Huszonöt év tárgyalás után az Európai Bizottság történelmi sikernek nevezte az EU és a dél-amerikai Mercosur-országok közötti szabadkereskedelmi megállapodást. Az egyezmény célja elvileg a kereskedelem élénkítése és a gazdasági kapcsolatok elmélyítése lenne, a mezőgazdaságban azonban egészen másként csapódik le: az európai gazdák számára komoly kockázatokat hordoz.
Spanyolországban töréspontra jutott a vita
A legfrissebb fejlemény szerint Spanyolországban – amely Európa egyik legnagyobb agrártermelője – a politikai támogatás megingott. A Néppárt (PP) vezetése nyíltan jelezte: nem hagyhatja figyelmen kívül a vidéki térségek tiltakozását. Aragóniában, Kasztíliában, Leónban és Andalúziában a gazdák egyértelművé tették, mitől tartanak: az olcsó dél-amerikai mezőgazdasági termékek elárasztanák az uniós piacot, miközben nem ugyanazoknak a szabályoknak kell megfelelniük.
– A gazdáknak igazuk van – fogalmazott Alberto Núñez Feijóo, a spanyol Néppárt elnöke, ezzel lényegében kimondva azt, amit sok európai termelő régóta hangsúlyoz: a Mercosur-megállapodás nem teremt egyenlő versenyfeltételeket.
Szabályok Európában, könnyítések máshol
Az uniós gazdálkodók szigorú környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer-biztonsági előírások mellett termelnek. Ezek betartása jelentős többletköltséget jelent, amelyet a piac egyre kevésbé hajlandó megfizetni. Ezzel szemben a Mercosur-országokban – Brazíliában, Argentínában, Uruguayban és Paraguayban – jóval lazább szabályozási környezetben folyik a termelés.
Ez nem klasszikus értelemben vett szabadkereskedelem, hanem szabályozási aszimmetria: az európai gazda drágábban termel, miközben olcsóbb importtal kell versenyeznie.
Az ebből fakadó árnyomás különösen az állattenyésztést és a gabonatermelést érintené érzékenyen.
Nem csak Spanyolország aggódik
Spanyolország lépése nem elszigetelt. Franciaország, Lengyelország és Ausztria politikai és szakmai köreiben is erős az ellenállás. Ezekben az országokban már korábban is jelezték: a megállapodás aláásná a helyi agrárium versenyképességét, miközben az ígért „védőmechanizmusok” gyakorlati működésére nincs garancia.
A gazdák tapasztalata szerint a hasonló egyezményeknél a biztosítékok jellemzően papíron léteznek, a piacra zúduló importot azonban nem tudják megállítani. Ha a határok megnyílnak, az árverseny azonnal elindul – visszafordíthatatlanul.
Politikai kockázat és demokratikus kérdések
A Mercosur-megállapodás nemcsak gazdasági, hanem politikai kockázat is. A vidéki térségekben élők egyre inkább úgy érzik, hogy döntések születnek felettük, nélkülük. Ez a frusztráció sok országban az unióellenes, radikális pártok erősödéséhez vezetett.
Közben jogi kérdések is felmerültek: miközben Ursula von der Leyen az egyezmény aláírását szorgalmazza, az Európai Parlamentben és szakértői körökben is vitatják, hogy a megállapodás minden eleme összhangban van-e az uniós szerződésekkel. Egy esetleges bírósági felülvizsgálat lehetősége már nem elméleti.
Fordulóponthoz érkezett az egyezmény
A spanyol kihátrálás – ha véglegessé válik – lavinát indíthat el. Egyre több tagállam politikusai merik kimondani azt, amit a gazdák régóta hangsúlyoznak: Európa élelmiszer-önrendelkezése, vidéki munkahelyei és agrártermelése nem áldozható fel egy elméleti kereskedelmi növekedés oltárán.
A Mercosur sorsa most fordulóponthoz érkezett. A kérdés már nem pusztán az, hogy aláírják-e a megállapodást, hanem az is, hogy Európa képes-e megvédeni saját termelőit.
Forrás: Világgazdaság
Indexkép: Pexels
