Hogyan változott a repce növényvédelme az évek során?

A repce termesztése a nyolcvanas évek elejétől többször élt meg magasságokat és hanyatlásokat. Irodalmi adatok szerint a nyolcvanas évek közepén a repce vetésterülete 80 000 hektár volt. A KSH-adatok 2000-től elérhetőek; ebben az évben 115 788 hektárról indult, majd a 2003-as jelentősebb visszaesés (70 000 hektár) után egészen 2020-ig folyamatosan nőtt. Ekkor volt a csúcs: 316 016 hektár.

Az elmúlt öt évben drasztikus csökkenés következett be, és 2025-ben már csak 143 249 hektáron vetettek repcét. Ha a termésátlagokat nézzük, 2000-ben 1,5 tonnát rögzített a KSH, 2004-től már két tonna felett, 2016–2019 között három tonna felett, majd 2020-tól visszaesett három tonna alá. Ezzel párhuzamosan az inputköltségek folyamatosan nőttek, a terményárak – 1-1 kiugró évet leszámítva – stagnáltak vagy csökkentek. Természetesen a tényadatok mögé tekintve az ok-okozati összefüggések ennél komplexebb problémát vetnek fel. Egy kicsit szerettem volna visszanézni a 80-as évekre. Erről az időszakról viszonylag kevesebb irodalmi adat áll rendelkezésre, ezért olyan szakembert kérdeztem, aki pályája kezdetétől fogva nagy szerepet töltött be Zala vármegyében a repcetermesztés és az ahhoz kapcsolódó növényvédelmi technológiák vizsgálatában és kidolgozásában.

Egy kis „repcetörténelem” Simonfalvi Elemértől (B.L. Agrokem Kft. ügyvezető, szaktanácsadó) – Fotó: Agroinform

A 80-as évek közepén még a Pacsai „Haladás” MGTSZ-ben dolgoztam. 6000 hektáron gazdálkodtunk, és ebből 500–600 hektáron termesztettünk repcét. A termesztéstechnológiánkban a tápanyag-utánpótlás sarkalatos pont volt, a repce alá, illetve a vegetáció során összesen 500–600 kg/ha vegyes hatóanyagú műtrágyát juttattunk ki. A növényvédelem szempontjából mondhatjuk, hogy extenzív volt a termesztés, már csak azért is, mert növényvédő szerek sem álltak rendelkezésre. Abban az időben az optimális vetési idő szeptember közepe, a vetésnorma 12 kg volt. A magas tőszám miatt a repce gyomelnyomó képessége jól érvényesült, így gyomirtó szerek hiányában is nagy biztonsággal tudtunk repcét termeszteni.

A bolhák és a repcedarázs-álhernyó ellen csávázással védekeztünk. Gyakorlatilag ősszel, a vetést követően növényvédelmi célból már nem mentünk a területre. Tavasszal egyszer fénybogár ellen kellett permetezni. Szárormányos már akkor is volt, de igazából ilyen magas tőszám mellett nem látszott számottevő kártétel, így ezzel nem foglalkoztunk. A termésátlag még ilyen „egyszerűbb” növényvédelmi technológia mellett is 2–3 tonna között mozgott.

A technológiában akkor következett be változás, amikor a vetésnorma 2–4 kg-ra csökkent. A csökkenés oka az volt, hogy az eddig termesztett magas erukasav-tartalmú, szabad elvirágzású fajták mellett előtérbe kerültek az alacsony erukasav-tartalmú fajták, amelyek vetésnormája 2–4 kg volt. Ekkor már gondot okoztak a gyomok. Gyártókkal és az akkor még Zala Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakembereivel karöltve megkezdődtek a kísérletek a különböző hatóanyagok vonatkozásában, úgy mint a metazaklór, klomazon, dimetaklór stb. Ekkor még sokkal kiszámíthatóbb volt az időjárás, és a vetés után szinte biztos volt a bemosó csapadék, így térségünkben a preemergens gyomirtás vált be a klomazon és dimetaklór kombinációval, nem beszélve a kedvező hektárköltségről.

A nyolcvanas évek második felétől egyre nagyobb hangsúlyt kellett fektetni a gombák elleni védekezésre. Külföldi szakemberek hívták fel a figyelmünket a szklerotínia mellett az akkor még számunkra ismeretlen fóma veszélyeire. Ezzel párhuzamosan indultak meg a vizsgálatok a regulátorozás terén is, hiszen az alacsony tőszám felvetette a kérdést, hogyan tudunk segíteni a növénynek az egyébként kiváló kompenzáló képességében. Az alacsony tőszám a gyomproblémák mellett a rovarkártevőkre is ráirányította a figyelmet. A szárormányosok elleni védekezés már kihagyhatatlan volt.

