Első hallásra is nehéz felfogni a számot: Somogy megyében 2024-re több mint 4700 kilométerre nőtt a vadkárelhárító kerítések hossza. Ez akkora távolság, hogy a teljes magyar határvonalat kétszer is körbe lehetne vele keríteni, és még nagyjából 200 kilométer maradna is.
A hangzatos adat azonban egy jóval komolyabb problémára világít rá. Márványi Csaba erdőfelügyelő azt mutatta be Somogy példáján keresztül, hogy a nagy vadlétszám milyen terhet jelent az erdők megújulására, és milyen jelentős gazdasági költségeket okoz, hívja fel a figyelmet az Országos Erdészeti Egyesület.
Az őzek, muflonok, dámok és szarvasok a fiatal erdei növényzetet erősen károsíthatják. Ha az újulatot folyamatosan visszarágja a vad, egy-egy erdőrészlet felújítása akár többször is kudarcba fulladhat.
Már az 1980-as években is szükség volt kerítésekre
Márványi Csaba szerint ötven-hatvan évvel ezelőtt még kisebb volt a hazai vadállomány. Somogyban ugyan már az 1980-as években is építettek kerítéseket az erdőfelújítások védelmére, azóta azonban folyamatosan nőtt a vadlétszám.
A helyzet a 2000-es évektől vált igazán súlyossá. Ma már olyan esetek is előfordulnak, amikor a szakemberek többször nekifutnak ugyanannak az erdőfelújításnak, mégsem sikerül megfelelő állományt felnevelni.
Az erdőfelügyelő szerint olyan vadlétszámra lenne szükség, amely nem lehetetleníti el az erdők természetes megújulását, és nem gyengíti tovább azok ellenálló képességét. Mindezt úgy, hogy az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság, a vadgazdálkodás és a természetvédelem érdekei is érvényesüljenek.
Az ember maradt a csúcsragadozó
A természetes szabályozás egyik fontos eleme, a csúcsragadozók jelenléte ma már csak korlátozottan érvényesül Magyarországon. A farkashoz hasonló nagyragadozók nagyrészt eltűntek, így a vadállomány kontrollja alapvetően az ember feladata lett.
Márványi szerint ez a szabályozás nem működik megfelelően. Részben hiányzik hozzá a kellő politikai akarat, részben pedig egyes vadásztársaságoknál még a minimális állománycsökkentéshez szükséges selejtezések sem történnek meg megfelelő alapossággal.
A vadállomány kontrollja alapvetően az ember feladata lett – Fotó: Shutterstock
Somogy eltartóképessége és a kilövési adatok
A szakember a szakmában elfogadott módszerrel kiszámította a mintegy 195 ezer hektárnyi somogyi erdőterület vadeltartó képességét, majd ezt összevetette az Országos Vadgazdálkodási Adattár kilövési adataival a 2000/2001-es idénytől kezdve.
A számításhoz 5000 szarvasegységet vett alapul.
Egy szarvasegység 100 kilogrammnyi csülkös vadat jelent. Egy gímszarvas 1 SZE, egy dám 0,5, egy őz 0,2, egy muflon pedig 0,3 szarvasegységnek felel meg.
Az adatok alapján minden vizsgált vadászati idényben a teljes számított vadeltartó képességet sokszorosan meghaladó mennyiségű vad került terítékre. Ez ráadásul csak a kilövéseket és a megtalált elhullásokat jelenti, a tényleges törzsállomány nagysága továbbra sem ismert pontosan.
Csak gímszarvasból minden idényben több mint ötezer példányt ejtettek el.
A valós vadlétszámról sincs pontos kép
Márványi szerint a tényleges vadlétszámot sem a vadgazdálkodók, sem a vadászati hatóság, sem más érintettek nem ismerik biztosan.
A vadgazdálkodási adattár ugyan tartalmaz becsléseket, ezek azonban egyes fajoknál nehezen egyeztethetők össze a kilövési adatokkal. Előfordul, hogy a becsült állomány és az elejtett mennyiség szinte megegyezik, majd a következő évben ismét hasonló becslés szerepel.
