A szója „érzékenységi kora” beköszöntött

Dr. Varga Zsolt, a Plant-Treat Kft. ügyvezetője, címzetes egyetemi docens az Agroinform Szója Stratégia webináriumán a szója idei növényvédelmi helyzetét, az egyre súlyosabb rovartani és kórokozó-nyomást, valamint a klímaváltozás okozta kockázatokat elemezte.

A 2025-ös év a szójatermesztők számára nem csupán az időjárás szeszélyei miatt marad emlékezetes – hangsúlyozta, hanem a növényvédelmi kihívások sokasága miatt is. Előadásában elmondta, hogy az idei termés színvonala, a betegségnyomás, sőt, a rovarkártevők jelenléte mind azt jelzik, hogy a szója „érzékenységi kora” beköszöntött.

Dr. Varga Zsolt, a Plant-Treat Kft. ügyvezetője – Fotó: Agroinform

A vetőmag minősége, a csírázóképesség és a talajállapot idén meghatározó volt. De, ahogy minden évben, a fő korlátozó tényező továbbra is az időjárás – fogalmazott.

Zala megyéből érkezve nem véletlenül emelte ki a nyugati régiókat, ahol a szója ma már szinte kizárólagosan koncentrálódik. A májustól augusztusig tartó vegetációs időszakban 200–220 milliméter csapadék hullott, ami ugyan elégségesnek tűnik, de a növény fejlődési szakaszait tekintve messze nem volt optimális. A július–augusztusi légköri aszály a kötődéstől kezdve a magfejlődésig minden stádiumban visszavetette a termést. Zala megyében a várakozásokhoz képest elmaradt – 2,7 tonna körüli – termésátlag jól mutatta a szélsőségek következményeit.

A gyomirtás korlátai – tünet és ok

A szakember kitért a gyomirtás idei nehézségeire is, erről csak röviden szólunk e cikkben. Mint felvázolta, a tavaszi száraz időszak, majd a hűvös május drasztikus hatással volt a preemergens kezelésekre. A legtöbb területen a hatóanyagok késve aktiválódtak, így a késői gyomkelések – főként a T4-es fajok, mint a selyemmályva, a disznóparéj- és a libatopfélék – erős versenytársai lettek a szójának.

A termelőknek sokszor posztemergens kezelésekkel kellett korrigálniuk, és ezek kombinált hatóanyag-használata gyakran okozott perzselési tüneteket. Ez a stressz már a termésmennyiséget is befolyásolta.

A hangsúly azonban az idei szezonban egyértelműen nem a gyomirtáson, hanem a növényvédelmi kórokozókon és kártevőkön volt.

Fésűslábú viráglégy – a szója alattomos ellensége

A szakember szerint a fésűslábú viráglégy mára az ország szinte teljes területén problémát okoz. Eredetileg Zala megyéből indult 2019-ben, de azóta szinte minden szójatermő térségben megjelent. Évi több nemzedéke van, gyorsan szaporodik és hatalmas a reprodukciós képessége. A fő probléma az, hogy a tojásrakás időszaka pont egybeesik a szója vetésével, így a frissen csírázó növények válnak célponttá.

A kártétel tipikus tünete, hogy a lárvák a sziklevelek közé rágják be magukat, és a tenyészőcsúcsot pusztítják. Az ilyen növények már ki sem kelnek, és a fertőzött táblákon nagy foltokban hiányzik a kelés. Volt, ahol 20–40 hektáros újravetéseket kellett végezni.

Fésűslábú viráglégy kártétel – Fotó: Agroinform

A probléma egyik legsúlyosabb vonása, hogy nincs igazán hatékony védekezési technológia ellene. A csávázószerek és a talajfertőtlenítők sem biztosítanak megfelelő védelmet, mivel nincs hivatalos engedélyezett készítmény e kártevő ellen.

A lambda-cihalotrin hatóanyag ugyan megjelent a talajfertőtlenítési vonalon, de nem kifejezetten erre a célra. Jelenleg a védekezés inkább kísérletezés, mintsem szabványos gyakorlat.

Fonálféreg-fertőzés – új veszély, amit kevesen ismernek

Az idei év másik különösen aggasztó jelensége a fonálféreg-fertőzés volt. Május végén több helyen a fésűslábú viráglégy kártételéhez hasonló tüneteket észleltek: elbarnuló, rothadó szójamagokat. A vizsgálatok azonban meglepő eredményt hoztak. A mag belsejében fonálférgek tömegeit találtuk, főként az Xiphinema nemzetségből – mondta a növényvédelmi szakember. A fertőzött magok kellemetlen szagúak voltak, belsejük barnult, és a csírázásuk ellehetetlenült. A nőstények petékkel teli állapotban vészelték át a szezont, így a talajban a következő év fertőzési potenciálját is biztosítják.

A szakember szerint ezek a fonálférgek növényi maradványokkal vagy szerves trágyázás útján kerülhetnek a talajba, és különösen kedvelik a hígtrágyázott területeket.

A fonálféreg komoly veszélyfaktor lehet a következő években. Hosszú távon akár az egyik legnagyobb kihívássá válhat a magyar szójatermesztésben – figyelmeztetett Varga Zsolt.

A poloskák és más rovarkártevők erősödése

A klímaváltozás a poloskák számára is ideális környezetet teremtett. Az utóbbi években a szójaállományokban egyre nagyobb számban jelennek meg, és nemcsak esztétikai problémát jelentenek.

A szívogatásukkal a hüvelyeket és a magokat is károsítják, ami minőségi romlást és mennyiségi veszteséget okoz. A szója esetében már a zöldpoloska és a márványospoloska kártételét is kimutatták több megyében.