A rovarok elleni védelmet a nyolcvanas években még engedélyezett, szerves foszforsav-észterek csoportjába tartozó hatóanyagú készítményekre alapoztuk, és ezekkel rotációban vagy kombinációban alkalmaztunk még piretroidokat. Mivel az ekkor engedélyezett készítmények nagyon kemény rovarölők voltak, lassan áttértünk a kilencvenes évek elején engedélyezett klórpirifoszra, ami szintén a szerves foszforsav-észter csoportjába tartozott. Időközben a korábbi szerves foszforsav-észter hatóanyagokat kitiltották. A klórpirifosz viszont 2020-ig húzta, és az ormányosok elleni tavaszi védelem alapjává vált.

Amellett, hogy a növényvédelmi technológiában pozitív hatásként érvényesült az alacsony erukasav-tartalmú fajták megjelenése, térségünkben átmeneti negatív hatást gyakorolt a vetésterület nagyságára. Az átállási időszakban a kereskedők egyaránt felvásárolták az alacsony és a magas erukasav-tartalmú terményt is, de a felvásárlási árak természetesen szétváltak. A magasabb erukasav-tartalmú terménynek alacsonyabb, míg az alacsonyabb erukasav-tartalmúaknak magasabb volt az ára. Az átállás az árvakelés miatt nem volt egyszerű, így hiába vetettünk alacsony erukasav-tartalmú fajtát, a korábbi időszakról a területen megjelenő árvakelés rontotta a betakarított termés minőségét. A területek „kitisztulását” követően a repcetermesztés ismét szárnyalt térségünkben.

Az új fajták megjelenését követően a fajtatulajdonosok hamarosan elkezdték behozni a hibrideket. A hibridizációval a szabad elvirágzású fajták kiszorultak a köztermesztésből, annak ellenére, hogy nem teremtek számottevően többet, mint a fajtarepcék. A hibridizáció sokkal inkább jelentett gazdasági előnyt az előállítóknak, mint a termelőknek, és a termelőknek már nem volt választási lehetőségük. Illetve volt, mint ahogy napjainkban is van, számtalan hibrid közül választhatnak… Időközben az intenzív növényvédelmet kiegészítettük a lombtrágyák használatával, magasabb szintre emeltük a tápanyag-utánpótlást, és még az időjárás is velünk volt, így a 3,5–4 tonnás termésátlagok megszokottá váltak.

A repcetermesztés sikere azt hozta magával térségünkben, hogy – a jó mezőgazdasági gyakorlattól eltérően – a termelők nagy része átállt a repce–búza vetésváltásra. A hároméves vetésforgó betartásának elmaradása kórtani problémákat vetett fel. Mivel a szklerotínia primer fertőzése ellen a mai napig nincs kémiai megoldás, az akkor még nem túl elterjedt biológiai védekezéshez nyúltunk. Abban az időben még csak Coniothyrium állt rendelkezésre, így ezzel végeztünk teljes felületkezelést.

Hamarosan megjelent a piacon a Trichoderma, ami még hatékonyabbnak tűnt, így gyorsan, nagy területen sikerült bevezetnünk a technológiába a trichoderma-készítmények alkalmazását teljes felületre kiszórva, vetés előtt bedolgozva a talajba. Talán ennek is köszönhetjük, hogy az arányaiban nagy vetésterületen szinte kétévente visszavetett repceállományokban az akkor még lényegesen csapadékosabb időjárás ellenére sem jelentkezett olyan mértékű szklerotíniafertőzés, ami miatt meg kellett volna gondolni a repcetermesztést.

Az aratást követően a tarlóvizsgálatok sokkal inkább tanúskodtak a súlyosbodó szárormányos és az ezzel szinte együtt járó fómaproblémáról. A 90-es és 2000-es években rendelkezésre álló és egyre bővülő hatóanyagokkal jól tudtunk védekezni a gomba- és rovarkártevők ellen. A látványos fordulópont 2020-tól következett be, amikor olyan hatóanyagok kerültek kivonásra, ami nélkül a szárormányosok elleni védekezés gyakorlatilag megkérdőjelezte a repcetermesztés létjogosultságát.