A felsorolt fajok közül a muflon és a dám nem őshonos Magyarországon, táplálkozásuk pedig jelentős nyomást gyakorolhat a növényzetre. Sok erdőben azonban a gímszarvas okozza a komolyabb problémát, amely nagy testmérete miatt még a vadvédelmi kerítéseket is képes átugrani.
19 milliárd forintba kerülne csak a kerítés
A vadkár elleni védekezés költségét jól mutatja a somogyi kerítésállomány.
Márványi kiszámolta, hogy a több mint 4700 kilométernyi kerítés mai árakon mennyibe kerülne. Már az olcsóbb, húzott drótos változat átlagos árával számolva is közel 19 milliárd forint lenne a beruházás költsége.
Ehhez társulna az éves fenntartás. Ha a bekerülési érték 3 százalékával számolunk, ez évente körülbelül 570 millió forintot jelent.
A 25 éves vizsgált időszakra vetítve ez további mintegy 12,5 milliárd forintos kiadást jelentene.
Mínuszban a vadgazdálkodás
A szakember az összegeket más gazdasági adatokkal is összevetette.
A 22 hazai erdészeti részvénytársaság az elmúlt tíz évben évente átlagosan 3,8 milliárd forint adózott eredményt ért el. Ez körülbelül a nyolcada a somogyi vadkárelhárító kerítések építési és fenntartási költségének.
Márványi azt is megvizsgálta, hogy 25 év alatt milyen eredményt hozott a vadgazdálkodás Somogyban. Az összesített eredmény mínusz 1,8 milliárd forint volt.
Miért maradt ennyire magas a vadlétszám?
A szakember több magyarázatot is említ.
- A vadászat politikai rendszerektől függetlenül népszerű maradt az elit körében, és sokak számára maga az elejtés jelenti a vadászat fő élményét. Az ilyen igényeket könnyebb kiszolgálni magas vadlétszám mellett.
- A másik tényező az élőhelyek feldarabolódása. Az utak, épített elemek és egyéb táji beavatkozások csökkentik a vad számára elérhető területet, így az állatok kisebb térre szorulnak vissza. Ez növelheti az adott területre jutó vadkárt.
A probléma már öröklött állapot
Márványi szerint erdészek és vadászok több generációja úgy nőtt fel, hogy a nagy vadlétszámot már-már természetes adottságként kezelte.
Ez is nehezíti a párbeszédet a két szakma között, még akkor is, ha időről időre vannak kísérletek az együttműködésre.
A szakember ugyanakkor úgy látja, hogy a kialakult helyzetért az erdészszakma is felelős, mert korábban nem képviselte kellő erővel az erdők érdekeit.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az állami erdészetek maguk is érdekeltek a vadgazdálkodásban.
Az állam szerepe is meghatározó
Bár Magyarországon sok vadásztársaság működik, a legnagyobb vadgazdálkodók között ott van maga a magyar állam és a jelentős területeket kezelő erdészeti részvénytársaságok is.
Ezek a társaságok jellemzően nagyobb területen folytatnak vadgazdálkodást, mint erdőgazdálkodást.
Márványi szerint éppen ezek a nagy területeket kezelő szervezetek lennének képesek a leghatékonyabban csökkenteni a vadlétszámot.
A klímaváltozás mellett a vadkár is súlyos teher
A probléma azért is egyre fontosabb, mert az erdők szerepe változik.
A klímaváltozás előrehaladtával mind hangsúlyosabbá válik az erdők közjóléti és védelmi funkciója, miközben a faanyagtermelés relatív jelentősége csökken.
Ehhez jól illeszkednének a folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelési módszerek, ám a túl magas vadlétszám ezek alkalmazását is alapjaiban nehezíti.
Közben az erdőket egyre több új károsító és a klímaváltozás hatásai is terhelik, több őshonos fafaj állománya is jelentős veszteségeket szenved.
Ebben a helyzetben a vadkár már nem pusztán erdészeti kellemetlenség, hanem komoly ökológiai és gazdasági probléma.
A somogyi 4700 kilométernyi kerítés pedig ennek szinte jelképes mérőszáma: egy egész vármegye erdei próbálják fizikai akadályokkal megvédeni a következő erdőnemzedéket.
Forrás: oee.hu
Indexkép: Shutterstock
