A betakarítás után sok gazdálkodó szembesül a kérdéssel: kell-e tarlóhántást végezni, vagy inkább hagyjuk el a műveletet? A Debreceni Egyetem szántóföldi kísérletei segítenek választ találni erre. Az egyetem adjunktusa 40 napon keresztül vizsgálta a különböző tarlómenedzsment-technológiák hatását a költségekre, a talaj vízháztartására, szerkezetére és hőmérsékletére. Az eredményekből világosan látszik: a talaj visszaadja, amit kap, legyen szó vízről, tápanyagról vagy gondoskodásról.



Költségek: búzával mérve

A vizsgálatok során búzatermésből számolták ki a műveletek költségét.

  • Szalmát rendre rakva: 148 kg búza/hektár,
  • 10 cm-es tarló, zúzással: 164 kg búza/hektár,
  • Magas tarló hagyása: 140 kg búza/hektár.

A teljes technológiát figyelembe véve a költségek a sekély művelésnél 200–250 kg búza/hektár körül mozogtak, míg a legdrágább, 12 cm mélységben végzett kultivátorozás prizmacsúcsos hengerrel 312 kg búzába került. A tanulság: minden plusz centiméter mélység és minden extra munkamenet jelentős költségnövekedést hoz.



A vízmegőrzés titka: szalma és lezárás

A talaj vízkészletét szimbolizáló „félig telt medence” jól szemlélteti a helyzetet: egy hektár 30 cm-es talajrétege 750–900 köbméter vizet tárol. A rossz technológia 40 nap alatt ennek akár harmadát is elveszítheti, míg a jó tarlómenedzsment segít megőrizni a vizet.

  • Fedetlen, lezáratlan talaj: gyors kiszáradás, poros felszín.
  • Hengerezett, szármaradvánnyal fedett talaj: nedvességmegőrzés, árnyékolás.
  • Magas tarló hengerezve: kiemelkedő víztartás, a legjobb eredmények egyike.

A lezárás és a takarás együttesen kulcstényező: ahol ezek működnek, ott a talaj több vizet őriz meg, ami a következő kultúrában hozamként térül meg.


Vízbefogadás és beszivárgás

Beszivárgási vizsgálatok is készültek: ahol a szalmát eltávolították, a víz szinte egyáltalán nem szivárgott be. Tarlóhántott, illetve szármaradvánnyal fedett területen ezzel szemben a víz lassan, de folyamatosan bejutott a talajba. A megfelelő fedés tehát nemcsak a párolgást mérsékli, hanem a csapadék befogadását is elősegíti.

Hőháztartás: a szalma a talaj klímaberendezése

Egy nyári napon, amikor a levegő hőmérséklete 37 °C volt, a fedetlen talajfelszín akár 57 °C-ra is felhevült. Ez kritikus szint, amely a talajéletet károsítja, a szervesanyag-bomlást gyorsítja és a vízveszteséget fokozza. A szalmával fedett vagy magas tarlós területeken a talaj hőmérséklete azonban megegyezett a levegőével – a takarás tehát védelmet nyújt a túlmelegedéstől.


Összegzés: kell-e tarlóhántani?

A kísérletek válasza árnyalt:

  • A tarlóhántás indokolt lehet, hiszen még a legrosszabb változat is 15 mm-rel több vizet őrzött meg, mint a teljesen bolygatatlan talaj.
  • A mélyhántás viszont vízvesztést okoz, a sekélyebb beavatkozások előnyösebbek.
  • A lezárás és a szármaradvány-fedés kulcsfontosságú – ezek nélkül a talaj gyorsan kiszárad.
  • Magas tarló hengerezve szinte ugyanolyan vízmegőrzést biztosít, mint a legdrágább beavatkozások, felesleges bolygatás nélkül.

A talaj nem felejt – amit ma megőrzünk benne vízben, azt holnap visszaadja termésben. A jó tarlómenedzsment nem feltétlenül kerül többe, de jelentős többlethozamot biztosíthat.

Forrás: Debreceni Egyetem Youtube-csatornája

Indexkép: Pixabay