Ezzel párhuzamosan az időjárásban is komoly változások álltak be: kiszámíthatatlan csapadékviszonyok, az áprilisi fagyok, a májusi–júniusi többnapos, 30 fok feletti kánikulák. Egyes években az áprilisi fagyok a szárak repedését, virágkezdemények elhalását, a tavaszi szárazság gyors elvirágzást, a korai kánikula pedig kényszerérést, apró szemeket okozott. Ennek következtében az egyre növekvő ráfordítás sem hozta meg a várt eredményt, nem beszélve az utóbbi évek terményárainak csökkenéséről. Így térségünkben a repcetermesztési kedv továbbra sem nő, és a gazdák mindenféle alternatív növények termesztésével próbálják kiváltani ezt a növényt. Egyelőre nem látjuk, hogy mit tartogat a jövő. Jelen pillanatban itt, a partneri körünkben a repce vetésterülete számottevően biztosan nem fog nőni.

Zalában és Somogyban lettek egészen biztató eredmények, de voltak kudarcok is, így minden bizonnyal lesznek, akik majd újból próbálkoznak egy kisebb területen, de van olyan partnerem, aki ebben az évben vesztette el teljesen a repcetermesztésbe vetett hitét.

ÖSSZEFOGLALÓ A REPCE NÖVÉNYVÉDELMÉRŐL ÉS A 2025–2026-OS VEGETÁCIÓ TAPASZTALATAIRÓL

Ahogy Simonfalvi Elemér is vázolta, az elmúlt évtizedekben egyre „nyűgösebbé” vált a repcetermesztés. A „repcével együtt kell kelni és feküdni”, és a kikelésétől kezdve nem telhet el úgy nap, hogy a gazda ne nézzen rá a területre. Ez alól még a téli időszak sem kivétel, hiszen a repceszár-ormányos és a repceormányos első ébredező imágói már sokszor február elején megjelennek a táblákon, és elkezdik érési táplálkozásukat. Február második felében, március elején már tömegesen fognak a sárgatálak, így nem ritka, hogy február második felében megkezdődnek az akkor még piretroidos védekezések az imágók számának gyérítése céljából.

De menjünk sorban.

Talaj-előkészítés. A betakarítást követő száraz nyarak nagyon megnehezítik a repce számára szükséges aprómorzsás talaj-előkészítését. A korábban megszokott augusztusi vetések sok esetben a csapadékot várva szeptember elejére-közepére csúsznak. A sziklevelek megjelenésével pedig elkezdődnek a növényvédelmi munkák. A rendelkezésre álló csávázás nem mindig ad megfelelő védelmet a bolhák ellen. Ezért nem ritka, hogy még a szikleveles vagy két lombleveles fiatal állományban már el kell végezni az első piretroidos kezelést.

A Nyugat-Dunántúlon az elmúlt években a kis káposztalégy lárvájának kártétele is borzolta a kedélyeket, és kérdéseket vetett fel, hogy vajon mikor és hogyan lehetne ellene védekezni a leghatékonyabban. Az őszi kártevők sora a repcedarázs-álhernyóval folytatódik, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország nyugati részén néhány éve megjelent és egyre nagyobb teret hódító repcegyökér-ormányost se.

Ormányosok és fénybogár sárgabimbós repcén – Fotó: Agroinform

Levéltetvek repcén, 2018 – Fotó: Agroinform

Bár nem a levéltetű a legfőbb ellensége a repcének, de hosszú, enyhe őszön, évjárattól függően tud meglepetést okozni, mint például 2018-ban.

Az első tavaszi ormányosokat szinte már a zöldbimbó megjelenésekor a fénybogár követi. Az ellenük való ádáz küzdelmet nehezíti, hogy a sárgabimbós állapottól – az egyébként is nagyon kevés – rendelkezésre álló hatóanyag közül a méhek védelme érdekében csak és kizárólag a méheket nem veszélyeztető készítményeket lehet használni. Figyelni kell arra, hogy a virágok milyen százalékban nyíltak ki, illetve a tankeverékek összeállításánál nagy hangsúlyt kell fektetni a hatóanyagok kiválasztására. Az engedélyokiratok tartalmazzák, hogy az acetamiprid és a tebukonazol hatóanyagot nem szabad keverni, mert az növeli a méhek mortalitását.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a fénybogár esetén már évekkel ezelőtt igazolták a II. típusú piretroidokkal szembeni rezisztenciát. Tavasszal további védekezést igényel a repce virágzása környékén megjelenő repcebecő-ormányos imágója és a repcebecő-gubacsszúnyog is. Az ellenük való permetezések során a hatóanyagok kiválasztása és a permetezés időzítése kapcsán a méhek védelme továbbra is prioritást élvez.

