Az elmúlt évek időjárása egyre több ponton tér el attól a mintázattól, amelyhez Magyarországon korábban hozzászoktunk. A tartós hőség, az elhúzódó csapadékhiány, a talajok gyors kiszáradása és a növényállományok vízhiánya ma már nem egy-egy rendkívüli év sajátosságának tűnik, hanem egy hosszabb távú változás részeként jelenik meg.
Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának adjunktusa közösségi oldalán részletesen mutatta be, hogyan kapcsolódnak össze azok a nagytérségi légköri folyamatok, amelyek Európa és a Kárpát-medence időjárását alakítják, valamint azok a helyi tényezők, amelyek meghatározzák, hogy a táj mennyire képes megőrizni a rendelkezésére álló vizet.
Magyarország éghajlata eleve több hatás találkozási pontja
A szakember szerint Magyarország éghajlata földrajzi helyzetéből adódóan rendkívül összetett. Nyugat- és Északnyugat-Magyarországon erősebben érvényesül az óceáni, illetve óceáni-kontinentális átmeneti hatás, míg délnyugaton, így Zalában, Somogyban és Baranya egy részén mediterrán befolyás is megjelenik.
Az Alföldön és a Dunától keletre fekvő térségekben ezzel szemben erőteljesebb a kontinentális, száraz jelleg. A nyári hőmérséklet magasabb, a párolgási igény jelentős, a csapadék pedig sokszor kevésbé kiszámítható.
Mindezt tovább módosítják a helyi adottságok. A domborzat, az erdők, a talajok, a vízfelületek, a települések beépítettsége és a növényzet egyaránt hatással van arra, milyen mikroklíma alakul ki egy adott térségben.
Ez azonban csak a történet egyik része. Magyarország időjárása ugyanis nem független attól, mi történik Európa és az Atlanti-óceán fölött.
Amikor az időjárási rendszerek nem váltják egymást
Goda Zoltán szerint a mérsékelt övi időjárás természetes sajátossága a változékonyság. A ciklonok, anticiklonok, hideg- és melegfrontok folyamatosan váltják egymást, ezért egy szárazabb időszakot rendszerint csapadékosabb periódus követ, a hőhullámokat pedig lehűlések szakítják meg.
A probléma akkor kezdődik, amikor bizonyos nagytérségi légköri helyzetek tartósan fennmaradnak.
Ebben fontos szerepe lehet a zonalitásnak és a meridionalitásnak, vagyis annak, hogy a magaslégköri áramlások milyen irányban és milyen hullámzással mozognak.
Zonális helyzetben a magaslégköri futóáramlás, a jet stream viszonylag egyenletesen, nyugatról kelet felé halad. Ez elősegítheti, hogy az Atlanti-óceán felől érkező ciklonok és frontok egymást követően átvonuljanak Európán. Ilyenkor a csapadékosabb és szárazabb periódusok váltakozása természetesebb módon történhet.
Meridionális helyzetben viszont a jet stream erősebben hullámzik, és nagyobb észak–déli légmozgások jöhetnek létre. A hullámok egyik oldalán hideg sarkvidéki, a másikon pedig meleg, szubtrópusi levegő törhet messze északra vagy délre.
Ha egy ilyen nagytérségi hullámzás lelassul, és egy időjárási helyzet hosszabb ideig ugyanazon a térségen marad, akkor a szélsőségek is tartósabbá válhatnak.
A Kárpát-medence számára különösen kedvezőtlen lehet, ha tartósan magasnyomású gerinc alá kerül. Ilyenkor dél felől forró, száraz levegő érkezhet, miközben az Atlanti-óceán felől érkező ciklonok és frontok északabbra haladnak.
Vagyis nem feltétlenül az történik, hogy nincs csapadékot hozó rendszer Európában – hanem az, hogy ezek a rendszerek nem jutnak el hozzánk megfelelő gyakorisággal és megfelelő pályán.
A felmelegedés tovább erősítheti a szélsőségeket
A légköri folyamatokat közben egy alapvető háttérfolyamat is befolyásolja: a globális felmelegedés.
