A Zalai Hírlap 1957. október 17-i tudósítása szerint hatalmas felháborodást keltett, amikor a zalaegerszegi bíróság elé állították S. Kálmánt, akit azzal vádoltak, hogy vizet és cukrot kevert a borhoz. Az ügy a helyi szőlősgazdák és borkedvelők körében is szenzációnak számított, hiszen a borhamisítás a zalai bortermelés becsületét is veszélybe sodorta.

Gyanús készülődés a présházban

Az „előszüret” idején S. Kálmán munkásai hektószámra hordták a vizet a présházba. A gazda mosolyogva azzal magyarázta, hogy csak a kádakat kell kimosni. A munkások közül többen sejtették, hogy ennél többről van szó, különösen amikor a gazda nyáron mintegy 550 kiló cukrot vásárolt, részben cementes és meszeszsákokban. A kíváncsiskodókat gyorsan kiküldték a présházból, és néhány üveg befőttel próbálták fenntartani a látszatot.

Tanúk és bizonyítékok

A szőlőfeldolgozás során jó húsz mázsa szőlőt is felvásároltak a környékről, miközben a gazda négy hold saját ültetvényéből is bőséges termésre számíthatott. A bíróságon a munkások többsége tanúskodott: többen látták, hogy a gazda cukrot kever a musthoz, mások szerint az üstökben forrt a cukros víz. Bár néhány tanú nem tapasztalt semmit, a bizonyítékok elegendőek voltak.

Elmarasztaló ítélet

A védekezés – miszerint mindez csupán rágalom – nem győzte meg a bíróságot. Az ítélet egyértelmű volt: a tizennyolc mázsa szőlőből nem készülhet természetes módon harminc hektoliter bor. A bíró megállapította, hogy a vádlott korábbi kupeckodó magatartását a borászatban is folytatta, és felelősségre vonták a borhamisításért.

S. Kálmán borhamisítás miatt hét hónapi börtönbüntetést kapott.

Forrás: ZAOL

Indexkép: Pixabay