A földmunkával már takarékosan bánunk

Győr-Moson-Sopron vármegyében egy bő 600 hektáros gazdaságot érünk el, ahol azt halljuk, hogy a gazdaságvezető november tájékán szánta rá magát a búza és a kukorica értékesítésére, amikor már esésben voltak az árak, de a napraforgót még 200 ezer forint feletti áron tudta értékesíteni. A decemberi akcióban vásárolt műtrágyát már kiszórta, és szerencsére a következő két adag nitrogént is megvásárolta tavaszra. Az ősz folyamán a talaj kálium- és foszforkészleteit is sikerült visszatölteni. Így egyetlen kérdés maradt nyitott: lesz-e elég a gázolaj a talajmunkákhoz.

„Figyeltem a híreket. A 25 ezer literes tartályt feltöltöttem, és vettem még egy ötezer literes tartályt a gázolajnak.

A teljes szezon nagyjából 40 ezer litert emészt fel, úgyhogy most szinte az egész évre el vagyok látva üzemanyaggal. Főként, ha azt is figyelembe veszem, hogy nem lesz kukoricám, aminek a szárát le kellene forgatni” – magyaráz a gazdálkodó.

Hozzá hasonlóan sokan így jártak el a közepes méretű üzemekben. Néhány kivételtől eltekintve már csak a raktárak kisebb részét foglalja el valamennyi kukorica vagy napraforgó, aminek az eladásához a legtöbben nagy reményeket fűztek. A legtöbben igyekeztek a decemberi gyártói akció idején legalább a február végi nitrogénadagot megvásárolni, és sokan legalább egy-két műveletre elegendő gázolajjal is rendelkeznek.

Ezt halljuk Somogy vármegyében is egy 800 hektáros gazdaságban, ahol a tavalyi termést február végére az utolsó szemig eladták, a második fejtrágyát mostanában vásárolták meg, a tavaszi munkákat pedig 75%-ban fedezni tudják a 15 ezer literes üzemanyag-tartalékkal.

„Az az igazság, hogy a földek 22%-án nem terem semmi idén. Tavaly csak a kalászosokon és a napraforgón volt egy kis nyereségünk, amit a kukorica és a szója el is vitt. Jobb ötlet híján pihentetjük a földet…”

Békés vármegyében egy közepes méretű gazdaság vezetője a durum alacsony, 82 ezer forintos árát panaszolja, és azt mondja, csak a napraforgón keresett az ótermésből. Azt állítja, az az olajtársaság, amelyikkel ő áll szerződésben, már nem teljesít több tízezer literes megrendelést.

Szerencsére tele van a 20 ezer literes tartályom, és nem használok sok üzemanyagot, mióta költségtakarékossági okokból áttértem a no-tillre.

A legtöbb gázolaj az öntözés áramfejlesztőihez kell, később pedig a borsó- és csemegekombájn működtetéséhez, amit ki kell fizetnem a szolgáltatónak. Addigra remélem, megoldódnak a dolgok.”

A gazdálkodó az extrém óvatosak közé tartozik: 2022-ben, a háború kitörésekor annyira tele vásárolta magát drága műtrágyával, hogy csak most élte fel a készleteit. Nem túl jókor… Közben azt is látja, hogy akinek most van pénze földet vásárolni, az egyre gazdagabb kínálatban válogathat. „Sokan kiöregszenek vagy egyszerűen feladják a művelést. Vásárolni nem tudok, de bérelnék még földet. A 120 ezer forintos használati díjat azonban nehéz kigazdálkodni.”

Nehéz most jó döntéseket hozni

Nehéz most jó döntéseket hozni – Fotó: Shutterstock

Felszabaduló földek és piaci bizalmatlanság

„Én is szívesen tele vettem volna a 9 ezer literes tartályt, de sajnos nem állok úgy anyagilag” – halljuk Borsodban. Pár perccel később kiderül, hogy földvásárlások és a váratlan gépmeghibásodások vitték el elsősorban a pénzt, magát a terményt még viszonylag jó árakon sikerült eladni. Ez azt jelenti, hogy a búzát 72 ezerért, a napraforgót 204 ezerért értékesítette, csak a kukoricából nem tudott kiszállni, mert nem adják meg érte a remélt 76 ezer forintot. „A napraforgót tulajdonátruházással adtam el.

A Bászna-ügy előtt ez egy jó konstrukció volt: a pénz már a szerződéskötéskor a zsebembe került, a vevő pedig ráért később elszállítani a terményt. Most viszont az ismert partnerekkel szemben is megnőtt a bizalmatlanság a piacon, és mindenki csak akkor fizet, amikor fizikailag is nála van az áru.