Goda Zoltán arra is felhívja a figyelmet, hogy Európa különösen gyorsan melegedő térségnek számít, miközben a sarkvidék még gyorsabban változik. A sarki tengeri jég csökkenése pedig nem pusztán látványos következménye a felmelegedésnek: a felszín energiaforgalmára és a légköri rendszer működésére is hatással van.
A jég és hó nagy fényvisszaverő képességű. Ha ezek visszaszorulnak, a sötétebb óceánfelszín és a szárazföld több napsugárzást nyel el, ami tovább erősíti a felmelegedést.
A sarkvidék gyorsabb melegedése ugyanakkor csökkenti az északi és déli térségek közötti hőmérsékleti különbséget is. Ez azért fontos, mert a hőmérsékleti kontraszt a magaslégköri nyugatias áramlások egyik fontos hajtóereje.
Goda szerint az egyik meghatározó tudományos hipotézis szerint az ilyen változó háttérfeltételek mellett kedvezőbbé válhatnak a nagyobb amplitúdójú és lassabban mozgó Rossby-hullámok, illetve a tartós blokkoló helyzetek kialakulásának feltételei.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jet stream egyszerűen „leállt” vagy kizárólag a klímaváltozás miatt hullámzik. A légkör rendkívül összetett rendszer, amelyben több folyamat együttes hatása érvényesül.
A Hadley-cella is beleszólhat
A történetben egy másik fontos légköri rendszer, a Hadley-cella is szerepet kap.
Az Egyenlítő térségében a felmelegedett levegő felemelkedik, majd a magasban a szubtrópusok felé áramlik, ahol nagyjából a 20–30. szélességi kör térségében lesüllyed. A leszálló levegő felmelegszik, relatív páratartalma csökken, ezért a Föld számos nagy sivatagi térsége ehhez a cirkulációs övhöz kapcsolódik.
A klímaváltozás egyik megfigyelt következménye a Hadley-cella pólusok felé történő kiterjedése. Ez azt jelentheti, hogy a szubtrópusi, száraz és magasnyomású hatások bizonyos helyzetekben magasabb földrajzi szélességekre is eljuthatnak.
Európa déli részén ennek különösen erős hatása lehet, de megfelelő légköri helyzetben a magasnyomású gerincek Közép-Európába is felnyúlhatnak.
Ilyenkor tartós leszálló légmozgás alakul ki, csökken a felhőképződés és a csapadék esélye, miközben a napsugárzás, a hőmérséklet és a párolgási igény egyaránt növekszik.
Ha ez hosszabb ideig fennmarad, kialakulhat az úgynevezett hőkupola jelensége.
Nem csak az égbolt a felelős
A szakember elemzésének egyik legfontosabb része azonban éppen az, hogy a szárazodást nem kizárólag nagytérségi légköri folyamatokkal magyarázza.
A Kárpát-medence földrajzi adottságai és az ember által évszázadok alatt átalakított táj egyaránt meghatározzák, mi történik a lehulló csapadékkal.
A folyószabályozások, ármentesítések és belvízelvezetések jelentősen átalakították a táj vízháztartását. Sok olyan terület, amely korábban időszakosan vagy tartósan vizet tartott vissza, ma már gyorsan elvezeti azt.
Ez a mezőgazdaság szempontjából különösen fontos kérdés.
Ha egy csapadékesemény után a víz gyorsan elhagyja a térséget, miközben a talaj és a talajvízkészletek nem tudnak megfelelően feltöltődni, akkor a következő száraz periódus már kisebb víztartalékból indul.
A kiszáradó talaj maga is erősíti a felmelegedést
A folyamat ráadásul önmagát is képes erősíteni.
Amíg elegendő víz van a talajban, a beérkező napenergia jelentős része a párologtatásra fordítódik. Ha azonban a talaj kiszárad, kevesebb víz áll rendelkezésre a párolgáshoz. Emiatt a napenergia nagyobb része közvetlenül a felszín és a fölötte lévő levegő melegítésére fordítódik.
A magasabb hőmérséklet pedig tovább növeli a légkör párologtatási igényét. Vagyis a száraz talaj melegebbé válik, a nagyobb hőség pedig tovább szárítja a talajt.
