Az alakor az emberiség egyik legrégebbi gabonaféléje, a mai búzafajták őse. Valamennyi mai termesztett gabonaféle a vad alakorból származik, így ennek az ősi növénynek a jelentősége a gabonatermesztés történetében megkerülhetetlen. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben ismét egyre többen fedezik fel, és hazai boltokban, piacokon is könnyebben elérhető. Az alakor fogyasztása jótékony hatással lehet az egészségre, ezért érdemes megismerkedni vele közelebbről is.

A Kis-Ázsiából származó növényfaj az egyik elsőként termesztett gabonaként szolgált élelemforrásul az emberiség számára – feltételezhetően már Ötzi, a jégember is fogyasztotta. A modern búzákkal szemben alacsonyabb terméshozama miatt idővel kiszorult a nagyüzemi termesztésből, ám az éghajlatváltozás okozta kihívásokra kiváló válasz lehet.

Előnye, hogy kevéssé igényes a talajra és az éghajlati körülményekre, jól bírja a fagyot és a sótartalmat, gyomelnyomó képessége pedig különösen jó. Pelyvás szerkezetének köszönhetően természetes védelemmel rendelkezik a kórokozókkal szemben, mivel a pelyva hermetikusan elszigeteli a szemeket, így azok tiszták és védettek maradnak.

alakor

Alakor – fotó: Wikimédia/ Roger Culos 

Az alakor tápértéke, fogyasztásának előnyei figyelemre méltók:

  • magas a lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma, miközben kevesebb szénhidrátot tartalmaz, mint a modern búzafajták
  • emellett több növényi zsírt, foszfort, nátriumot, béta-karotint és piridoxint is magában hordoz
  • a vitamintartalma is kiemelkedő: különösen gazdag A-vitaminban, de sok E-vitamint, valamint B2- és B6-vitamint is tartalmazhat
  • a teljes kiőrlésű alakor-lisztből készült ételek könnyen emészthetők, hosszan eltarthatók, és alacsony a ballaszttartalmuk.
  • a gluténtartalma alacsony, mivel nem tartalmazza az alfa-gliadin típusú glutént, amely a legtöbb gluténérzékenységet okozza – ez is hozzájárul a jobb emészthetőségéhez.

Az alakor lisztje sárgás színű, jó minőségű alapanyagnak számít, amelyből enyhén ragacsos, de rugalmas tészta készíthető. A belőle készült kenyeret érdemes feszesebbre formázni, mivel a tészta hajlamos a terülésre.

Ízvilága és illata karakteres, gyakran a kukoricára emlékeztet. Állaga puha, süteményszerű, ezért ideális választás lehet akár lepényekhez vagy pogácsákhoz is. Erdélyben a mai napig sütnek belőle hagyományos lepényféléket és kenyeret, amelyek íze a „dióskenyérre” emlékeztet. Emellett főzhető is, hasonlóan a rizshez vagy kásaként, de salátákhoz keverve is megállja a helyét. Malátázva akár sörfőzéshez is alapanyagul szolgálhat.

Forrás: tudatosvasarlo.hu

Indexkép: Alupus/wikimedia.org