A lencse nemcsak tápértéke miatt fontos növény, hanem ökológiai szerepe is jelentős, hiszen képes megkötni a légköri nitrogént, ezáltal hozzájárul a talaj termékenységéhez és csökkenti a műtrágyahasználat szükségességét. A termesztését azonban számos biotikus stresszfaktor nehezíti, amelyek súlyosan befolyásolják a terméshozamot.



A mediterrán térségben különösen két kórokozó okoz jelentős problémát: az Orobanche crenata, egy klorofill nélküli parazita növény, amely a lencse gyökerét támadja meg, valamint a Uromyces viciae-fabae nevű rozsdagomba, amely a leveleken és szárakon keresztül csökkenti a fotoszintézist. Emellett a mérsékelt és szubtrópusi éghajlatokon az Aphanomyces euteiches nevű gomba súlyos szár- és gyökérrothadást idéz elő, akár 80%-os terméskiesést okozva, főként magas páratartalom mellett.

A fenti problémák megoldására a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) Fenntartható Mezőgazdasági Intézete (IAS) által vezetett kutatás célja olyan lencsefajták nemesítése, amelyek egyszerre ellenállók és agronómiailag is ígéretesek. A Horizont Európa BELIS projekt keretében 296 lencsegenotípust vizsgálnak, amelyek különböző földrajzi régiókból származnak, beleértve vadon élő és termesztett típusokat is. A magokat a libanoni székhelyű ICARDA kutatóintézet biztosította.


lencse

Fotó: Shutterstock


A kísérleteket két területen végzik: az egyik Orobanche-val, a másik rozsdával természetes úton fertőzött. A lencseállományokat 1 méteres sorokban vetették el, három ismétlésben, valamint fogékony kontrollfajtákkal kiegészítve. A növények fejlődését, fenotípusát és a fertőzésekre adott reakcióikat részletesen dokumentálják.

Párhuzamosan zajlanak kísérletek az Aphanomyces euteiches gombával szembeni rezisztencia vizsgálatára is. Itt minden fajtát négy tételben vizsgálnak, a kísérletet háromszor megismétlik, hogy kizárják a véletlenszerű eltérések lehetőségét. A betegség súlyosságát vizuális skálán értékelik, mind a leveleken, mind a gyökéren.

A kutatás során már két szezonon (2023–2024 és 2024–2025) keresztül gyűjtöttek adatokat. Az idei kampányban, a júniusi betakarítással párhuzamosan, a biomasszát és a maghozamot is értékelik, valamint morfológiai leírást készítenek a teljes maggyűjteményről. A statisztikai elemzések célja az ígéretes genotípusok azonosítása, amelyek egyaránt rezisztensek és jó terméshozamot biztosítanak.



Bár az ilyen jellegű kutatás hosszú távú elkötelezettséget igényel, eredményei nagy jelentőséggel bírnak. A helyi körülményekhez alkalmazkodó, kevesebb vegyszerhasználatot igénylő és magasabb hozamú lencsefajták hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz és a mezőgazdaság fenntarthatóságához.

A lencse világszerte stratégiai fontosságú növény: éves termelése meghaladja a hatmillió tonnát, és olyan országok, mint Kanada, India, Ausztrália és Törökország a legnagyobb termelők közé tartoznak. A genetikai fejlesztésük egyértelmű befektetés a jövő agrárkihívásainak megoldásába – egy tápláló, megfizethető és fenntartható élelmiszerért.

Forrás: eldiairo.es

Indexkép: Shutterstock