezik –, nemcsak esztétikai, hanem kulturális és agrártörténeti értékei miatt is kiemelkedő.
Miért különleges ez az istálló?
Ez az épület egy klasszikus pajta – egy lejtős domboldalra épített kétszintes típus, amely a német és angol agrárkultúrák keverékét viseli magán. A pajta sajátosságai között megtalálhatók:
- két cséplőtér (ez a szokásosnál nagyobbá teszi),
- eredeti cséplőpadlók és beépített magtár,
- konzolos előtetők, küszöbdeszkák és még „pajtagraffiti” is – azok a vésések, amelyeket egykor dolgozó emberek hagytak maguk után,
- és olyan egyedi zsanérok és faépítészeti részletek, amelyeket ma már szinte lehetetlen lenne újra elkészíteni.
Az istálló formája, szerkezete, belső elrendezése szinte érintetlen maradt – ez tette lehetővé, hogy felkerüljön az országos örökséglistára.
illusztráció - Fotó: Shutterstock
A vidéki örökség és a gazdálkodók lelke
„Ez több, mint egy pajta” – mondja Holum. És ebben rejlik az egész történet üzenete: a mezőgazdasági épületek nem pusztán funkcionális objektumok.
A magyar gazdálkodók is ismerik az érzést, amikor egy omladozó pajtában generációk munkájának nyomai köszönnek vissza. Az ilyen épületek őrzik a falu történetét, a családi örökséget, a közösségi emlékeket – ugyanúgy, mint Pennsylvaniában.
Mit tanulhat ebből a magyar vidéki társadalom?
- Az örökség megőrzése értéknövelő lehetőség – akár turisztikai, akár kulturális értelemben.
- A pajták is mesélnek – az ácsmesterek keze nyomán létrejött épületek saját történetet hordoznak.
- Ne csak lebontani, újrahasznosítani is lehet – férfibarlang, műhely, közösségi tér, vagy akár kiállítótér is válhat egy-egy régi pajtából.
- Közösségi összefogással megmenthető egy-egy település ikonikus épülete – sok magyar faluban ma is állnak ehhez hasonló, különleges pajták, amelyek méltók lennének a megőrzésre.
A pajták nem tűnhetnek el nyomtalanul
A magyar agráriumban ma is sok olyan gazda él és dolgozik, aki nap mint nap elhalad az öreg pajták mellett – talán egykor ő, az apja vagy nagyapja építette. Ezek a szerény, de mégis tekintélyt sugárzó épületek a magyar táj és identitás részei. A pennsylvaniai példa rámutat: nem minden érték mérhető kilóban, tonnában vagy hektárban. Van, amit meg kell őrizni csak azért, mert emlékeztet arra, honnan jöttünk.
Forrás: farmprogress.com
Indexkép: illusztráció/Shutterstock
