Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

A repce egy rendkívül dinamikusan fejlődő kultúra, amelynél a tavaszi kezelési időszak rövid és sokszor kiszámíthatatlan emiatt a tervezés és az időzítés döntő tényező.

A tél végi állományszemle ezért az egyik legfontosabb pillanata az őszi káposztarepce termesztésének, mert ekkor dől el, hogy az állomány milyen kondícióban indul a tavaszba, mekkora terméspotenciál maradt meg, és milyen beavatkozásokkal lehet a hozamot stabilizálni vagy növelni. A tél során a repce számos stresszhatásnak lehet kitéve (pl. fagy, vízborítás, vadkár, tápanyaghiány), ezért a korai és alapos felmérés segít időben reagálni, optimalizálni a tavaszi tápanyag-utánpótlást és a növekedésszabályozást.

Tavaszi tápanyag-utánpótlás

A repce az egyik legnagyobb tápanyagigényű szántóföldi növényünk. A tél végére a talaj nitrogénkészlete lecsökken, miközben a növény tavaszi induláskor hirtelen nagy mennyiségű nitrogént igényel. A téli hónapok időjárásában végbement változások a repce fejlődésére is hatással vannak. Korábban a repce télen ténylegesen nyugalmi állapotba került, amelyre a hőmérséklet fokozatos csökkenése természetes módon készítette fel.

Jogszabályi előírásoknak megfelelően a téli hónapokban nem lehet trágyázni, miközben az enyhe időjárásnak köszönhetően a repce gyakorlatilag egész télen képes fejlődni és tápanyagot felvenni. Amint a talaj felvehető tápanyagai korlátozottá válnak, láthatóvá válnak a sárguló, liluló táblarészek, valamint az állomány elveszíti idősebb leveleit. Az „éhező” repcét tavasszal újra kell indítani!

Fotó: KWS Magyarország Kft.

A tavaszi nitrogéntrágyázás első adagja a repce átállását is támogatja vegetatívból generatív fázisba. Ehhez könnyen hozzáférhető nitrogénhez kell jutnia a tavasz korai szakaszában. Ellenkező esetben a növény kénytelen a már felvett nitrogént újra mobilizálni. Ez hozzájárul a virágok számának, majd a termés csökkenéséhez. A második nitrogén adag szárba indulás időszakában az oldalhajtások számát és a becőképződés alapjait biztosítja. Nem javasolt az egyszeri nagy nitrogén adag kijuttatása, mert növelheti a szárdőlés és betegségekkel szembeni fogékonyság esélyét.

A tápanyag-utánpótlás tervezésekor különös figyelmet kell fordítani a kén mennyiségének meghatározására. A repce N és S anyagcseréje egymással szoros kapcsolatban van. Humuszban szegény talajokon a kén különösen kimosódásra hajlamos. A kéntrágyázás fokozza a nitrogén termésnövelő hatását, emellett a termés minőségét is javítja.

Bór és más mikroelemek szerepe

A tél után meginduló intenzív tavaszi regeneráció és szárba indulás időszakában a megfelelő mikroelem ellátottság kritikus tényező a terméspotenciál megtartásához. Kiemelt szerepük van az ellenállóképesség és vitalitás fenntartásában. Munkaszervezés szempontjából külön munkaműveletet nem igényel a permetezőgépben más készítményekkel együtt kijuttatható!

A bórt mindig tankkeverékben, megfelelő pH mellett alkalmazzuk (optimálisan 5,5–6,5). A nitrogén tápanyagtervet érdemes S, B, Mg, Ca és Zn tartalmú lombtrágyával is kiegészíteni. A Bór erős állomány esetén is kiemelt fontosságú! Virágzás előtt 7–10 nappal kijuttatott bór segítheti a termékenyülést (300–400 g/ha Bór, két menetben kijuttatva). A többi mikroelem hatása nehezen számszerűsíthető, de gyengébb helyeken biztosításként értelmezhető.

Fotó: KWS Magyarország Kft.

Sárgatál kihelyezése, a repce kártevők tavaszi megfigyelése

A repce rovarkártevői az egyik legnagyobb terméskockázat tavasztól a virágzásig. A védekezés sikerének kulcsa a pontos rajzásmegfigyelés, amelynek feltétele a sárgatálas / sárga ragacslapos csapdázás. A szárormányosoknál a lárva a fő kártevő. Ellenük az imágók betelepedésekor tudunk hatékonyan védekezni. Tömeges tojásrakás után már elkéstünk a védekezéssel.

A sárgatálakat érdemes már a felmelegedések előtt vagy kezdetén kihelyezni, hogy az első betelepülő egyedeket azonosítsuk. 6 °C-os talajhőmérséklettől és 12 °C-os levegőhőmérséklettől kezdve a repce tavaszi kártevői elhagyják telelő helyeiket. Néhány szélcsendes, meleg nap elég ahhoz, hogy megkezdjék betelepülésüket a repce táblákba. A rajzások a megváltozott időjárás miatt korábban kezdődhetnek. Javasolt táblánként kettő sárgatál kihelyezése, nagy vagy heterogén táblán akár 3-4-et is legalább 20 méterre a tábla szélétől.

Fotó: KWS Magyarország Kft.

A nagy repceormányos és a repce-szárormányos telelő helyei eltérőek. Ezért betelepülésük pontosabb meghatározásához a sárgatálak megfelelő kihelyezése szükséges. A Nagy repceormányos előrejelzéséhez célszerű a sárgatálakat az előző évi repcetáblákra kihelyezni. Így megjelenésük korábban észlelhető! A Repce szárormányos a táblákat övező sövények, árokpartokról és fasorokból települnek be. Ha a sárgatálak a betelepülést követően kerülnek kihelyezésre a fogási eredmények kevésbé lesznek megbízhatóak ugyanis a kártevők már nem repülnek a tálakra. Fontos hangsúlyozni, hogy a sárgatálak ellenőrzése mellett a növényeket is meg kell vizsgálni!

Előfordulhat, hogy a csapda üres, de a repcén már táplálkozás jelei mutatkoznak. A már korábban betelepült egyedek ritkán repülnek a sárgatálba. Kora tavasszal a táblák naposabb, dombhátak gyorsabban felmelegedő részein lehetnek az első megjelenési pontok. Ha a kártevők berepültek a táblákra, az érési táplálkozást követően a csökkenő hőmérséklet nem gátolja meg őket a tojásrakásban csak kissé lelassítja. Az éjszakai fagyok nem szakítják meg a bogarak betelepülését, ha napközben a hőmérséklet 13 °C felett van, napsütéses és szélcsendes időjárás mellett. A kártételi küszöbérték túllépése esetén a meg kell kezdeni a védekezést.

A repce kora tavaszi technológiai elemei nem alapulhatnak megszokásokon, naptár szerint ütemezett kezeléseken. A fenológiai állapot, az aktuális és várható időjárási körülmények, valamint az állomány tényleges kondíciója határozza meg a beavatkozások optimális időpontját és módját. A siker kulcsa tehát a folyamatos állományszemle, a gyors beavatkozás és a rugalmas technológiai döntéshozatal.