Bevonják az árpát is a feldolgozásba
„A gyár létrehozásakor az ír befektetők abból indultak ki, hogy Magyarország rendszeresen a szükségleteinek kétszeresét termeli meg kukoricából, 3-4 millió tonnás exportfelesleg állt rendelkezésre az országban. Azóta, sajnos, sokat változott a kép” – kezdi az alaphelyzet bemutatását a Pannonia Bio gabonakereskedelmi vezetője, Fehérvári Gábor. Mint mondja, maga az etanolgyártási technológia amerikai mintára épült, de a tulajdonosok nagyon sokat fektetnek kutatás-fejlesztésbe, ami mostanra számos egyedülálló megoldást eredményezett a gyár működésében.
A cél mindig is az volt, hogy a gabonaszemet a legapróbb alkotóelemeire szedjük szét, és a legjobb értékesítési csatornákat találjuk meg ezek számára. Már akkoriban fókuszba került az elvárásaiban szigorú, de jobban fizető élelmiszeripar. Az árpa bevonásáról a feldolgozásba pedig már a 2020-as évek végén, tehát a 2022-es aszály előtt döntés született. Ez jóval több fehérjét tartalmaz, mint a kukorica, márpedig a növényi fehérjére legalább akkora az igény Európában, mint a bioüzemanyagra”
– magyaráz a szakember. Az árpa mellett szólt, hogy ez az első learatott gabonafélénk az év során, és a termelők jellemzően nem raktározzák, hanem azonnal értékesítik. Azzal, hogy ennek is folyamatos felvevőpiacot biztosítottak, csökkentették a betakarítást követő árnyomást. Természetesen az is hat az árpa értékére, hogy a kukoricakínálat szűkülésével a takarmányipar is a gabonák felé fordult, így ma már kisebb a különbség a kalászosok és a tengeri ára között.
A kukorica kínálata csökken, az árpáé emelkedik – Fotó: KSH
Energiavisszanyerés, szélesebb termékportfólió
A terménykínálat lényegesen javult 2023-ban. 2024-ben azonban a csökkenő mennyiség mellett ismét megjelent az aflatoxinprobléma: a kukoricatermés ötödét nem lehetett takarmányozási célra hasznosítani. A termelési trend azóta is csökken, míg az árpáé növekedést mutat. Mindeközben elszálltak az energiaárak, az EU pedig nem engedett ÜHG-kibocsátási és karbonsemlegességi célkitűzéseiből. Ezzel párhuzamosan viszont nagyobb mennyiségű kukorica érkezett Ukrajnából, és finisbe ért a Mercosur-egyezmény lezárása is, ami összesen 650 ezer tonna vámmentes etanol uniós exportját tenné lehetővé Dél-Amerika számára. Ez az EU teljes etanolfogyasztásának közel 11%-a. A Pannonia Bionak sürgősen alkalmazkodnia kellett.
A gyár folyamatosan, egyszerre több irányban is fejleszt. Az egyik ilyen irány a környezeti elvárásoknak való megfelelés és az energiahatékonyság növelése. Ide tartozik a gyártás során felhasznált víz kezelése és a kukoricafeldolgozásban keletkező rostok betáplálása a gyár biogázüzemébe. A keletkező biometánból hő fejleszthető, amit a gyártás során hasznosítanak. Ez megalapozza a körforgásos gazdaságot.
A gabonaszemek legfőbb alkotóeleme a keményítő, amiből az erjesztés és desztillálás során etanol készül. Az erjesztést követő szakaszban centrifugák alkalmazásával elválasztják a kukoricaolajat a magas fehérjetartalmú DDGS alapanyagtól. Ezeket tovább finomítva, illetve koncentrálva jutunk el a végtermékekig, amelyek nemcsak a takarmánygyártás számára lehetnek értékesek.
„Az éves bioetanol-termelésünk mintegy 550 millió liter, amihez közel 1,5 millió tonna gabonát dolgozunk fel több mint 400 fő foglalkoztatása mellett. A gyártás társterméke, a 35%-os fehérjetartalmú DDGS főként a tejelő marhák takarmányozásában játszik kulcsszerepet, de a sertés- és baromfitartásban is kiválóan megállja a helyét. A kukoricaolaj pedig alapvetően a baromfinevelésben hasznosul energiahordozóként. A rostok oroszlánrésze a biogázüzemünket táplálja, de élelmi rost is készül belőlük az egészségtudatos táplálkozáshoz.
A 65%-os tartalomra koncentrált fehérjetakarmányokat olyan kevésbé árérzékeny piacokon tudjuk értékesíteni, mint a petfood vagy az aquafood, és ez esetben is elérhető a humánélelmezési cél. Az élelmiszeripari elvárások magasak, de sokkal jobb árrések érhetők el ezen a piacon”
– sorolja Fehérvári Gábor.
