Fejlesztői kerekasztal: Miért fontos a termőhely–tenyészidő–érésidő megfelelő összehangolása?

A szója már nem csupán egy alternatív kultúra, hanem stratégiai jelentőségű növény a hazai vetésszerkezetben. Ezen belül a fajtaválasztás és az agronómiai döntések – különösen a termőhely, a tenyészidő és az érésidő összehangolása – kulcsszerepet játszanak abban, hogy egy adott évjáratban a növény valóban ki tudja-e használni genetikai potenciálját.

A fejlesztői kerekasztalban Varga Gábor (SAATEN-UNION Hungária Kft.) és Galovics Attila (Galldorf Zrt.) osztják meg tapasztalataikat és szemléletüket arról, hogyan válhat a szójatermesztés kiszámíthatóbbá, jövedelmezőbbé – még a változó klímaviszonyok és piaci kihívások közepette is. Szó esik a fajtaspecifikus technológiai ajánlások jelentőségéről, a genetikai tulajdonságok gyakorlati súlyáról, a megbízható, komplex, helyspecifikus információkhoz való hozzáférés fontosságáról.

Varga Gábor, SAATEN-UNION Hungária Kft. – Fotó: Agroinform

A termesztési környezet és az elvégzendő agrotechnikai műveletek alapján a szója igényes növénynek számít. Termesztésének sikere elsősorban a kedvező termőhelyen, komplex technológia alkalmazásán és a megfelelő fajtán múlik.

A szójafajta kiválasztásához – a számszerűsíthető adatok mellett – jó érzékre, tapasztalatokra van szükség. Alapszabály, hogy a fajta agronómiai jellemzői ismeretében a termőhelyi adottságokat figyelembe véve döntsünk, miközben számos egymással összefüggő tényezőt megfontolunk, amelyek végül közvetlenül befolyásolják a szójával elérhető hozamot és nyereséget.

A siker kulcsa a termőhely, a tenyészidő és az érésidő összehangolása. A termőhely jellemzői – talajtípus, vízellátottság, hőösszeg, mikroklíma – meghatározzák, hogy milyen genetikai adottságú fajta potenciálját tudjuk a legjobban kiaknázni. Ha a választott fajta túl hosszú tenyészidejű, a növény nem érik be időre, nő a betakarítási kockázat, és romolhat a termés minősége. Ha viszont túl korai éréscsoportot választunk jó adottságú talajra, akkor értékes biológiai potenciál marad kihasználatlanul. A tenyészidő valójában kockázatkezelési tényező: egyszerre kell igazodnia az évjárathoz, a klimatikus szélsőségekhez és a talaj adta lehetőségekhez.

A gyakorlatban ezért egy-egy gazdaságon belül is érdemes összetett, de kezelhető számú fajtából álló portfólióban gondolkodni. Azonos éréscsoporton belül is találkozhatunk korábbi vagy későbbi tenyészidővel. Ezek alkalmazása – a tábláinkon történő térbeli differenciálással együtt – jelentősen mérsékli az évjárathatásból eredő bizonytalanságot.

Az egy éréscsoporton belüli fajták eltérő stressztűrése, fejlődési sajátságai és ezzel összefüggésben vízhasznosítása hozzájárul ahhoz, hogy a gazdálkodó szélsőséges években is stabilabb eredményt érjen el.

A megfelelő döntésekhez azonban nem elegendő a fajtaleírás vagy néhány hozamadat. A modern szójatermesztésben kiemelt szerepük van a komplex, helyspecifikus információknak: a kísérleti eredményeknek, talajvizsgálati adatoknak, mikroklimatikus sajátosságoknak, fajtaspecifikus technológiai ajánlásoknak. A termelők egyszerre találkoznak rengeteg adattal és különböző forrásokból származó javaslattal – ezért fontos a nemesítő részéről a gyakorlati következtetéseket tartalmazó kommunikáció, valamint a tapasztalt gazdatársaktól és a területi képviselői hálózattól származó információk beépítése.

A szójatermesztés eredményessége tehát nem csupán a technológián múlik, hanem azon is, hogy a gazdálkodók a megfelelő információkat megbízható helyről, a gyakorlatban jól használható formában és időben kapják meg. Aki a termőhely és a fajta adottságait összehangolva, tudatosan dönt, az jóval stabilabb termést, kiszámíthatóbb gazdasági eredményt érhet el, akár szélsőséges évjáratokban is.

Galovics Attila, Galldorf Zrt. – Fotó: Agroinform

Magyarország szemes fehérjenövény előállítás szemszögéből közel sem önellátó. A mezőgazdaság szempontjából fontos időjárási körülmények romló tendenciája, valamint a túltermelésből adódó csökkenő gazdaságosság miatt a termelők sokkal nyitottabbak a vetési alternatívákra, mint 5-10 évvel ezelőtt. A szója ma már nem „különlegesség” a vetésszerkezetben, hanem stratégiai növény. Éppen ezért a termelők nem engedhetik meg maguknak, hogy a fajtaválasztás rutinból történjen. A termőhely, a tenyészidő és az érésidő összehangolása az a pont, ahol eldől, hogy egy évjáratban a szója csak „elvan” a táblán, vagy valóban hozza a benne rejlő potenciált.