Ez azt jelenti, hogy nem jutok pénzhez, amíg a raktárom nem tökéletesen üres.” A beszerzési oldalon, a Nitrosol vásárlásakor szerencsére működött az, hogy ősszel fizetett, és most, a felhasználás idején hozza el az integrátortól a tápanyagot. „Akartam még venni a következő fejtrágyázáshoz karbamidot, de azt hallom, hogy nincs új ára. A gyár kivár a nitrogéntermékek beárazásával.” (Lásd még : Olajból van tartalék, műtrágyából nincs: Csapdába sétált a világ mezőgazdasága.)

Ahol napi kérdés, hogy megérkezik-e időben a gázolaj

Szabolcs-Szatmárban egy 400 hektáros, 250 tehenes gazdaságban borúsan látják a világot. „Sajnos nemcsak a saját termésből, de a felvásárolt búzából, kukoricából is túl sok van a nyakunkon ” – mondja a gazdaságvezető, aki tulajdonképpen már a teheneket sem etetné annyira, mert lassan azért is könyörögni kell, hogy áprilistól elvigyék a tejet. Attól tart, hogy a nyerstej ára 20 eurócentre zuhan. A pétisót – másokhoz hasonlóan ő is megvette decemberben, a gázolajtárolója viszont rosszkor szabadult fel, csak 15 ezer liter üzemanyagot tudott most rendelni.

„Azt mondták, 4 nap, mire leszállítják az üzemanyagot, számlázni pedig az aktuális áron fognak” – kesereg a gazdaságvezető.

Hajdú-Biharban egy jóval nagyobb tehenészettel rendelkező nagygazdaságban részben örülnek az alacsony gabonaáraknak, hiszen alacsony a tej előállítási költsége, másrészt a kimeneti árakat fájlalják. „A mi helyzetünk még elfogadható, de sok társamtól hallom, hogy 80–120 forintért viszik a tejet, és szerződést sem kötnek rá. A spot piaci árak diktálnak” – erősíti meg a szabolcsi üzemben hallottakat. A pétisót ők is megvették decemberben, de hamarosan meg kellene vásárolni a következő nitrogénadagot is. Gázolajból csak 20 ezer litert tudnak betárolni, ami az ő esetükben édeskevés. „Ha megindulunk a gépekkel, akkor mi ezt egy nap alatt elhasználjuk.

Az olajtársaság eddig a rendelést követő 24–48 órán belül ideért az üzemanyaggal. A legrosszabb, ami történhet, ha most nem tudnak időben kiszolgálni.”

„Hát, én komolyan sajnálom a nagygazdaságokat. Biztos nem tudnak betárolni annyi gázolajat, amennyi kell” – mondja egy Komárom-Esztergom vármegyei kisüzem vezetője, aki örül annak, hogy ha akarna sem tudna gabonát raktározni, hiszen évek óta mindennek jobb az ára aratáskor. A gázolajból pedig elég volt 3000 litert betárolnia a tavaszi munkákra.

„A tavaszt mi is kibírjuk valahogy 20 ezer literrel” – számolgat egy Pest megyei nagyüzem vezetője. Ilyenkor nincsenek nehéz talajmunkák, a talaj-előkészítés, vetés, permetezés kijön hektáronként 8–10 liter üzemanyagból. 650 tonna kukorica kivételével már mindent eladtak, méghozzá az aratást követő, magasabb árakon. A decemberi műtrágyaakció idején ők is résen voltak, és megvásárolták a teljes tavaszi adagot. Most abban bíznak, hogy egy hónap múlva rendbe jönnek a dolgok.

A józan üzletember taktikája

És végül egy egészen józan hangot is megosztunk Bács-Kiskun vármegyéből. Bár nagygazdaságról van szó, amelyik tárolni is tudna, a cégvezetés egészen racionális stratégiát követ a piaci mozgásaiban.

„Mi mindent akkor adunk el, amikor a bekerülési költségeinkhez és az elvárt haszonhoz képest jónak ítéljük az árat. Ha ehhez tavasszal kell előszerződnünk, akkor tavasszal adjuk el a várható termés javát. Tavaly is ez történt, aratáskor már csak a maradék értékesítése volt hátra. A Nitrosolt is lekötjük már a nyár végén az integrátornál, mivel jellemzően ilyenkor olcsó a gáz és alacsonyabbak a nitrogénárak.

Ilyenkor szoktuk összekevertetni magunknak a MAP-ot is a káliummal, mert ez szerintem hatékonyabb, mint a kész komplex.” A cég egyedül gázolajból nem tud készletezni vagy előre vásárolni. Méretüknél fogva ők is az azonnali, igény szerinti kiszolgálásra szerződtek az olajtársasággal. Eddig ők is legkésőbb 48 órán belül megkapták a szükséges mennyiséget. Most csak remélni tudják, hogy ez így marad.