Ezek a fajok a melegedő klímát kifejezetten kedvelik, és az enyhe telek miatt könnyen áttelelnek. Ez azt jelenti, hogy a jövőben már nem lokális, hanem országos problémát jelentenek majd.

Kórokozók nyomása – a láthatatlan veszteség

A növényvédelmi szakember hangsúlyozta: az idei év egyik legnagyobb tanulsága, hogy a betegségek komplex hatása legalább akkora terméskiesést okozott, mint az időjárási szélsőségek.

Fehérpenészes rothadás – Fotó: Agroinform

Az egyik leggyakoribb probléma a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) volt, amely főként a csapadékosabb területeken terjedt. Fajtánként eltérő fogékonyságot tapasztaltak, de a talajok szennyezettsége miatt szinte minden állományban megjelent.

A fertőzés a szár alsó részén indul, majd fokozatosan terjed felfelé. A vegetáció végére a termésveszteség akár 30 százalékot is elérhetett.

Ugyanakkor a szakember szerint a jövő legnagyobb fenyegetései már nem is ezek a klasszikus kórokozók, hanem az újonnan erősödő, klímaérzékeny patogének, mint a makrofomina, a szójaantraknózis és a fuzáriózis.

Fuzárium – a csendes pusztító

A szója-fuzáriózis idén is komoly károkat okozott, különösen a július végi időszakban. A növények sárgulni, fakulni kezdtek, majd hirtelen elpusztultak.

Ha a szárat keresztben elvágjuk, jól látható a barnuló szállítószövet. A fertőzés talajból indul, és rendkívül gyors lefolyású. A laboratóriumi vizsgálatokat végezve 72 órán belül teljes fuzáriumtelepeket tudtak kimutatni burgonya-dextróz táptalajon, ami a kórokozó elképesztő szaporodási képességét bizonyítja.

Szója fuzáriózis – Fotó: Agroinform

A forgatás nélküli művelés, a kukorica-elővetemény és a magas szervesanyag-tartalmú maradványok mind növelik a fertőzésveszélyt – hangsúlyozta.

Makrofomina – a meleg és aszályos évek rettegett kórokozója

A Macrophomina phaseolina tipikusan trópusi eredetű, hő- és szárazságkedvelő gombafaj. Korábban csak déli régiókban fordult elő, de mára a hazai területeken is megtelepedett. A makrofomina igazi stresszbetegség. A forró, aszályos években támad, és éppen akkor, amikor a szója egyébként is legyengül. A fertőzött szárakon apró, mákszemnyi fekete pontok figyelhetők meg – ezek a mikroszkleróciumok, amelyek évekig életképesek a talajban, és biztosítják a jövő fertőzéseit.

A szakember szerint a fajták között óriási különbség van fogékonyság tekintetében, és a megfelelő genetikai háttér választása a jövő egyik legfontosabb növényvédelmi döntése lehet.

Szójaantraknózis és fomopszisz – a maggal terjedő fenyegetés

A szójaantraknózis trópusi eredetű kórokozó, amely már régóta jelen van Magyarországon, de eddig alig okozott problémát. Az utóbbi évek forró nyarai azonban kedveznek a terjedésének. A betegség komplex: a fertőzés a magon keresztül is továbbvihető, a fertőzött növényi maradványokon át pedig tartósan fennmarad a talajban. A Phomopsis (korábban: Diaporthe) szintén idén került újra előtérbe, főként a csapadékosabb térségekben.

A hüvelyeket és a magokat is megtámadja, rontva a vetőmag minőségét. Ez már vetőmag-egészségügyi kérdés is! A vonatkozó rendelet szerint a szójavetőmag fertőzöttsége nem haladhatja meg a 15 százalékot, de idén több tétel is megközelítette ezt a határt – figyelmeztetett a szakember.

Fomopsziszos szárfoltosság – Fotó: Agroinform

A csávázás ezért újra kulcsszerepet kap. Bár a szója esetében a baktériumoltás és a fungicid-kezelés együtt alkalmazása nehéz, a vetőmagvédelmet nem lehet elhagyni – tette hozzá.

Levélbetegségek és fajtaválasztás

A levélbetegségek közül 2025-ben főként a cerkoszpórás levélfoltosság okozott gondot. A meleg, aszályos időszakok kedveznek ennek a betegségnek, amely fajtánként eltérő mértékben jelentkezett. A különböző genotípusok közti eltérés szembetűnő volt. Egyes fajták gyakorlatilag tünetmentesek maradtak, mások viszont súlyos levélhullást szenvedtek el. Ez is azt bizonyítja, hogy a fajtaválasztás a növényvédelem első lépése.

A genetikailag ellenálló típusok alkalmazása mérsékli a kórokozók terjedését, és csökkenti a növényvédőszer-felhasználás szükségességét.

Cerkoszpórás levélfoltosság – Fotó: Agroinform

Összegzés – új stratégia kell a szójavédelemben

A 2025-ös év bebizonyította, hogy a szója növényvédelme ma már komplex rendszerként kezelendő, ahol az időjárás, a talajélet, a kórokozók és a rovarkártevők egyaránt szerepet játszanak.

A fésűslábú viráglégy és a fonálféreg megjelenése, a makrofomina és a fuzárium térnyerése mind azt mutatja, hogy új szemléletre van szükség. A biológiai védekezés, a pontos vetésidő, a fajtaválasztás és a vetésváltás fegyelme nélkül nem lehet hosszú távon sikeres a szója.

A szója növényvédelme tehát 2025-ben már nem csupán növényorvosi, hanem stratégiai kérdés. Az új kórokozók és kártevők elleni küzdelem a hazai termesztés jövőjét határozza meg.

Szerző: Horváth Attila/Agroinform

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.