Facebook-videóban jelentette be a miniszter, hogy a kormánynál kezdeményezi a kotorékozás betiltását Magyarországon.
Gajdos László úgy fogalmazott: „Ez a legkegyetlenebb vadászati forma, aminek nincs helye a 21. századi Magyarországon. A föld alatti viadalban megsérül a róka is, megsérül a kutya is, és biztos, hogy elpusztulnak a kis rókák.” Hozzátette, hogy ilyen kegyetlen módon már nem lehet vadászni Magyarországon.
Ősi vadászati módszer
A kotorékozás a vadászat egyik különleges formája, amelyet kifejezetten erre a célra tenyésztett és kiképzett kutyafajtákkal, úgynevezett kotorékebekkel folytatnak. Ezeket a kutyákat már évszázadok, sőt ősidők óta arra használják, hogy a föld alatti járatrendszerekbe – a kotorékokba – kövessék a dúvadnak tartott állatokat, ott felvegyék velük a harcot, majd kiugrasszák vagy akár kivonszolják őket a járatokból. Eredetileg elsősorban róka-, borz- és vadmacskavadászatra alkalmazták ezt a módszert.
Ha a tacskó, vagy kisebb terriernek nem sikerül kiűznie a vadat a föld alól, a szűk járatokban gyakran heves küzdelem alakul ki az állatok között. A vadász ilyenkor sok esetben semmit sem lát abból, ami a föld alatt történik. Ha a kutya egy helyben ugat, rendszerint kiássák a kotorékot, majd elejtik a zsákmányt.
A kutyák is gyakran megsérülnek
A módszer egyik sajátossága, hogy nemcsak a zsákmányállat, hanem a vadászkutya is rendszeresen megsérül. Emiatt tenyésztették ki a harapásoknak jobban ellenálló szálkásszőrű tacskókat és terriereket is.
Miért gyérítik a rókákat és a sakálokat?
Ugyanakkor a róka és az aranysakál állományának szabályozása továbbra is fontos vadgazdálkodási feladat.
Mindkét faj rendkívül jól alkalmazkodik az ember által átalakított környezethez. Települések közelében és mezőgazdasági területeken is könnyen találnak táplálékot és búvóhelyet, ezért állományuk gyorsan növekedhet.
Elsősorban az apróvadfajokat – például a fácánt, a foglyot és a mezei nyulat – veszélyeztetik, emellett olyan betegségek hordozói is lehetnek, mint a veszettség, a szopornyica vagy a rühösség, amelyek a háziállatokra, sőt bizonyos esetekben az emberre is veszélyt jelenthetnek.
Áttelepítésük nem jelent megoldást, mivel más térségekben is hasonló problémákat okoznának, ezért a szakemberek szerint a létszámuk szabályozására továbbra is szükség van.
Az etikai vita évek óta tart
A dúvadállomány gyérítésének szükségessége a vadgazdálkodók körében nem kérdéses, a kotorékozás megítélése azonban már a szakmán belül sem egységes.
Az állatvédők pedig már régóta kifogásolják, hogy a módszer szükségtelen szenvedést okoz mind a vadászkutyáknak, mind a rókáknak és a borzoknak. Különösen problémásnak tartják, hogy ha a vadászat a szaporodási időszakban történik, az elejtett anyaállatok kölykei is biztos pusztulásra vannak ítélve.
A vadászok között is egyre többen úgy vélik, hogy az utódnevelési időszakban végzett kotorékozás etikailag nem elfogadható. Abban széles körű az egyetértés, hogy a dúvadállomány szabályozása az év más időszakaiban is elvégezhető, így nincs szükség arra, hogy a vadászat a kölykök felnevelésének időszakára essen.
Vitákat vált ki a kotorékebek kiképzése is. A hagyományos felkészítés során a kutyák előbb műkotorékokban gyakorolnak, majd élő rókákkal is találkoznak. Bár ilyenkor rács választja el a két állatot, az állatvédők szerint ez is jelentős stresszt okoz.
Jogszabály-módosításra lesz szükség
Gajdos László bejelentése egyelőre kezdeményezés, a kotorékozás betiltásához jogszabály-módosítás szükséges.
A tervezett változtatás nem a rókák vagy a sakálok állományának szabályozását szüntetné meg, hanem kifejezetten ezt a vitatott vadászati módszert. Ha a javaslatot elfogadják, Magyarországon megszűnhet az a vadászati forma, amelyet a miniszter a hazai vadászat legkegyetlenebb módszerének nevezett.
A részletszabályozás szövegezése nagyon fontos lesz majd, mert kotorékozással nemcsak a vadászok dolgoznak, hanem azok a szervezetek/vállalkozások is, amelyek például patkányirtással foglalkoznak. Márpedig ennek nagy jelentősége lehet az állattartó telepeken, vagy a gabonaraktárakban.
Indexkép: Shutterstock