Annak ellenére, hogy az elmúlt években egyik-másik gyártó megjelent új hatóanyaggal (pl. flupiradifuron vagy 2026-ban szükséghelyzeti engedéllyel a ciántraniliprol), a rovarok elleni védelem messzemenőkig nem megoldott.

Repcebecő-gubacsszúnyog kártétele – Fotó: Agroinform

A kórokozók tekintetében már valamivel jobb a helyzet, annak ellenére, hogy a repcebetegségek kapcsán is egyre többet olvashatunk vírusok és fitoplazma okozta megbetegedésekről. Erre kémiai megoldás nincs, talán pont ezért várhatóan a jövőben egyre nagyobb fókusz lehet majd ezeken a kórtani problémákon.

A „klasszikus” betegségeknél maradva talán egyszerűbb a helyzet, azzal együtt, hogy az évek óta tartó és egyre szárazabb időjárási viszonyok igazából a kórokozó gombáknak sem kedveznek. Persze nem árt, ha résen vagyunk. Így már ősszel figyelni kell a fómára, de az ellene való védekezés jól összehozható a regulátoros kezeléssel. Tavasszal a regulátorozáson túl a fóma, a szklerotínia és az alternária ellen szoktunk gombaölő szeres kezeléseket alkalmazni. A „megszokott” repcebetegségeken túl talán ritkaságként tehetünk említést a lisztharmatról, amire szintén 2018 őszén volt példa. Természetesen az azolos regulátorozás erre a betegségre is orvosság volt.

A rendelkezésre álló hatóanyagokat akár kombinációban vagy rotációban alkalmazva jól meg tudjuk oldani a fungicides védelmet, így elkerülve a rezisztencia kialakulását is. Egyedül a szklerotínia primer fertőzése ellen nincs tavaszi megoldásunk. Ősszel a talajba bedolgozott trichodermás kezeléssel gyéríteni tudjuk a szkleróciumok számát. A szekunder fertőzést tavaszi gombaölő szeres kezeléssel már tudjuk blokkolni.

Bár a repce vetésterülete számottevően lecsökkent, a szklerotíniáról mégsem feledkezhetünk meg, mert a felszabaduló területek nagy részén elsősorban a napraforgó és valamennyire a szója vette át a szerepét. Mindkét növény gazdanövénye ennek a gombafajnak, így a vetésforgó kialakítása során ezt mindenképpen figyelembe kell venni.

A fungicides védelemhez hasonlóan a repce gyomirtása is megoldott, annak ellenére, hogy a szántás nélküli talajművelés miatt a gyomok egyre nagyobb kihívást jelentenek bármely kultúrában. A gyomirtás során alkalmazandó hatóanyagokat a terület gyomflóráján túl az fogja meghatározni, hogy várható-e bemosó csapadék, illetve van-e olyan gyomnövény, ami egyes hatóanyagokra már toleranciát vagy rezisztenciát mutat.

Szklerotínia-fertőzés szártövön – Fotó: Agroinform

Lisztharmat repcén (2018) – Fotó: Agroinform

A csapadék hektikussága, illetve kiszámíthatatlansága miatt a preemergens megoldások kezdenek kivonulni a gyakorlatból. Viszont az olyan területen, amely tudottan vékony egércsenkesszel fertőzött, mégis meggondolandó, mert annak ellenére, hogy egyszikű gyomnövényről beszélünk, toleráns a szelektív egyszikűirtókra, így posztemergensen már nem tudjuk elpusztítani.

A dunántúli régióban – elsősorban Zala és Somogy vármegyékben – az olaszperje adja fel a leckét az őszi vetésű kultúrákban. Az olaszperje ellen a területek nagy részén ősszel, és még sokszor másodszor a kora tavaszi időszakban is permetezni kell. Bár rendelkezésre állnak posztemergens készítmények, de a termelők már több ízben jelezték, hogy egyes „fop” hatóanyagok esetén csökkent hatékonyságot tapasztaltak, tehát a rezisztencia kérdése ebben az esetben is felmerülhet. A rengeteg károsító, ezen belül is a rovarkártevők felszaporodását tovább segítik a zöldítések, azoknak a keverékeknek az alkalmazása, amelyek keresztesvirágú fajt tartalmaznak. Ezen túl is problémát jelenthet az, hogy a zöldítésből a talajban maradt, ki nem kelt mag a későbbiekben árvakelésként jelenhet meg a repcében, ahonnan gyomirtással nem tudjuk eltávolítani.

