A háború negyedik évében Oroszország és Ukrajna nemcsak a frontvonalakon próbálja gyengíteni egymást, hanem a másik gazdaságának legfontosabb bevételi forrásait is célba veszi. Míg Ukrajna az elmúlt időszakban egyre nagyobb hatótávolságú dróncsapásokat hajt végre orosz olajfinomítók, üzemanyagtárolók és exportlétesítmények ellen, addig Oroszország az ukrán mezőgazdasági export működőképességét próbálja aláásni a fekete-tengeri kikötők és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra támadásával. Ezeknek az akcióknak azonban nemcsak UKrajnára van hatásuk, hanem közvetlenül az Európai Unióra is: jól emlékszünk rá, hogy a háború első szakaszában hogyan árasztotta el az ukrán gabona a térségünket, amikor nem működtek a kikötőik.

Az agrárexport az ukrán gazdaság tartóoszlopa

Ukrajna a világ meghatározó gabonaexportőrei közé tartozik. Az ország a búza, a kukorica, az árpa és a napraforgó-termékek egyik legfontosabb szállítója a nemzetközi piacokon, miközben a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek az ukrán exportérték több mint felét adják. A háború következtében számos iparág termelése visszaesett, így az agrárium szerepe tovább erősödött: ma ez biztosítja az ország egyik legfontosabb devizabevételi forrását.

Az export szempontjából kulcsszerepet töltenek be az odesszai kikötők. Az Odessza, Csornomorszk és Pivdennij alkotta kikötői klaszteren keresztül halad át a vasérckivitel egésze, valamint a mezőgazdasági export több mint 90 százaléka. A gabona, a kukorica, az árpa, valamint a napraforgóolaj döntő része tengeri úton jut el a világpiacra. Éppen ezért ezeknek a kikötőknek a működése nem pusztán logisztikai kérdés, hanem az ukrán állam pénzügyi stabilitását is befolyásolja.

Létfontosságú kikötők 

Az elmúlt hónapokban Oroszország fokozta a fekete-tengeri kikötők elleni rakéta- és dróntámadásokat. A csapások gabonatárolókat, exportterminálokat, olajtárolókat, kikötői berendezéseket, vasúti összeköttetéseket és időnként a kikötőkbe érkező kereskedelmi hajókat is érintették. Az Ukrán Agrártanács (UAC) szerint a folyamatos támadások következtében az odesszai kikötők helyzete kritikus szintre jutott. A szervezet arra figyelmeztetett, hogy a terminálüzemeltetők pénzügyi tartalékai kimerültek, így a létesítmények folyamatos javítását és helyreállítását már nem képesek önerőből finanszírozni.

Az ukrán gazdasági minisztérium szerint a támadások miatt az odesszai kikötők havi árumozgatása mintegy 6 millió tonnáról akár 4 millió tonnára is csökkenhet.

Bár a havi átlagos gabonaexport mennyisége 3–3,4 millió tonnára tehető, az export csúcsidőszakában, azaz augusztustól november végéig, havonta 4–6 millió tonna áru megmozgatására kell képesnek lenni az ukrán export infrastruktúrájának.  Az Ukrán Agrártanács amiatt is aggódik, hogy az ország jelentős áthúzódó készletekkel kezdte meg az új termés aratását. Az utóbbi  két évben közel 3 millió tonnával, mintegy 40–50%-kal nőtt az átmenő készlet, átlépve a 9 millió tonnát.

Hasonlít-e a helyzet a 2023-ban látotthoz?

Amikor 2022 februárjában Oroszország lezárta Ukrajna fekete-tengeri kikötőit, az ország egy rendkívül bőséges, a háború előtti rekordtermésből származó készletekkel rendelkezett. A tengeri útvonalak kiesése miatt a gabona jelentős részét vasúton és közúton próbálták az Európai Unión keresztül értékesíteni, illetve felgyorsították a Duna menti kikötők – Reni, Izmail és Uszty-Dunajszk – fejlesztését. A szárazföldi export nagy mennyiségű ukrán gabonát terelt a közép-európai piacokra, ami Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában is komoly piaci zavarokat, majd politikai konfliktusokat okozott.

Az elmúlt két évben több szempontból is változott a helyzet. A kisebb vetésterület és az alacsonyabb termelés miatt ma már jóval kisebb árumennyiséget kell exportálni, ugyanakkor ennek döntő része ismét a fekete-tengeri kikötőkön keresztül hagyja el az országot.

Ha a termelési oldalt nézzük, az ukrán gabonamennyiség a háború előtti mintegy 86 millió tonnáról nagyjából 53–54 millió tonnára esett vissza. A termelés változását és a kikötői kapacitás becsült csökkenését összevetve azt látjuk, hogy mindkettő nagyjából harmadával lehet kisebb most. Emellett van egy plusz 3 millió tonnás áthúzódó árumennyiség is, amit valamikor el kell tudni indítani a kikötőkből.

Tehát igen, van némi hasonlóság a két időszak között. Augusztus és november között Ukrajnának valóban lehetnek kapacitásgondjai a tengeri szállítási útvonalon. 

Mi lehet a következménye?

A kieső árumennyiség egy részét átvehetik a dunai kikötők. Ezt a szállítási útvonalat a háború első szakaszában lényegesen fejlesztették, hogy nagyobb terhet vehessen le a vasúti és közúti áruforgalomról, de még így is csak legfeljebb havi egymillió tonna többlet kezelésére képesek. Emellett ez az útvonal lényegesen költségesebb, ami tovább rontja az ukrán export versenyképességét. Itt jegyezzük meg, hogy ma az ukrán agrártermék már a telephelyről kilépve drágának számítanak, tehát további költségeket nem viselnek el az orosz árukkal folytatott árversenyben. Másrészt az export lassulása miatt egyre nagyobb mennyiségű gabona maradhat az országban. A nagyobb készletek pedig lefelé nyomhatják a belföldi felvásárlási árakat. 

Ha a helyzet végül olyan kényszerértékesítést okoz, mint amilyet 2023-ban láttunk, akkor a magyarországi termelők sem remélhetnek jó felvásárlási ajánlatokat.

Elkerülhető a piaci krízis?

A kikötői vállalatok szerint a károk jóval túlmutatnak a megrongálódott raktárépületeken. A rakodódaruk, szállítószalagok, gabonakezelő berendezések és egyéb speciális kikötői eszközök pótlása hosszú időt vesz igénybe, miközben a légiriadók folyamatosan megszakítják a munkát. Az odesszai Novotech-Terminal vezetője szerint előfordulnak olyan műszakok, amikor a dolgozók mindössze egy órát tudnak dolgozni, a fennmaradó időt pedig óvóhelyeken töltik a rakéta- és drónveszély miatt. A támadások a hajózási piacra is hatással vannak. Több hajótulajdonos magasabb fuvardíjakat kér, illetve óvatosabban vállalja az ukrán kikötők felkeresését, ami tovább növeli az export költségeit.

A következő hónapokban tehát az a kérdés, hogy a megtermelt ukrán gabona milyen ütemben és milyen költségek mellett tud eljutni a világpiacra. Ebben pedig továbbra is a fekete-tengeri kikötők sorsa lesz a meghatározó tényező. Őszintén reméljük, hogy itt működő globális piaci szereplők (Cargill, Louis Dreyfus Company, ADM, BUnge, COFCO, Glencore) képesek megoldani a helyzetet, ahogy az ukrán Kernel is kitesz magáért. 

Források: Reuters, Világbank, OECD, Ukrán Agrártanács (UAC).

Indexkép: Shutterstock.