Kevesebb vízzel több profit? A „deficit öntözés” az új titkos fegyver

A víz egyre drágább és egyre kevesebb, ezért ma már nem az a kérdés, hogy lehet-e spórolni az öntözővízzel, hanem az, hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy közben a termésbiztonság ne sérüljön. A deficit öntözés erre ad gyakorlati választ. Nem teljes vízellátásra törekszik, hanem tudatosan kevesebb vizet juttat ki, olyan időszakokban és olyan mértékben, amikor a növény ezt még károsodás nélkül elviseli.

A tapasztalat azt mutatja, hogy sok kultúra nem a teljes tenyészidőszakban érzékeny a vízhiányra, hanem csak bizonyos kritikus fejlődési szakaszokban, éppen ezért, ha ezekre odafigyelünk jelentős mennyiségű víz takarítható meg. Szántóföldi növényeknél jó példa erre a kukorica, amely a címerhányás–megtermékenyülés időszakában kifejezetten vízigényes, viszont a korai vegetatív szakaszban vagy a szemkitelítődés vége felé jobban tűri a mérsékelt vízhiányt.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szükséges minden öntözést maximális vízadaggal kijuttatni, hanem a kevésbé érzékeny időszakokban csökkentett vízmennyiség is elegendő lehet, miközben a kritikus fázisokra tartalékoljuk a vizet. Napraforgó esetében a deficit öntözés még hatékonyabban alkalmazható, mivel ez a növény alapvetően jó szárazságtűrő és elsősorban a virágzás környékén igényel biztos vízellátást, a tenyészidő nagy részében a visszafogott öntözés nem jár számottevő terméscsökkenéssel.

A kertészeti kultúrák közül a szőlő különösen jól reagál a tudatos vízmegvonásra. A túlzott öntözés erős hajtásnövekedést, laza fürtöket és gyengébb minőséget eredményezhet, míg a mérsékelt vízstressz javítja a cukorfelhalmozást és az ízanyagok kialakulását, ezért sok termelő eleve nem a maximális vízellátásra törekszik.

Hasonlóak a tapasztalatok a gyümölcsösökben, például alma vagy őszibarack esetében, ahol a vegetatív növekedés időszakában alkalmazott enyhe vízhiány nem rontja a termésmennyiséget, viszont csökkenti a túlzott lombosodást és javíthatja a gyümölcs színeződését.

Zöldségkultúráknál, például paradicsomnál vagy paprikánál a deficit öntözés nagyobb odafigyelést igényel, de itt is működhet, ha a virágzás és terméskötés idején biztosított a megfelelő vízellátás, míg más időszakokban visszafogottabb az öntözés. A gazdasági előnyök egyértelműek: kevesebb vízfelhasználás, alacsonyabb energiaigény, ritkább öntözés és sok esetben kezelhetőbb növényállomány.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a deficit öntözés nem az öntözés elhagyását jelenti, hanem tudatos döntést arról, mikor és mennyit öntözünk. Ehhez szükség van a talaj vízmegtartó képességének ismeretére, az időjárás figyelésére és lehetőség szerint talajnedvesség-mérésre is. Ha a vízmegvonás rossz időpontban történik, például virágzáskor vagy terméskötéskor, akkor a veszteség gyorsan jelentőssé válhat.

Összességében a deficit öntözés jól alkalmazható eszköz a mai gazdálkodási környezetben, különösen ott, ahol a víz korlátozott erőforrás és ahol a cél nem a maximális hozam minden áron, hanem a stabil, gazdaságos és fenntartható termelés.

Forrás: NAK
Indexkép: pixabay.com