Összességében láthatjuk, hogy ha az időjárás kedvezne is a repcetermesztésnek, a növényvédelmi technológia nagyon összetett, és főleg a rovarok elleni védekezés jelen pillanatban a hatóanyaghiány miatt nehezen megoldható.

Repcedarázs-álhernyó zöldítésen – Fotó: Agroinform

Zöldítésből származó keresztes árvakelés repcében – Fotó: Agroinform

Eddig még nem ejtettünk szót a lombtrágyákról és a biostimulátorokról, amelyek szintén fontos elemei a technológiának. A makrotápelemeken túl a kén és a bór az olajosok esetén nélkülözhetetlenek. A biostimulátorok, az aminosav- és algakészítmények pedig egy-egy stresszhelyzet átvészelésében segíthetnek a növénynek. Elsősorban a kiszámíthatatlan időjárás miatt pedig stresszhelyzetből van bőven.

A jó tápanyag-ellátással, a lombtrágyák és biostimulátorok alkalmazásával nemcsak nagyobb termésátlagra számíthatunk, hanem a jó kondícióban lévő állomány a betegségeknek is jobban ellenáll. Bármely növénykultúra esetén a sikeres növénytermesztés kulcsa az integrált növényvédelem és a növényvédelmi technológia fegyelmezett betartása, alkalmazkodva az újabb és újabb természeti kihívásokhoz. Különösen igaz ez a repce esetén.

Nézzük, milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a 2025–2026-os vegetációban a repcetermesztők.

SZABÓ ANDOR

szaktanácsadó (Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye):

Az elmúlt néhány évben szaktanácsoltjaim területén is felére esett vissza a repce vetésterülete. 2025 őszén az állományok jól keltek. A gyomirtást felénk már csak korai posztként vagy posztemergensen végzik a gazdák. A rovarok elleni küzdelem már ősszel megkezdődik, volt olyan termelő, aki háromszor is védekezett a bolhák ellen. A meleg ősz miatt a növények szépen fejlődtek, így a regulátorozás nem maradhatott el, ezzel együtt tankeverékben kitettek egy olcsóbb bór lombtrágyát. Szép, fejlett és egyöntetű állományok mentek a télbe.

Az ormányosok korai megjelenése már nem volt meglepő. Ami viszont meglepetést okozott, hogy szinte az ormányosokkal együtt jelent meg a fénybogár. A rovarkártevők miatt gyakorlatilag 10 naponta, kéthetente permetezni kellett. Azon túl, hogy nagyon nehéz volt kitalálni, milyen hatóanyaghoz nyúljunk, a sok permetezés nemcsak rengeteg időt emésztett fel, de nagyon megnövelte a költségeket.

Szerencsére gombafertőzések nem jelentkeztek, így tavasszal még egy fungicides kezelés elegendő volt, hogy egészségesen tartsuk az állományt. A termelők arra törekedtek, hogy amennyire lehet, csökkentsék a költségeket, így ha lehetett, az alga- és aminosavas készítmények, biostimulátorok használatát megspórolták, maximum tavasszal még egy körben kitettek egy kis bórt.

A nagy rovarnyomás ellenére egészen júniusig nagyon jól néztek ki a repcetáblák, a repce jól kötött, a becőréteg is elfogadható volt, és már-már felcsillant a remény egy magasabb termésnek. De sajnos az évről évre júniusban beköszöntő, egy hétig tartó rekkenő hőség a tavaszi szárazsággal kombinálva teljesen leállította a repcét, és a kényszerérett táblákról a mákszemnyi magokat sikerült betakarítani, ami miatt lényegesen alacsonyabbak lettek a termésátlagok, mint amennyit még májusban gondoltak a gazdák.

A termésátlagok nagyon szórtan alakultak, az 1,5 tonnától a 3 tonnáig. A nagy átlag 2,5 tonna.

