A megfelelő takarmánynövény-kombinációk jelentősen növelhetik a hozamot, miközben csökkentik a talajvíz nitrátterhelését – különösen aszályos időszakokban. A lándzsás útifű és a lucerna párosa kiváló példának bizonyult erre. Egy új kutatás az ökológiai gazdálkodás keretein belül vizsgálta a jelenséget, és figyelemre méltó eredményekkel zárult.
A kutatás szerint azok a biogazdálkodók, akik lucernát és lándzsás útifűt vetnek együtt, akár kétszeres takarmányhozamot is elérhetnek a hagyományos keverékekhez képest.
Ráadásul e módszer alkalmazásával kevesebb nitrát szivárog a talajvízbe, ami komoly előrelépés a környezetvédelem szempontjából is. A projekt a bio mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket kutatta, és ezek a megállapítások egy nemzetközi tudományos folyóiratban is megjelentek.
A vizsgálatok középpontjában az állt, hogy a különféle növényi keverékek miként hatnak a terméshozamra és a nitrogén talajban való eloszlására szárazság idején. A lucerna és az útifű keveréke különösen hatékonynak bizonyult:
nemcsak hogy jelentősen növelte a takarmányhozamot, hanem a talaj mélyebb rétegeiben is alacsonyabb nitrátkoncentrációt mutatott, ezzel csökkentve a környezetre gyakorolt terhelést.
Az eredményeket nemrég publikálták. A terepi kísérletek során különböző növénykeverékeket hasonlítottak össze mérsékelt nyári aszály körülményei között, beleértve a szárazságtűrő perjéket, évelő rozst és vöröshere-keverékeket is.
Fotó: Pixabay
A kutatók figyelmeztetnek: a száraz időjárás következtében megemelkedett nitrátkimosódás valódi problémát jelent, különösen akkor, amikor ősszel a lucerna beszántása után a következő növények nem tudják kellően hasznosítani a talajban lévő nitrogént. Ennek következményeként az esőzések kimoshatják a nitrátot a gyökérzónából, veszélyeztetve a talajvíz és az ivóvíz tisztaságát.
A terepi kísérleteket Lipcse közelében, a Canitz vízvédelmi területen végezték, a bio szántóföldi napok keretében. A lucerna és lándzsás útifű keveréke nemcsak kétszer annyi takarmányt termett, mint a hagyományos lucerna-fű keverékek, de a nitrátkoncentráció is alacsonyabb maradt a talajban.
A lándzsás útifű különösen hatékonyan kezdett dominálni a keverékben már nyáron, kiszorítva nemcsak a lucernát, hanem a gyomokat is.
Ennek köszönhetően a takarmányhozam stabilan emelkedett egészen őszig.
Tsvetelina Krachunova, a tanulmány vezető szerzője kiemelte, hogy az útifű természetes módon gátolja az ammónium nitráttá való átalakulását, ezáltal lassítja a nitrátkimosódást és hozzájárul a nitrogén hasznosulásához. Ez a mechanizmus nemcsak a termelékenységet fokozza, hanem a talajvíz védelmét is segíti.
A kutatók azt javasolják, hogy az útifű vetését körülbelül 100 életképes mag/m² mennyiségben végezzék, hogy elkerüljék a lucerna túlnövekedését. Ez az arány bizonyult ideálisnak a kísérletek során, különösen vízhiányos vagy vízvédelmi területeken.
A tanulmány eredményei új lehetőségeket nyitnak meg az ökológiai gazdálkodás számára a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. A lucerna és lándzsás útifű kombinációja nemcsak magasabb hozamot, hanem fenntarthatóbb tápanyag-gazdálkodást is biztosít.
Forrás: agrarheute.com
Indexkép: Pixabay
