Egy egyedülálló enzimet fedeztek fel a japán Oszakai Egyetem melletti parkban egy halom rothadó levélben – írja az atv.hu.

Sintawee Sulaiman kutató 2010-ben kezdte meg első laboratóriumi munkáját az Oszakai Egyetemen. Az volt a feladata, hogy kísérletezzen egy olyan enzimmel, melyet kollégái az egyetem melletti parkban egy halom rothadó levélben fedeztek fel és amit LCC-nek (leaf-branch compost cutinase) neveztek el.

Mivel ez az enzim segít a mikrobáknak lebontani a levelek viaszos bevonatát, Sulaiman azt remélte, hogy a műanyag lebontásában is segíthet. Ezért feldarabolt néhány műanyag csomagolást, és a darabokat egy éjszakára vízben hagyta néhány LCC-mintával együtt. Az eredmény őt is megdöbbentette.

"A műanyagdarabon volt néhány lyuk vagy valami bomlás. Ez nagyon meglepett." – mondta.

A kísérlethez használt műanyag egy PET volt, amely egy polimer, azaz egy hosszú molekula. Polimerek a természetben mindenhol találhatók, a legjobb példa erre a cellulóz, a fák és más növények szerkezeti eleme. A kutató által vizsgált enzimek pedig mellettük fejlődtek ki, hogy lebontsák kémiai kötéseiket, lehetővé téve a mikrobák számára a szerves anyagok biológiai lebontását. De mivel ezek az enzimek csupán néhány évtizede voltak kitéve a műanyagoknak, ezért nem tudták azokat teljesen lebontani. A cél tehát egyértelművé vált: továbbfejleszteni ezt a természetben is megtalálható molekulát.

Néhány kutató ezért 8 éven át újratervezte az LCC-t (ma már: LCCICCG), aminek köszönhetően az enzim mára olyan hatékonnyá vált, hogy teljesen le tudja bontani a PET-polimert az alkotó monomerekre.

Azonban néhány műanyagtípust így sem lehet újrahasznosítani. Erre a kutatók azt a megoldást javasolják, hogy egyszerűen tekintsünk el ezeknek a műanyagoknak a használatától.

Indexkép: Shutterstock