– Bár az uniós támogatással megvalósuló élőhelyrehabilitációs projektek vízvisszatartó rendszerei kézzelfogható eredményeket hoznak, a tartós csapadékhiány az erdőállomány megóvását is veszélyezteti – erről beszélt Dr. Koltay András, a Soproni Egyetem főmunkatársa az Erdei utakon című műsorban. A kutató szerint a természetes vízutánpótlás elmaradása ellen nincs technikai megoldás – és már nemcsak a jövő, hanem a jelen erdőgazdálkodása is súlyosan érintett.

A rendszer működik – de nincs mit visszatartani

Az elmúlt években több helyen alakítottak ki vízvisszatartó létesítményeket az erdők és természetes élőhelyek védelmére. A cél, hogy a lehullott csapadék ne szivárogjon el azonnal, hanem minél tovább a területen maradjon, ezzel is csökkentve a szárazság okozta károkat. Dr. Koltay András elmondása szerint azonban

hiába épülnek hatékony rendszerek, ha a legfontosabb tényező – a csapadék – egyre ritkábban érkezik.

„Nincs elég csapadék. Tehát hiába létesítettünk vízvisszatartó létesítményeket, egyszerűen nem hullik, most már évről évre alig-alig hullik csapadék” – hangsúlyozta a szakember.

Látható különbség a kontrollterületekhez képest

A projekt keretében elvégzett mérések igazolták, hogy a vízvisszatartó rendszereknek van pozitív hatása: azokban az erdőrészletekben, ahol beavatkoztak, lassabban csökken a talajvízszint, mint a kontrollterületeken. Ez azonban csak részmegoldás:

„Annyit tudtunk egyértelműen igazolni, hogy a kontrollterületeken jobban csökken a talajvíz mértéke, mint a vízvisszatartásos területeken. Ugyanakkor a természetnek nem tudunk parancsolni” – tette hozzá Dr. Koltay az M5 Erdei utakon című műsorának korábbi adásában.

Klímakitettség és korlátozott lehetőségek

Az erdei ökoszisztémák a klímaváltozás miatt egyre nagyobb nyomás alá kerülnek. Az aszályos időszakok tartósan átalakíthatják a fás társulások összetételét, csökkenthetik az erdők természetes megújulási képességét és veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget is.


„Várjuk, hogy változzanak a viszonyok, de erre viszonylag kicsi esély van” – fogalmazott a kutató. – „Ugyanakkor bízunk abban, hogy egy ilyen projekttel azért segítünk az erdők és az ottani ökoszisztéma állapotán.”

Mit lehet tenni?

A szakemberek szerint az alkalmazkodás kulcsfontosságú. Az erdőgazdálkodásban olyan fajösszetételt kell kialakítani, amely jobban bírja a vízhiányos időszakokat. Emellett továbbra is fontos a meglévő vízvisszatartó rendszerek karbantartása és bővítése – még ha csapadékhiányos időszakban ezek nem is hoznak azonnali, látványos javulást.

Forrás: Facebook/M5

Indexkép: Pixabay