PÁLINKÁS MIKLÓS

szaktanácsadó (Nógrád, Pest vármegye)

Hasonlóan kedvezőtlen és kicsit reményvesztett beszámolót hallgattam meg Pálinkás Miklós szaktanácsadótól. Elmondása szerint a térséget kicsit szét kell választani, mert Pest vármegye északi része és Nógrád vármegye valamivel jobb helyzetben volt, mint Pest vármegye déli része, Cegléd környéke. Ennek megfelelően már a vetési időben is eltérések mutatkoztak. Voltak, akik augusztus 18–22. között elvetették a repcét, és voltak, akik ezt szeptember közepén tudták csak megtenni.

A repce kelése nem volt egyenletes, és viszonylag gyengébb állományok mentek a télbe. A bajt tetézte, hogy a téli csapadék is nagyon kevés volt, így az őszi vetésű állományok nagy csapadékdeficittel indították a tavaszt. Bár a korábbi vetések döntő többsége megmaradt, a szeptemberi vetések nagy részét viszont ki kellett tárcsázni tavasszal. Így Cegléd környékén a repceterület 20–25%-a, Pest és Nógrád vármegyékben 15%-a kiművelésre került. A vetéseket tarlókezelt területekbe végezték. A száraz körülmények között a kétszikű, T1-es, T2-es gyomok nem keltek, így a kétszikű gyomok ellen nem is nagyon történt gyomirtás. Az egyszikűek ellen viszont két ütemben is menni kellett. Az első védekezés az első hullámban kelő árvakelés, majd a második a második hullámú árvakelés és az egyéb egyszikűek ellen irányult.

A rovarok ellen is két permetezésre volt szükség: mind a bolhák, mind pedig az álhernyó ellen is fújni kellett a repcéket. Időközben jelentek meg a táblákban gyomok, de ezek elsősorban T4-esek voltak, amelyek a téli néhány napos mínuszban elfagytak. A területek nagy részén a regulátoros kezelések is elmaradtak. Tavasszal tápanyag-utánpótlásként kénes műtrágyát juttattak ki a termelők. Ott, ahol a műtrágya nem tartalmazott ként, szuszpenzió formájában, lombtrágyával pótolták a ként.

A hűvös idő miatt az első rovarölő szeres kezelésekre gyakorlatilag a szárba indulás kezdetén került sor. Felszívódó és kontakt hatóanyagok kombinációjával együtt a bór lombtrágyát is kitették. A második rovarölő szeres kezelésre a növekedésnek indult repcében, de még zöldbimbóban került sor, szintén kombinálva az engedélyezett hatóanyagokat. Még egy rovarölést végeztek már a virágzás kezdetén, de ekkor már csak a tau-fluvalinát hatóanyagot alkalmazták a méhek miatt.

Gombafertőzés nem volt, igazából nem is lehetett számítani rá, mert nagy volt a szárazság, így csak azok a termelők permeteztek, akik a korábbi évtizedek alatt nagyon intenzív termeléshez szoktak. Azonban ők is maximum egyszer 200–250 g/ha tebukonazol hatóanyaggal védekeztek a biztonság és saját megnyugtatásuk kedvéért. A júniusban beköszöntő kánikula pedig gyakorlatilag teljesen kivégezte az addig még így-úgy vegetáló állományokat, és 70%-os szemkitelítődésnél megrekedtek a növények. Ilyen körülmények között természetesen nem volt szükség deszikkálásra, de ragasztásra sem költöttek a gazdák.

A termésátlagok a gyengébb területeken 1,2–1,5 tonna körül, a jobb területeken 2–2,5 tonna körül alakultak

Az ország keleti részéről a mezőgazdaság tekintetében sajnos évek óta rossz híreket hallunk, amit elsősorban az időjárásnak „köszönhetünk”. A Dunántúl és annak is a délnyugati, nyugati, északnyugati része csapadék szempontjából már szerencsésebb volt. Bár összességében ez idáig ebben az országrészben is kicsit mínuszos a csapadékmérleg, mégis azt mondhatjuk, hogy az életmentő eső az utolsó pillanatban valahogy mindig megérkezett.

Így a cikkem eddigi része egy elég borús képet festett a repcetermesztés jelenéről, de megkérdeztem néhány dunántúli kollégát is, akik összességében örömmel és optimistán tekintenek előre a repce termesztése kapcsán.

