Habár most a gazdák időt nyertek azzal, hogy az Ursula von der Leyen által még az Európai Parlament ratifikációja nélkül aláírt EU-Mercosur megállapodást a képviselők többségi szavazatával az EU Legfelsőbb Bírósága is megvizsgálja, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen fellélegezhetnek. A kritikusok szerint az egyezmény nemcsak az európai gazdákat sodorhatja válságba, hanem az élelmiszer-biztonságot és a környezetvédelmi törekvéseket is alapjaiban kérdőjelezheti meg.

Hosszú évtizedek óta húzódó tárgyalássorozat végére tett pontot Ursula von der Leyen, amikor aláírta az Európai Unió és az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt, valamint Uruguayt tömörítő Mercosur közötti partnerségi és ideiglenes kereskedelmi megállapodást. A felek célja az, hogy a következő 15 évben fokozatosan lebontsák a vámokat, ezzel élénkítve a két térség közötti kereskedelmet és gazdasági növekedést.

A döntés azonban heves ellenállást váltott ki Európa-szerte. Gazdaszervezetek, környezetvédők és több uniós tagállam – köztük Franciaország, Lengyelország, Írország, Ausztria és Magyarország – is ellenezte az egyezményt. A tiltakozás ellenére az aláírás megtörtént, bár a megállapodás életbe lépéséhez még az Európai Parlament ratifikációja is szükséges.

„Európai gazdákat áldoznának fel”

A Magyar Természetvédők Szövetsége a kezdetektől ellenzi az egyezményt. Fidrich Róbert, az MTVSZ programvezetője szerint az EU–Mercosur-megállapodás egyszerre jelent veszélyt az európai mezőgazdaságra, az élelmiszer-biztonságra és a klímavédelemre.

Úgy fogalmazott: az egyezmény hatására jelentősen nőhet azoknak az agrártermékeknek az importja, amelyeket a dél-amerikai országokban jóval enyhébb környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályok mellett állítanak elő. Ez súlyos versenyhátrányt okozhat az európai termelőknek, miközben a fogyasztók számára is kockázatokat rejt.

Kiemelte: számos olyan növényvédő szer használata engedélyezett Dél-Amerikában, amelyek az Európai Unióban már tiltottak egészségkárosító hatásuk miatt. Ráadásul szerinte fennáll annak veszélye is, hogy európai vegyipari cégek olyan hatóanyagokat exportálnak a Mercosur-országokba, amelyeket itthon már nem lehet forgalomba hozni – ezek pedig a megnövekedő import révén visszakerülhetnek az európai élelmiszerláncba.

Peszticidek, szermaradványok, ellenőrizhetetlen kockázatok

Fidrich Róbert egy Sao Pauló-i egyetemi tanulmányra hivatkozva emlékeztetett: a Mercosur-országokban 504 különböző peszticid-hatóanyagot használnak, amelyek közül 149 az EU-ban már tiltott. Ezekben az országokban a megengedett szermaradvány-határértékek még az ivóvíz esetében is jóval magasabbak, mint Európában.

Bár az Európai Bizottság azt hangsúlyozza, hogy az importtermékeknek továbbra is meg kell felelniük az uniós előírásoknak, a természetvédők szerint jelenleg nem láthatók azok az ellenőrzési mechanizmusok, amelyek ezt a gyakorlatban is garantálnák.

Autóipari nyereség, agrárveszteség?

Az MTVSZ szerint az egyezmény legnagyobb nyertesei az európai autó- és vegyipari vállalatok lehetnek. Az autóipar a dél-amerikai piacokon értékesített járművek vámjainak fokozatos eltörléséből profitálhat, míg egy uniós hatásvizsgálat szerint a növényvédőszerek exportja akár 50–60 százalékkal is nőhet.

Ennek árát azonban az európai gazdák fizethetik meg. Fidrich Róbert szerint különösen a baromfi-, marhahús-, cukor- és mézágazat kerülhet nehéz helyzetbe. Az egyezmény értelmében évente akár 99 ezer tonna olcsó dél-amerikai marhahús is megjelenhet az európai piacon.

Klíma- és jogi aggályok

A környezetvédők szerint az egyezmény az éghajlatvédelmi célokkal is szembemegy. A megnövekedő kereskedelem – a szállítás és az erdőirtás miatt – mintegy 34 százalékkal növelheti a mezőgazdasághoz köthető károsanyag-kibocsátást. Egyes becslések szerint csak a marhahús iránti kereslet növekedése évente akár 36 ezer négyzetkilométer esőerdő eltűnését okozhatja.

Emellett jogi aggályok is felmerültek: a dokumentum két részre bontása, valamint az úgynevezett „kiegyensúlyozó mechanizmus” lehetőséget adhat arra, hogy a Mercosur-országok megtámadják az uniós környezetvédelmi vagy élelmiszer-biztonsági szabályozásokat.

A történet még messze nem ért véget

Az Európai Parlament végül szűk többséggel úgy döntött, hogy az egyezményt az Európai Unió Bíróságához küldi véleményezésre. Ez akár két évvel is elodázhatja a ratifikációt, így a megállapodás sorsa egyelőre bizonytalan.

Ahogy Fidrich Róbert fogalmazott: ez a vita messze túlmutat a kereskedelempolitikán. Arról szól, hogy Európa milyen élelmiszert enged a fogyasztók asztalára, milyen környezetvédelmi elveket tart meg – és milyen jövőt szán saját gazdálkodóinak.

Forrás: Index.hu

Indexkép: Shutterstock