Tavaszi tömegtakarmányok hozamai és kihívásai 2026-ban

A tavaszi betakarítású tömegtakarmányok terméseredménye nagymértékben az őszi, téli és tavaszi csapadékmennyiségtől függ. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia előrejelzése szerint a klímaváltozás hatására a jövőben várhatóan nő az őszi-téli csapadék mennyisége. Ez azonban sajnos nem jelenti azt, hogy minden évben kedvező lesz az őszi vetésű növények hozama. A 2025. év végi és 2026. eleji időjárás összességében inkább csapadékszegény volt. A rozs és a tritikálé nem hozott kiugró termést, de így is sikerült betakarítani a terményt. Becslések szerint mintegy 500–600 ezer tonna rozsszilázs már erjed a depókban.

A tavasszal jó minőségben besilózott takarmány aranyat ér! – Fotó: Agroinform

A tavaszi betakarítású szilázsok jelentősége - aktualitás

A silókukorica idén a Dél-Alföld több telepén kimarad a vetésből. Az ok a változékony hozam, a gyenge energiatartalom, az aflatoxin terheltség kockázata és az öntözési lehetőség hiánya. Nemcsak az öntözőrendszer a kérdés. Hiába van kiépített rendszer, ha nincs elég víz az öntözéshez nyáron. Summa summárum, fordulóponthoz értünk.

A silókukorica a tömegtakarmányok királya, jó klimatikus körülmények között. Komfortzónáját azonban már nem fedi le az Alföld nyári klímája. Nagyon fog hiányozni a depókból, hiányát pedig pótolni kell. A tavaszi betakarítású tömegtakarmányok azok, melyek ezt az űrt be tudják tölteni, mennyiségi szempontból. A rozs-, a tritikálé-, az olasz perje-, és a Festulolium szilázsok számos tekintetben még jobbak is a tehénnek, mint a kukoricaszilázs. Itt is vannak azonban nehézségeink. Az első ezek között a szeptembertől áprilisig tartó időszak csapadékmennyisége, a talaj vízellátottsága, melyek elsődleges hatással vannak a hozamra. Ha a hozam tartósan mérsékelt egy régióban, akkor területet kell növelni! A tavaszi betakarítás változékony időjárási körülményei pedig az erjedés minőségére nyomhatják rá bélyegüket. Az erjedés azonban meghatározza az étvágyat. Különösen nyáron fontos a jól erjedt szilázs. Ezek a feladataink, melyek körültekintő gazdálkodást igényelnek. Mert túl sok egyéb lehetőségünk már nincs ilyen klíma mellett az Alföldön.

Milyen tavaszi hozam várható?

A tavaszi betakarítású tömegtakarmányok terméshozamát alapvetően az őszi, téli és tavaszi csapadékmennyiség határozza meg. Érdemes ezért áttekinteni, hogyan alakultak a csapadékviszonyok az elmúlt évszakokban. A 2025-ös ősz során a csapadékösszeg 18%-kal maradt el a sokéves átlagtól. A legnagyobb csapadékhiány az Alföld déli részén jelentkezett, ahol mindössze az átlagos mennyiség 50–60%-a hullott (1. ábra).

A téli időszakban is folytatódott a száraz tendencia: a lehullott csapadék mindössze az átlag 84%-át érte el. A legnagyobb hiány az Északi középhegység területén alakult ki, ahol sok helyen a megszokott mennyiség 60%- a sem esett le. A Kisalföldön, az Északi középhegységben és az Alföld északi térségeiben egyaránt 100 mm-nél kevesebb csapadék hullott. Ez a korlátozott nedvesség komoly kihívást jelent a tejágazat számára az érintett régiókban (2. ábra).