Fehérvári Gábor, a Pannonia Bio gabonakereskedelmi vezetője – Fotó: Agroinform
Nagy szükség van a hazai kukoricára
Az értékesítési csatornák szélesítése tehát folyamatosan zajlik, az alapanyag oroszlánrésze azonban továbbra is a kukorica. Árpából mindössze 250 ezer tonnát hasznosít a gyár. Az elmúlt négy évből háromban importálniuk is kellett kukoricát a gyártáshoz.
2024-ben mintegy 800 ezer tonna kukoricából csak etanolt tudtunk nyerni, a keletkező DDGS biomasszaként hasznosult, alkalmatlan volt állati takarmánynak. Ekkor kialakítottunk három átvételi kategóriát a kukorica minőségére, és beszereztük a minősítéshez szükséges mintázókat, UV-fénnyel dolgozó színszeparátorokat.
A kukorica a gyár kapujából három irányba mehet tovább aszerint, hogy a tejágazat takarmányelvárásainak megfelelő 5 ppb alatti, vagy más kezelést igénylő 5–20 ppb, esetleg 20 ppb feletti aflatoxint mérünk-e benne.” Dunaföldváron egyébként szárazőrléssel dolgoznak, ezért nem tudják fogadni a termelők 25–28%-os nedvességű kukoricáit. A DDGS értékesítése olyannyira fontos az üzemi eredmény szempontjából, hogy 2024-ben nem termelt érdemi profitot a gyár.
Közben az etanolpiaci verseny is élesedett: immár nagy mennyiségű brazil etanol is érkezhet vámmentesen Európába. „Pillanatnyilag inkább az USA-ból jön be etanol, de hosszabb távon megnehezítheti a dolgunkat a brazil termelés, mivel olcsó alapanyagból olcsón dolgoznak. Európa egyedül az ÜHG-kibocsátási és egyéb környezetvédelmi elvárásaival tudja ellensúlyozni a versenyhátrányát. Ezek a nem vámjellegű intézkedések hatásosak tudnak lenni, ha komolyan veszik a belső ipar védelmét” – jegyzi meg Fehérvári Gábor.
A szakember bízik benne, hogy az ipar védelmére kényes marad az EU Bizottság, az etanol-bekeverési mandátumok növekedhetnek, és a bioüzemanyagra legalább akkora marad a kereslet, mint most. A hazai takarmánygyártás kukoricaigényével egyre kevésbé kell versengenie a három nagy hazai etanolipari szereplőnek, mivel azok átálltak búzára, árpára. Az egymás közti versenyt pedig egészségesnek, hatékonyságnövelőnek érzi Fehérvári Gábor. Legnagyobb félelme az, hogy elmegy a termelők kedve a kukoricatermesztéstől.
Idén 675 ezer hektárt akartak a gazdálkodók bevetni kukoricával, de a rossz időjárási feltételek miatt könnyen lehet, hogy ennél kevesebb, akár 630 ezer hektár lesz aratható. A minimálisan szükséges 3,5 millió tonna kukoricához 5,6 tonnás átlagtermésre van szükség. Vajon sikerül? Ehhez szükség lesz a nyári esőkre.
Most Párizsban 215,5 eurót (77,6 ezer Ft/t) ér a júniusi kukorica tonnája, a novemberi pedig 217 eurót. Lengyelországban nagy területi szórással 67 ezer forintnak megfelelő zlotyiért vásárolják a termelőktől a terményt. Magyarországon a jó minőségű kukorica közel 74 ezer forintba kerül az AKI adatbázisa szerint. Ez még mindig olcsóbb az etanolgyár számára, mintha importból kellene beszereznie.
A Pannonia Bio látképe – Fotó: Pannonia Bio Zrt.
A rendszeres import minden hazai üzem rémálma, mert olyan mértékben rontja a gazdaságosságot, ami súlyos esetben egyes szereplők kiesésével fenyeget. Ez a magyar gazdaság és mezőgazdasági termelés számára is egy sötét forgatókönyv lenne:
- Az ipari feldolgozás szűkülésével megszűnne a verseny a hazai kukoricáért, csökkenne a termény ára.
- Kevés fehérjedús DDGS állna a hazai tejágazat rendelkezésére, romlanának a szektor termelési mutatói.
- A bioetanol Magyarország fontos exportcikke, hiánya csökkentené az ország GDP-jét.
„Az elmúlt évtizedben az ország nagy részén a kukorica volt a szántóföldi termelés egyik, ha nem a legjövedelmezőbb növénye. A klímaváltozás ellenére a területek túlnyomó része továbbra is tökéletesen alkalmas kukorica termesztésére. Az öntözés nem biztos, hogy mindenütt megtérülne, ezért a vízmegtartó gazdálkodásra kell helyezni a hangsúlyt.
Őszintén azt gondoljuk, hogy a jó termőterületeken több éves átlagban fenntarthatók a 7–8 tonnás termésszintek, és a termékpálya valamennyi szereplője – a termelőtől kezdve a feldolgozókon át az állattartókig – profitálni tud ebből az értékes gabonaféléből.”
Indexkép: Agroinform.
