Az Európai Unióban a fiatal marhák ára 2024 végére éves szinten mintegy 30 százalékkal emelkedett, egyes országokban – például Görögországban – pedig a darált marhahús kiskereskedelmi ára közel megduplázódott. Brüsszelben egy vendéglős szerint három év alatt 9 euróról 13 euróra nőtt egy kilogramm marhahús beszerzési ára, amit a vendéglátás már nem tud tovább lenyelni: a hamburger ára újra és újra emelkedik.

A háttérben klasszikus közgazdasági helyzet áll: csökkenő kínálat, változatlan vagy növekvő kereslet. Bár az európai marhahús-fogyasztás összességében nem nő, a vásárlók egyre inkább a darált hús és a feldolgozott termékek felé fordulnak. A szakértők ezt az ízlések „hamburgerizálódásának” nevezik: a fogyasztók a puha, könnyen rágható, gyorsan elkészíthető ételeket részesítik előnyben a hagyományos húsrészekkel szemben.

Ez azonban torzítja az árakat. Bár a darált hús alapanyaga olcsóbb lehet, a pogácsává formálás, az ízesítés és a feldolgozás hozzáadott értéket teremt, amelynek haszna egyre inkább a feldolgozóknál és a vendéglátásban csapódik le. Így fordulhat elő, hogy egy 15 eurós gourmet burger alapanyaga olcsóbb, mint egy steaké, a végső ár mégis magas.

A kínálati oldalon a legnagyobb gond, hogy Európa marhaállománya tartósan csökken.

Míg 2005-ben még mintegy 80 millió szarvasmarhát tartottak az EU-ban, addig 2024-re ez a szám 72 millióra esett vissza. A visszaesés mögött betegségek – például a kéknyelv-betegség –, a növekvő termelési költségek, a szigorodó állatjóléti és környezetvédelmi előírások, valamint a bürokrácia áll.

Rövid távon a magas árak kedveznek a gazdáknak, akik évtizedek óta alulárazottnak érezték termékeiket. Hosszabb távon azonban ez aligha fordítja meg az ágazat hanyatlását: a termelők elöregednek, az utánpótlás kevés, a belépési költségek magasak.

Közben új kockázat is megjelent: az EU marhahús-importja már idén 13 százalékkal nőtt, főként Dél-Amerikából. Az EU–Mercosur kereskedelmi megállapodás pedig tovább növelheti az olcsóbb importnyomást Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay irányából.

Mindezek fényében a hamburger ára nem pusztán gasztronómiai kérdés, hanem mezőgazdasági, kereskedelempolitikai és társadalmi folyamatok lenyomata. A kérdés már nem az, hogy drágább lesz-e, hanem az, meddig engedheti meg magának Európa – termelő és fogyasztó egyaránt.

Forrás: Euractiv

Indexkép: Pexels