1. ábra: Csapadékösszeg az 1991-2020-as átlag %-ában 2025. őszén – Forrás: HungaroMet – Átlag: 130 mm (82%)

2. ábra Csapadékösszeg az 1991-2020-as átlag %-ában 2025-2026 telén – Forrás: HungaroMet – Átlag: 99,6 mm (84%)

Bár az év kezdetén jelentős hótakaró alakult ki, az elmúlt hónapok összességében mégis csapadékhiányosnak bizonyultak. A rendkívül száraz decembert egy csapadékosabb január követte, ekkor országosan 46,2 mm eső és hó hullott, ami az átlag 141%-ának felel meg. Február már közelítette a sokéves átlagot (99%), március viszont ismét száraz időt hozott. A 2026-os márciusi csapadékhiány miatt a felszínközeli talajrétegek sajnos nagyrészt kiszáradtak: a 10–20 cm-es réteg nedvességtartalma mindössze 25–45% volt a növények számára hasznosítható vízkészlethez képest. A mélyebb rétegekben, különösen az Alföldön, a tél után még mindig 70–100 mm-es vízhiány maradt. Így bár az őszi vetések gyökérzónájában eleinte elegendő nedvesség állt rendelkezésre, április közepére az aszállyal sújtott területek kiterjedése tovább nőtt, főként az Alföldön és az ország középső részén. Mivel április második felében sem várható számottevő csapadék, a talaj további száradása és az aszály fokozódása valószínű.

Már a húsvéti ünnepek alatt elkezdődött a kaszálás!

Kaszálás: Az őszi vetésű tömegtakarmányok közül a rozs kaszálása a legelső. Általában azt mondjuk, hogy április elejére készen kell lenni a szántó- földi szemlékkel, a gépek karbantartásával, a területsorrenddel, a silódepók takarításával, az adalék és a fólia beszerzésével. Aztán meglátjuk, hogy hogyan halad a növény. A csapadékhiány és a hűvös március ellenére idén több helyen megkezdték a kaszálást Húsvét környékén (április 5-7.), mert a növény már a kalászolás előtti stádiumban volt.

Április végére gyakorlatilag befejeződött a rozs betakarítása. A rozs ’gyengéje’ a szűk betakarítási ablak, a tavaszi időjárási kockázattal társulva. Úgy lehet a betakarítási ablakot nyitni, hogy fajtarozs után lassabban öregedő hibridrozsot vetünk. Egy rozsfajtával és 1-2, különböző tenyészidejű hibriddel kitárható a betakarítási ablak akár 10–12 napra is, 400–600 hektáron. Kisebb területen nem javasolt, mert a depót fel kell tölteni és le kell zárni maximum 3 napon belül. Amennyiben 100–150 hektáron termesztünk rozsot és 2000 tonna rozsszilázst szeretnénk (500 tehénre), továbbá van két, külön-külön 100 vagon befogadóképességű silódepónk, úgy tölthetjük őket egymást követően. Ez maximum 6 nap.

Ha 200 hektár rozsunk van, akkor kb. 3000 tonna szilázzsal számolhatunk, 1, 2, esetleg 3 depóval. Ha 3 depóba rakjuk, akkor is legfeljebb 9 nap alatt be kell taposnunk a zuzalékot. Tehát a rozs esetében a nagyobb területeken lehet a fajtákkal és a hibridekkel úgy gazdálkodni, hogy növeljük a betakarítási ablakot. A tritikálé általában 8–10 nappal követi a rozsot. Ebben az évben kicsit késett a tritikálé. Április végén kezdődött a betakarítása. A tritikálé kényelmesebb növény, mint a rozs, mert lassabban öregszik. A kalászolás előtti vagy a kalászolás kezdeti stádiuma egyaránt kiváló emészthetőséget biztosít. A hozam pedig hasonló, mint a rozsé normál csapadékmennyiség mellett. Sajnos idén a tavasz száraz volt, így a tritikálé kisebb hozammal teljesített, mint amit elvárhattunk.

A rendterítés kora tavasszal a rozs esetében indokolt, de más növény és vékony rend esetében megfontolandó az elhagyása – Fotó: Agroinform