A kiszáradt növényzet és talaj emellett kevesebb nedvességet juttat vissza a légkörbe. Ez helyi és regionális szinten szintén befolyásolhatja a csapadékképződés feltételeit.
Ezért ugyanaz a néhány hetes csapadékhiány egészen más következményekkel járhat egy jó vízmegtartó képességű, nedvesebb tájban, mint egy kiszáradt, vízelvezetésre berendezkedett területen.
Nem, nem a JÉGER vagy a HAARP tünteti el az esőt
Goda Zoltán elemzésében kitér azokra az összeesküvés-elméletekre is, amelyek szerint a csapadékhiány hátterében ember által irányított időjárás-módosítás áll.
A szakember egyértelműen elutasítja azt a magyarázatot, hogy például a JÉGER rendszer vagy a HAARP „megsemmisítené” az érkező felhőket.
A probléma sokkal összetettebb: ha egy rendkívül száraz légtömegbe érkezik egy csapadékot hozó rendszer, annak csapadékhozama és hatékonysága egészen más lehet, mint kedvezőbb nedvességi viszonyok között. A száraz levegő, a tartós magasnyomású helyzet, a magas párolgási igény, a kiszáradt talaj és a vízmegtartó képességét elvesztő táj egymást erősítő folyamatokat indíthat el.
A gazdálkodás számára már nem az a kérdés, hogy visszatér-e a régi klíma
Goda Zoltán szerint nem érdemes arra várni, hogy a rendszer egyszer csak visszatérjen a korábbi állapotához. Természetesen a következő évek között is lesznek hűvösebb, csapadékosabb időszakok és kedvezőbb évjáratok, hiszen az időjárás változékonysága továbbra is megmarad.
A hosszabb távú melegedési és szárazodási tendenciát azonban nem lehet egyszerűen egyetlen csapadékos évvel megszüntetni.
Ez az agrárium számára különösen fontos üzenet.
A gazdálkodóknak nem pusztán a csapadék mennyiségéhez kell alkalmazkodniuk, hanem ahhoz is, hogy a lehulló víz egyre értékesebb erőforrássá válik.
A kérdés ezért nem csak az, hogy mikor érkezik meg a következő nagy eső, hanem az is, hogy a táj képes-e megtartani.
A vízmegtartás lehet az egyik legfontosabb alkalmazkodási irány
Goda szerint a nagytérségi légköri folyamatokat Magyarországról nem tudjuk megváltoztatni. Nem tudjuk visszahűteni a sarkvidéket, áthelyezni a Hadley-cellát vagy „kiegyenesíteni” a jet stream hullámzását.
Arra viszont van lehetőségünk, hogy megváltoztassuk, mit csinálunk azzal a vízzel, amely mégis eljut hozzánk.
Ennek része lehet az árterek és vizes élőhelyek helyreállítása, a talaj vízmegtartó képességének javítása, a megfelelő tájhasználat, az erdősávok fenntartása és telepítése, a városi zöldfelületek növelése, valamint a vízelvezetésről alkotott szemlélet átalakítása.
A mezőgazdaságban pedig különösen fontos szerepet kaphatnak azok a talaj- és termesztéstechnológiai megoldások, amelyek javítják a beszivárgást, mérséklik a párolgási veszteséget és növelik a talaj rendelkezésre álló vízkészletét.
Az aszály tehát nem csupán meteorológiai kérdés. Ugyanennyire vízgazdálkodási, tájhasználati és mezőgazdasági alkalmazkodási kérdés is.
A következő eső önmagában nem fogja helyreállítani a táj vízháztartását. Egy kiadós zivatar vagy akár egy csapadékosabb hónap átmenetileg javíthat a helyzeten, de ha a vizet gyorsan elvezetjük, a hatása rövid életű marad.
A valódi kérdés ezért egyre inkább az lesz: amikor végre megérkezik az eső, képesek vagyunk-e megtartani?
Goda Zoltán elemzésének talán ez a legfontosabb üzenete az agrárium számára: a megváltozó éghajlati környezethez nem egyetlen csodamegoldással kell alkalmazkodni, hanem sok, egymásra épülő beavatkozással – a talajtól a tájhasználaton át egészen a vízgazdálkodásig.
Indexkép: Chat GPT