SCHUCK TIBOR

(Westerheide Kft.), növénytermesztő és növényvédelmi szakirányító (Hedrehely, Somogy vármegye)

A repcetermesztést mi ebben az évben nagyon pozitívan éltük meg. Már több éve 50 cm sortávolságra vetjük a repcét, és úgy tűnik, hogy ez nálunk gyakorlatilag évek óta bevált. Szeptember elején vetettünk. A szárazság miatt a gyomosodás nem okozott gondot, így nyugodtan megvártuk a gyomok kelését, és a kétszikűek ellen posztemergensen, halauxifen-metil és pikloram hatóanyagok gyári kombinációjával védekeztünk. Ugyancsak egy posztemergens kezelést végeztünk az egyszikű gyomok ellen is.

Ősszel kétszer „bogarásztunk”. A fiatal repce esetén a bolhák ellen piretroiddal, később pedig, amikor már volt lombfelület, felszívódó készítménnyel mentünk. Ősszel nem regulátoroztunk. Tavasszal fejtrágya gyanánt 200 kg NS-t, és kicsit később 300 l Nitrosolt juttattunk ki. A gombaölők sorát regulálás gyanánt mepiquat-klorid és metkonazol gyári kombinációjával indítottuk, majd zöldbimbóban egy egyszerű tebukonazollal folytattuk, és 50%-os virágzásban boszkalid és dimoxistrobin kombinációval zártuk.

Minden permetezésbe tettünk rovarölő szert, felváltva piretroidot és felszívódót. A hatóanyagokat úgy válogattuk, hogy a méheket ne bántsuk. Természetesen a fénybogár nálunk is meglepően korán megjelent, és minden alkalommal, ahányszor kint voltam a területen, ott volt. De úgy voltam vele, hogy próbálok toleráns lenni, mert úgy tűnik, sok mindent nem tudok kezdeni velük. Szurkoltam a repcének, hogy minél előbb nyíljon ki, és akkor már nincs olyan kártétel. Amit viszont szívügyemnek tekintettem, az a mikroelem-visszapótlás. A vegetáció során többször vettünk levélmintát, és az analízis eredménye alapján módszeresen alkalmaztuk a lombtrágyákat. Több mikroelem mellett elsősorban a bórt pótoltuk több körben, de ami általában nem jellemző, a rézpótlásra is odafigyeltünk.

A tavasz folyamán, áprilisban volt egy hosszabb száraz periódus, de az utolsó pillanatban megérkező eső életet lehelt az állományba. Három hibridet termeltünk, abból kettő kiválóan adott, így összességében az üzemi átlagunk 100 hektáron 4,4 t/ha lett.

Augusztusban a főnököm elengedett két hét szabadságra, és ha visszajövök, tovább fogom folytatni a repce termesztését.

KÁTAI ZSOLT

(Kossuth Mg. Kft.), ügyvezető (Letenye, Zala vármegye)

Gazdaságunkban 2100 hektáron gazdálkodunk. Néhány évvel ezelőtt még 400–450 hektáron, két évvel ezelőtt 220 hektáron, 2025-ben 180 hektáron vetettünk repcét. Azt gondolom, hogy az időjárás összességében mellettünk állt, főleg, hogy halljuk az elszomorító híreket az Alföldről már sokadik éve. A repce vetését lazítás, majd egy rövid tárcsa előzte meg. A vetőgépünkön lévő sávtisztító használatával jó magágyat tudtunk készíteni. 45 cm sortávra, szemenként vetünk. Amióta ezt a módszert alkalmazzuk, azóta stabilizálódott a kelés. 2025-ben augusztus végén vetettük el a repcét. Tápanyag-utánpótlásként mi a tő mellé szórunk műtrágyát és NP-tartalmú mikrogranulátum startert.

Ahogy mondtam, a kelés jó volt, és az őszi csapadék is elegendő volt ahhoz, hogy fejlett, szép és egyöntetű állományok menjenek a télbe. A rovarok közül elsősorban a bolhák adták fel a leckét, volt olyan tábla, ahol viszonylag gyorsan kétszer is kellett permeteznünk. De volt olyan is, ahol csak egyszer végeztünk rovarölő szeres kezelést. Mivel fejlett volt a repce, a regulátorozás nem maradhatott el, és ezzel együtt kitettük az első bórt is. A gyomirtást korai posztban dimeténamid-P, metazaklór és kinmerak hatóanyagok gyári kombinációjával végeztük. A szelektív egyszikűirtó használata táblafüggő volt.

Tavasszal két alkalommal adtunk 200 l/ha Nitrosolt. Március elején kezdtük meg a növényvédelmet, amiben volt regulátor, ami egyben gombaölő is. Tettünk a tankeverékbe egy komplex, bórtúlsúlyos lombtrágyát és egy felszívódó hatóanyagú rovarölőt. A második körre csak virágzás előtt került sor, amikor még egy gombaölő és egy tau-fluvalinát hatóanyagú rovarölő tankeverékével permeteztünk. A technológiát deszikkálással egybekötött ragasztással zártuk.

