Tizenhat éve változatlan fejlesztési források, több tízmilliárdos elmaradás és egyre gyakoribb vízellátási problémák jelzik, hogy a hazai víziközmű-rendszer finanszírozása hosszú távon nem tartható fenn a jelenlegi formájában. A Zalavíz Zrt. vezérigazgatója szerint Zalában is elérkezett az idő, amikor dönteni kell a víziközművek finanszírozásáról, különben a karbantartások és a szükséges fejlesztések egyre nehezebben lesznek elvégezhetők.

Arnhoffer András úgy véli: a probléma nem egyik napról a másikra alakult ki. A társaság működési területén található víziközmű-hálózatok állapotát 16 évnyi alulfinanszírozás terheli, miközben az infláció, az energiaárak, az anyagköltségek és a szakemberhiány jelentősen megváltoztatta a szolgáltatás valódi költségeit.

A helyzet következményeit a zalai fogyasztók már közvetlenül is érzékelhetik. Az elmúlt időszakban több településen alakultak ki vízellátási problémák, Észak-Zalában pedig jelenleg is elsőfokú, egyes településeken másodfokú vízkorlátozás van érvényben. Júniusban például Zalaszentgrót térségében lajtos kocsikból kellett ivóvizet biztosítani.

Évi 900 millió forint 16 éve változatlanul

A Zalavíz működési területén a víziközmű-hálózat tulajdonosa 162 önkormányzat, amelyeknek alapvető feladata a hálózat felújítása és fejlesztése. Arnhoffer András szerint a szolgáltatási díjakba beépített fejlesztési forrás a 162 önkormányzat számára összesen évente mintegy 900 millió forint, ez az összeg azonban 16 éve változatlan.

Az infláció miatt így az elmúlt másfél évtizedben jelentős értékvesztés következett be. A vezérigazgató számítása szerint az önkormányzatok oldalán 7,95 milliárd forintos hiány alakult ki ahhoz képest, mintha a fejlesztési forrás követte volna az inflációt.

Ez a pénz egyebek mellett vezetékcserékre és kapacitásbővítésekre szolgálhatott volna.

A szolgáltató oldalán sem kisebb a lemaradás. Az infláció hatását figyelembe véve a Zalavíz Zrt. az elmúlt 16 évben mintegy 20,2 milliárd forinttal kevesebbet tudott fordítani karbantartásra, működtetőeszközök fejlesztésére és a szakember-utánpótlás biztosítására.

A két tétel együtt 28,2 milliárd forintos elmaradást jelent.

„Ez csak évtizedes távlatban pótolható, ha lesz rá pénzügyi forrás” – fogalmazott Arnhoffer András.

A csőtörések és vízhiányok mögött is ott van a pénzhiány

A víziközmű-hálózat sajátossága, hogy a problémák egy része sokáig rejtve marad. Egy elöregedő vezeték nem feltétlenül egyik napról a másikra válik használhatatlanná, ugyanakkor egyre gyakoribbá válhatnak a meghibásodások, a csőtörések és a vízveszteségek.

A felújítások elmaradása ráadásul nemcsak kényelmetlenséget jelenthet a fogyasztóknak. A hálózati nyomásproblémák, a kapacitáshiány és a vezetékek meghibásodása szélsőséges időjárási helyzetekben – például tartós aszály és kiugróan magas vízfogyasztás idején – sokkal súlyosabb következményekkel járhat.

Vagyis miközben a lakosság számára természetesnek tűnik, hogy a csap megnyitásakor folyamatosan rendelkezésre áll az ivóvíz, ennek a háttérben egy rendkívül összetett és folyamatosan karbantartandó infrastruktúra az alapja.

Majdnem háromszoros vízdíj kellene a fenntarthatósághoz?

A Zalavíz vezetője szerint, ha Magyarországon olyan közműrendszert szeretnénk fenntartani, amely legalább 50 éves ciklusban képes megújulni, akkor ennek költségeit a vízdíjaknak is tartalmazniuk kellene.

A Zalavíz működési területére számított fenntartható átlagos díj ennek alapján jóval magasabb lenne a jelenleginél.

Az ivóvíz jelenlegi, átlagosan 0,34 forint/literes díja helyett körülbelül 0,91 forint/literre lenne szükség, míg a szennyvízelvezetés és -tisztítás jelenlegi 0,47 forint/literes díja körülbelül 1,30 forintra emelkedne.

Ez mindkét esetben megközelítőleg háromszoros díjszintet jelentene.

Fontos ugyanakkor, hogy ezek a számok nem egy bejelentett, konkrét vízdíjemelést jelentenek, hanem a Zalavíz vezérigazgatója által ismertetett, a fenntartható működéshez szükséges számításokat.

Zalában ráadásul drágább a vízszolgáltatás működtetése

A zalai helyzetet az is nehezíti, hogy a térség földrajzi és településszerkezeti adottságai miatt a víziközművek üzemeltetése az országos átlagnál költségesebb.

A domborzat miatt az átlagosnál többször van szükség nyomásfokozásra és átemelésre, miközben a települések szerkezete sem kedvez a gazdaságos hálózatüzemeltetésnek. A Zalavíz területén mindössze körülbelül 35 fogyasztói csatlakozás jut egy kilométer vezetékre.

Ez azt jelenti, hogy hosszú vezetékszakaszokat kell fenntartani viszonylag kevés fogyasztó kiszolgálásához.

A szennyvíztisztítás költségeit tovább növeli, hogy a Zalavíz négy legnagyobb szennyvíztisztító telepének a Balaton védelme miatt a legszigorúbb tisztítási követelményeknek megfelelően kell működnie.

Több mint ezerféle vízdíj van az országban

A helyzetet országosan tovább bonyolítja, hogy a lakossági víz- és csatornadíjak nem egységesek. Jelenleg több mint ezerféle lakossági vízdíj van érvényben Magyarországon.

Ennek történelmi oka is van: amikor a díjakat befagyasztották, az egyes térségekben eleve eltérőek voltak az előállítási és szolgáltatási költségek, így a különböző díjszintek befagyasztása után ezek a különbségek is megmaradtak.

Arnhoffer András szerint logikus lenne, hogy a lakossági víz- és csatornadíjak is egységesebbek legyenek, ehhez azonban igazságos, tervezhető és átlátható kompenzációs rendszerre lenne szükség.

Nem lehet tovább halogatni?

A Zalavíz vezetőjének megállapítása szerint a 16 évnyi alulfinanszírozás következtében a víziközmű-rendszer működése mára kritikus pontra jutott.

A kérdés ezért már nem pusztán az, hogy mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz, hanem az is, hogy ki és milyen forrásból finanszírozza a következő évtizedekben a több tízmilliárd forintosra nőtt infrastruktúrahiány felszámolását.

A víziközmű-hálózat ugyanis nem tud egyik napról a másikra megújulni. A vezetékek cseréje, a víztározók és szivattyútelepek fejlesztése, a kapacitásbővítés és a szakember-utánpótlás hosszú éveket, sok esetben évtizedeket igényel.

Forrás: ZAOL

Indexkép: Shutterstock