Az EU közös agrárpolitikája 2027 után új irányt vesz. Itt az alkalom, hogy minden nemzet és minden mezőgazdasági ágazat új csatákat indítson a jövőbeni támogatási forrásokért. Ennek apropóján egy új tanulmány azt igyekszik bebizonyítani, hogy a legelő állatok uniós támogatása aránytalanul magas a pillangósokéhoz képest.
A Foodrise jótékonysági szervezet nem kevesebbet állít, mint hogy az EU 2020-ban háromszor több támogatást irányított az állati eredetű élelmiszerek termelésére, mint a növényi alapú élelmiszerekére, ezen belül is a marha- és a bárányhús előállítása 580-szor több támogatást élvezett, mint a hüvelyeseké. Az elemzés szerint a legelő állatok támogatásának jelentős része a hektáralapú kifizetésekből ered.
Pró és kontra érvek
A kritikusok a húsfogyasztás csökkentését javasolják a környezeti terhelés mérséklése és a lakosság egészségének javítása érdekében. Érveik szerint az állati eredetű termékek előállítása üvegházhatású gázok kibocsátásával, talajerózióval és nagy vízfelhasználással jár.
Ugyanakkor ezek a támogatások létfontosságúak a vidéki közösségek és a táj fenntartásában. Környezeti szempontból is van hasznuk: a legelők megőrzése révén a szénmegkötést és a biodiverzitást is támogatják. A dotációk szerepet játszanak a hús- és tejárak stabilitásában, és közvetlen gazdasági hasznot hajtanak az EU prémium minőségű marha- és juhexportján keresztül. A hagyományos állattartáshoz kapcsolódó vendéglátás pedig a vidéki turizmust segíti.
Ráadásul a legeltetés nem alternatívája a fehérjenövény-termesztésnek: azokon a kevésbé termékeny, dombvidéki földeken jellemző, amelyek növénytermesztésre nem alkalmasak. A vita valójában a pénzekről szól: jusson-e még több forrás a fehérjenövények termesztésére, vagy sem?
A marhatartás hazánkban erősen támogatott tevékenység – Fotó: AI
Sok vagy kevés a támogatás?
Magyarországon az anyajuh, az anyatehén, a hízott bika, és a tejhasznú tehenek is részesülnek termeléshez kötött támogatásban, továbbá állatjóléti támogatások csökkentik a termelők kiadásait. Emellett telepkorszerűsítési pályázatok révén lehet beruházásokat végrehajtani. A másik oldalon a szemes fehérjenövények előállítása hektáronként mintegy 62 ezer forintos támogatást élvez (az egyéb területalapon járó juttatásokon felül), és hétévente biztosan akad itt is egy olyan pályázat, amelyik a gépbeszerzéseket támogatja.
Úgy véljük, felesleges az összegeket egymással szembeállítani, mert mindennél többet mond egy ágazat anyagi helyzetéről, kilátásairól az, hogy növekszik-e.
Uniós szinten azt látjuk, hogy az állatállomány a 2004. évi bázishoz mérten 10–23%-kal csökkent Európában. A folyamat 2018 után különösen felgyorsult.
Az EU állatállománya csökken – Fotó: Eurostat
A magyarországi támogatások súlypontján viszont érdemes elgondolkodni, mert nagyon aszimmetrikusan alakul az egyes fajok állománynagysága.
A KSH számai szerint ugyanis a 2004. évi bázishoz képest
- a juhállományunk 40%-kal,
- a sertéslétszámunk 30%-kal,
- a tyúkállományunk 10%-kal csökkent,
- eközben a marhák száma 20%-kal növekedett!
A marhalétszám növekedését a magas támogatási szinten túl a külpiaci lehetőségek is hajtják: marhaexportunk csak az utóbbi öt évben 50%-kal bővült, elérve a 98 ezer tonnát. (Ezzel kapcsolatban lásd aktuális cikkünket: Veszélyben a magyar marhaexport? A közel-keleti válság hatásai az agráriumra.)
És végül egy grafikonnal válaszolunk arra a kérdésre is, hogy érdemes-e szóját termelni Magyarországon. A kisebb visszaesések döntően a támogatási rendszer változásaiból eredtek, a növény piaca ugyanis alapvetően jó.
A szója területe dinamikus nőtt hazánkban – Fotó: KSH
Indexkép: AI.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