A csapadékviszonyok tekintetében az ősz és a tél elfogadhatóan alakult. Valamennyi kis csapadék még tavasz elején volt, de áprilisban beköszöntött egy száraz periódus, ami láthatóan meggyötörte a repcét, már-már azt gondoltam, hogy el kell engednünk ezt a növényt. A búza és a repce szempontjából is az utolsó pillanatban érkező csapadék életre keltette a szántóföldet. A betakarítás során a termésátlagok táblánként nagyon szórtak. Volt olyan tábla, ahol „csak” 3,7 t/ha volt a termés, viszont volt olyan 62 hektáros táblánk, ahonnan 4,6 tonnával jött le a repce hektáronként. Így a 180 hektáron az üzemi átlagunk 4,2 t lett.

A technológiánkat próbáltuk úgy igazítani, hogy a tápanyag-utánpótlásra továbbra is figyeltünk, a növényvédelmet pedig nagyon tudatosan, amennyire lehetett, költséghatékonyan végeztük. Bár még a cukorrépa és a kukorica hátravan, de azt gondolom, hogy nálunk a repce ebben az évben a legjövedelmezőbb növény lesz.

FÜLÖP LÁSZLÓ

növényvédelmi szakirányító (Gyermely, Győr-Moson-Sopron vármegye)

2025–2026-ban 945 hektáron termesztettünk repcét. A vetőgépekkel először szeptember 5-én mentünk ki, de 5 hektár után bevonultunk, mert porba vetettünk, és nem láttuk, mikor lesz eső. A többi területet a csapadék után vetettük el, de az első 5 hektár sokáig szebb állományt mutatott, mint a többi. Az őszi és tavaszi fejlődés nagyon változó volt, gyakorlatilag táblánként más és más. Hol az egyik, hol a másik terület látszott szebbnek. Ősszel helyenként a bolha okozott károkat. Volt olyan 10 hektáros táblánk, amelyet teljesen kipusztítottak.

A gyomirtás nálunk korai posztemergensen halauxifen-metil és pikloram, továbbá posztemergensen aminopiralid, metazaklór és pikloram hatóanyagok gyári kombinációjával zajlott. Az őszi munkákat regulátorozással zártuk. Összességében egészséges, jó állomány ment a télbe, és a tél sem viselte meg, így a tavaszi indulás is reményre adott okot.

A tavaszi növényvédelem kétszeri gombaölőzést és háromszori rovarok elleni védelmet tartalmazott. Mindkét esetben igyekeztünk többféle hatóanyagot rotációban vagy kombinációban használni. Így a fungicides kezelések során először mepiquat-klorid és metkonazol, majd a virágzás környékén boszkalid és metkonazol gyári kombinációival mentünk. A rovarok elleni küzdelem repertoárjában volt többféle piretroid hatóanyag, acetamiprid és flupiradifuron. A permetezések során pótoltuk a bórt, és a szárazság miatt meggyötört állományt biostimulátorok alkalmazásával igyekeztük átsegíteni a nehéz időszakon. Januártól júniussal bezárólag összesen 160 mm csapadéknál tartunk, úgyhogy erősen deficites a csapadékmérleg.

A 945 hektár üzemi átlaga 2,77 t/ha lett. Olyan táblákon, ahol nem volt vadkár, a 3,7 tonnás termésátlag sem volt ritka. A repcét továbbra is termelni fogjuk, és 2026 őszén a vetésterületet kicsit növelni szándékozunk, 1000 hektár körül szeretnénk repcét termeszteni.

Ahogy láthatjuk, a repcetermesztés helyzete nem túl rózsás. A Dunántúl nyugati része a kedvezőbb időjárás miatt jobb helyzetben van, mint az ország közepe vagy keleti része. Itt ebben az évben nem volt ritka a 3 tonna, sőt a 4 tonna feletti termésátlag sem. Ennek köszönhetően a termelők bizakodóbbak, és talán ebben a térségben némileg számíthatunk a repce vetésterületének növekedésére, azzal együtt, hogy a repce az összes szántóföldi növény közül a legnagyobb odafigyelést és a legnagyobb ráfordítást is igényli.

A Profin a repceprofitért Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.