A napelemparkok gyors terjedése új tájhasználati helyzetet teremtett Magyarországon is. A Szegedi Tudományegyetem ökológusai szerint azonban megfelelő kezeléssel ezek a területek nemcsak energiát termelhetnek, hanem a természet számára is értéket hordozhatnak.
A napelemparkokat sokan eleve a természet rovására megvalósuló beruházásokként látják, ám a terepi tapasztalatok ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. Dr. Tölgyesi Csaba ökológus, egyetemi docens szerint a kutatások éppen abból a felismerésből indultak ki, hogy ezek a létesítmények néhány év alatt új, önálló tájhasználati formává váltak.
– Gyakorlatilag onnan indultunk, hogy jártuk a terepet, és láttuk: egyre több a napelempark. Magyarországon 2017–2018 körül kezdett exponenciálisan nőni a számuk, külföldön pedig vagy korábban, vagy most zajlik ugyanez a folyamat – mondta.
A szakember szerint önmagában
nem lehet kijelenteni, hogy egy napelempark mindig és minden körülmények között természetkárosító.
A hatás döntően attól függ, milyen területen jön létre.
– Ha egy fajgazdag gyep, vizes élőhely vagy jó állapotú erdő helyére kerül, az egyértelműen tájseb. Ugyanakkor egy felhagyott iparterületen, barnamezős beruházásként, például egy volt bányaterületen már egészen más a mérleg – fogalmazott.
A szántók esete különösen összetett kérdés. Ezek a területek intenzív bolygatás alatt állnak, rendszeres kemikáliahasználattal és talajmunkával.
– A természet szempontjából egy ilyen szántó eleve nem ideális állapot. Ha itt napelempark létesül, az emberi szemnek ugyan technokrata, ipari látvány, de egy talajlakó élőlénynek egészen mást jelent: nem forgatják a földet, nincs méreg, van árnyék – jelezte.
A kutatások egyik kulcskérdése éppen az volt, miként lehet ezt a rejtett ökológiai potenciált felszínre hozni.
– Nem támogatjuk azt, hogy mindenhol napelempark legyen. De ha már létrejött, akkor azt vizsgáljuk, hogyan lehet az elvileg benne rejlő természetvédelmi lehetőségeket maximalizálni – hangsúlyozta.
Dr. Tölgyesi Csaba – Fotó: Szegedi Tudományegyetem
A gyomnövényzet helyett őshonos gyepek
A jelenlegi gyakorlat sok esetben a biodiverzitás ellen hat. A panelek alatti területeket gyakran golfpálya-szerűen nyírják, vagy gyomirtóval kezelik, mert a növényzetet ellenségként kezelik.
– Ez a legjobb módja annak, hogy gyomnövényeket termesszünk – fogalmazott a docens. – Az erős és rendszeres zavarás a szukcesszió kezdeti stádiumában tartja a területet, ahol a gyorsan növő, magas gyomfajok dominálnak.
A kutatók ezzel szemben aktív élőhely-restaurációt alkalmaznak: vetéssel, tudatos fajválasztással a későbbi szukcessziós stádiumokra jellemző, alacsony növésű, őshonos gyepeket alakítanak ki.
– Ezek a növények nem nőnek magasra, nem árnyékolják a paneleket, és sokkal kevesebb beavatkozást igényelnek. Évente egy-két kaszálás bőven elegendő – mondta.
Ez nemcsak ökológiai, hanem gazdasági szempontból is előnyös.
– Egy-egy kaszálás komoly költség egy több tíz vagy száz hektáros parkban. Ha ezt egy-két alkalommal meg lehet spórolni, az jelentős megtakarítást jelent a tulajdonosnak – tette hozzá.
A modell működőképességét már piaci szereplők is felismerték. Az egyik nagy tulajdonosnál 2022 óta zajlik kísérlet, és nemrég egy mintegy 50 millió forintos vetőmag-beszerzési szerződés is megszületett.
– Ma már ott tartunk, hogy mezőgazdász és természetvédő egyaránt azt mondja: ez a gyep jól néz ki – jegyezte meg.
Méhek, legeltetés, biomassza
A virággazdag gyepek további hasznosítási lehetőségeket is megnyitnak. Az egyik ilyen irány a méhészet.
Egy napelempark ideális lehet a méhek számára: védett, zárt terület, kicsi a vandalizmus kockázata, és a virágzás időzítésével áthidalhatók azok az időszakok, amikor a fő méhlegelők nem állnak rendelkezésre
– mondta Dr. Tölgyesi Csaba.
A másik lehetőség a biomassza hasznosítása: legeltetés vagy kaszálás.
– Sok parkban már most is legeltetnek, ez kifejezetten jó megoldás. Kaszálásnál pedig a szilázskészítés lehet a legéletképesebb, mert kevesebb logisztikai lépést igényel – tette hozzá.
A minőség kulcskérdés: a hagyományos zöldterület-fenntartás során kialakuló gyomnövényzet gyakran mérgező vagy takarmányozásra alkalmatlan fajokat tartalmaz. Az őshonos gyepi fajkészlet viszont már értékesíthető.
A talajelőkészítést követő vetés fázisa – Fotó: Dr. Tölgyesi Csaba
Tudás, ösztönzők, rendszer
A kihívás nemcsak szakmai, hanem szervezeti és gazdasági is. A napelemparkokat jellemzően energetikai szakemberek üzemeltetik, akiknek nincs ökológiai hátterük.
– Amíg nem kapnak információt, addig minden élőlényt problémának látnak. De tapasztalataink szerint nyitottak, ha elmagyarázzuk, hogyan működik ez – hangsúlyozta.
A hosszú távú áttöréshez azonban pénzügyi ösztönzőkre is szükség van. Jelenleg a napelemparkok nem részesülnek agrár- vagy környezetgazdálkodási támogatásokban, még akkor sem, ha ökológiailag értékes kezelést folytatnak.
– Ha akár csak a ténylegesen kezelt sorközök után járna támogatás, az már hatalmas ösztönző lenne – mondta.
Emellett egy új lehetőség is körvonalazódik: a biodiverzitás-kompenzáció.
– Több európai országban kötelező, hogy ipari beruházások élőhely-helyreállítással kompenzálják a természetkárosítást. Itt jöhetnek képbe a napelemparkok, ahol tényleges biodiverzitás-növekedés történik, és ez akár kreditekké is alakítható – fejtette ki.
Win-win megoldások felé
A cél nem a természet és a gazdaság szembeállítása, hanem a közös érdekek megtalálása.
– A modern természetvédelem már nem arról szól, hogy kizárjuk az embert. Ezek a megoldások az emberi jólétet is szolgálják – hangsúlyozta Dr. Tölgyesi Csaba. – Ha jól csináljuk, a végén mindenki nyer: az üzemeltető, a gazda, a helyi közösség – és a természet is.
Indexkép: Dr. Tölgyesi Csaba
Az első évben már virággazdag alacsony növényzetet találunk a napelemek közt
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