Fonnyasztás a renden: Tartós, ideális fonnyasztási körülmények idén sem álltak fenn. Ilyen a tavasz, változékony. A szársértő kaszák azonban sokat segíthetnek a fonnyadás felgyorsításában. Elsősorban az acélverőujjas szársértőket tudjuk javasolni, mert ezek hatékonyan törik meg a gabonafélék szárát. A rozs esetében általában olyan vastag a rend, hogy rendterítést alkalmazunk. A rendterítés megítélése ellentmondásos, mivel az anyag mozgatása a földszennyeződés növekedését jelenti. A tavaszi hűvös idő és a vastag rend azonban nem ad sok lehetőséget a gondolkodásra, terítünk. Így nem nyálkásodik be a rend alja, nem szárad ki a teteje, míg vizes az ’lába’. A vékony rendek azonban (lucerna) más megítélést igényelnek: ahol és amikor nem kell, ott ne terítsünk. Összességében, tavasszal mindig arra kell készülnünk, hogy az alapanyag kissé vizes lesz silózás előtt. Az erjedés biztonsága miatt azonban fontos a 30%-ot megközelítő szárazanyag-tartalom elérése, a minél kisebb hamutartalom (6-8 cm-es tarlómagasság), a 48 óránál rövidebb fonnyasztási idő, valamint a Clostridium gátló hatású silózási adalékanyag használata.

A rozsszilázs erjedési minősége az étvágyon keresztül meghatározza a nyári tejtermelést és a szaporodásbiológiai eredményeket is – Fotó: Agroinform

Erjedés: A legnagyobb veszély a vajsavas erjedés. A tarlómagasság 2 cm-ről 10 cm-re való növelése azonban 80.000 CFU értékkel csökkenti a Clostridiumok számát a zöld alapanyagban grammonként (O’Kiley és mtsai, 2008)! Ha a renden „csak’ 24–48 órát fekszik kinn az anyag, azzal is mérsékel jük a kockázatot, nem adunk időt szaporodni a rend belsejében a káros baktériumoknak. Ezenfelül lehet olyan silózási adalékanyagokat használni (elsősorban kémiai konzerválószereket, de léteznek Clostridium-inhibitor tulajdonsággal rendelkező oltókultúrák is), melyek gátolják a Clostridiumok szaporodását a szilázsban. A vajsav mellett valeriánsav és kapronsav is képződik, melyeknek a jelenléte egyértelműen káros hatású. Termelődésük táplálóanyag-veszteséget jelent, a kémhatás a semleges irányba tolódik el, továbbá a valeriánsav és a kapronsav bűzös, rontja a takarmány ízletességét. Hozzá kell tenni, hogy a vajsavtermelő baktériumok egy része bontja a fehérjéket, ami ammónia termelődésével jár. Az ammónia amellett, hogy szúrós szagú, emeli a kémhatást (pufferel) és ezzel instabillá teszi a szilázst. Teret ad más káros baktériumok szaporodásának. A

kéntartalmú aminosavak bakteriális bomlása során képződik a rothadásra jellemző, rendkívül bűzös és undorító szag (a jellegzetes rothadási bűz okozója) valamint a záptojásszag. A fehérjebomlás terméke a kadaverin (cadaver=holttest) és putreszcin (putredo=rothadás). Katasztrófák helyszínén a mentőkutyák ezeknek a fehérje eredetű bomlástermékeknek, elsősorban a kadaverinnek a szagát érzik meg. Mivel a tehén érzékeny a szagokra és a melléktermékek mérgezőek, ezért ezen bomlási folyamatok megelőzése alapvető jelentőségű.

Eredmény: a táplálóértékről és az erjedés minőségéről még nincs általános információnk, mivel a depók legkorábban május elején nyílnak meg. A csapadékhiány ellenére azonban elmondható, hogy azok a gazdálkodók, akik időben elvetették a rozsot és a tritikálét, megfelelő tápanyagellátást biztosítottak számukra (120–150 kg N/ha + S), és figyelemmel kísérték az időjárási előrejelzéseket, jó minőségű, bár mérsékelt hozamú tömegtakarmányt tudtak betakarítani és betárolni.

Zárógondolatként. Fontos érzékelni a tendenciát: a klímaváltozás egyre inkább negatívan érinti talajainknak még a téli és tavaszi vízháztartását is, ezért a jövőben várhatóan nagyobb területen kell termelniük azoknak a telepeknek, amelyek biztosítani szeretnék a megfelelő mennyiségű, tavasszal betakarítható rozs-, tritikálé- és fűszilázst a kukorica szilázs hiányzó mennyiségének pótlására…, hogy ne kelljen választanunk a minőség és a mennyiség között.

Dr. Orosz Szilvia 
Dr. Wágenhoffer Zsombor 
Dr. Bajnok Márta 
Dr. Szentes Szilárd

A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.