Hazánkban – még egy adott régión belül is – rendkívül változatosak a termőhelyi adottságok. Másképp viselkedik ugyanaz a fajta egy jó vízgazdálkodású, mélyrétegű öntéstalajon, és másképp egy sekély termőrétegű, könnyen kiszáradó domboldalon. Ehhez jön hozzá a mikroklíma, az adott tábla fekvése, a vízborítottság kockázata vagy éppen a nyári aszály gyakorisága. Mindez azt jelenti, hogy a tenyészidő „papíron” nem elég – a gyakorlatban kell látnunk, adott táblán mit jelent egy (000), (00) vagy (0) éréscsoport.

A túl hosszú tenyészidejű fajta sokszor „belefut” a virágzás és a terméskötés idején jelentkező hő- és vízstresszbe, vagy túlságosan kitolja a betakarítást a bizonytalan őszbe. A túl rövid érésidejű típus viszont nem használja ki teljesen a vegetációs időt, és könnyen marad el hozamban ott, ahol a termőhely ennél többre is képes volna. A jó kompromisszum nem véletlen döntés eredménye, hanem több év kísérleteinek, üzemi tapasztalatainak és a termelő valós lehetőségeinek összerendezése.

Az elmúlt években bekövetkezett csapadékeloszlás-változás, a talajok mélységben tapasztalható kiszáradása átformálta a tradicionális szójatermő területek részarányát, nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában is. Több megyében is nőtt szója vetésterülete, melyekben 10 éve még a termelők elutasították a szója termelését (pl. Komárom-Esztergom), és csökkent olyan szójatermesztés szempontjából nagy hagyománnyal rendelkezőkben, mint Baranya. Lengyelországban a 2010-es években 200 ha volt a szója vetésterülete, mára ez megközelíti az 50 000 ha-t.

Az egy éréscsoporton belüli fajták eltérő stressztűrése, fejlődési sajátságai és ezzel összefüggésben vízhasznosítása hozzájárul ahhoz, hogy a gazdálkodó szélsőséges években is stabilabb eredményt érjen el – Fotó: Agroinform

Az éréscsoport tekintetében hasonlóan nagy változások tapasztalhatóak. Jelenleg hazánkban vetőmagcélból legnagyobb területen előállított 10 szójafajtából 8 fajta az igen korai/korai éréscsoportba tartozik, míg az áruszója vetésterületének több mint 50%-t lefedő 10 fajtából 7 volt a korai /igen korai éréscsoportból.

Szemléletünk szerint a fajtaválasztás nemcsak éréscsoport kérdése. Legalább ilyen fontos a fajta stressztűrő képessége, gyökér- és szárszilárdsága, fehérjetartalma, a kórtani háttér, valamint az, hogy milyen technológiai színvonalon, milyen gépparkkal, milyen kockázatvállalási hajlandósággal dolgozik a gazdaság. Ugyanaz a genetika más eredményt ad egy intenzív, öntözött környezetben, és mást egy extenzív, aszályra hajlamos térségben

Néhány szempont – a teljesség igénye nélkül – amit szem előtt kell tartanunk fajtaválasztáskor:

• A fajtaválasztás legfőbb szempontjai a tenyészidő, a termésmennyiség és a termésbiztonság, melyek közül az utóbbi a stresszfaktorokkal szembeni érzékenységet jelöli.

• Kövessük nyomon a teljesítményteszteket és új fajta bevezetésekor válasszunk olyat, ami több kísérleti helyszínen is számunkra elfogadhatóan teljesített.

• Elsődleges termelői szempont a jó hozam, de ne feledkezzünk meg az értékesítés szemszögéből fontos minimálisan megkövetelt beltartalmi értékekről sem. Mit ér a jó hozam, ha az áru nehezen eladható, mert a fehérjetartalma elmarad a vásárló igényétől.

• Más-más fajták eltérő módon teljesítenek különböző technológiák alkalmazása során (pl a sortávolság esetében). Válasszunk olyan érési csoportú fajtát, mely megfelel a termelési és technológiai színvonalunknak.

• Amennyiben olyan szerencsében van részünk, hogy a szója területünk öntözhető, úgy a fajtaválasztáskor a jó szárállóságú, megdőlésre csekély hajlamú fajtát preferáljuk.

• Ha nem rendelkezünk saját tisztító-, szárítóberendezéssel, úgy az érésidő szempontjából olyan fajtát részesítsünk előnyben, melynek betakarítást követő szárítását, tisztítását a környékbeli üzemek vállalni tudják. Nincs kellemetlenebb, mint a betakarítás napján azzal szembesülni, hogy a környékbeli szárítók már nem fogadják a szójánkat, mert kukoricára álltak át.

Egy felelős vetőmag-forgalmazó cég nemcsak zsákot ad a gazdának, hanem háttér-információt, kísérleti eredményeket, összehasonlító adatokat és személyes szakmai jelenlétet is biztosít.

Összeállította: Gáspár Andrea/Agroinform

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.