Mit mutat a talajvizsgálat? Mi az Arany-féle kötöttségi szám?

A jogszabályi kötelezettségek (Nitrát rendelet, integrált növényvédelem), illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező a talajvizsgálat. Esetenként azonban az eredmények gyakran a fiókba kerülnek és ott is maradnak, legfeljebb hatósági ellenőrzéskor kerülnek újra elő. Fontos lenne azonban, hogy a laborvizsgálati eredmények adatait a termelők maguk is értelmezni tudják, mindamellett, hogy a tápanyag-gazdálkodási tervek készítése érdekében átadják azokat szaktanácsadóiknak, szakértőknek.

Arany-féle kötöttségi szám (KA)

A talaj fizikai féleségét tudhatjuk meg belőle, vagyis azt, hogy az adott talajt milyen méretű alkotók építik fel és milyen arányban. Azokat a talajokat, amiket nagyméretű elemi szemcsék építenek fel homok fizikai féleségűeknek, azokat, amelyeket kisméretűek, agyag talajoknak nevezzük. A Szőke Tisza kifejezés is utal arra, hogy a Tisza hordaléka dominánsan agyagszemcséket tartalmaz, melyek könnyűek, nehezen ülepednek ezáltal a víz a lebegő agyagszemcséktől „zavaros”. A Duna hordaléka azonban dominánsan nagyméretű homok, mely könnyen ülepszik, s a víz így „tiszta” átlátszó.

Azon talajokat, melyeket közepes méretű szemcsék építenek fel, vályog talajoknak nevezzük. A fizikai talajféleség döntően meghatározza a talajok vízgazdálkodási tulajdonságait is. A homoktalajban a nagyméretű szemcsék között nagy pórusokat találunk. Gondoljunk például egy kockacukor kupacra. A kockacukrok között nagy réseket találhatunk. Ezzel szemben az agyag talajoknál kis pórusok vannak a szemcsék között (gondoljunk például egy kupac kristálycukorra!). A pórusok mérete meghatározza, hogy mennyi vizet tud a talaj befogadni.

Azonban fontos tényező, hogy ebből mennyit tud megkötni a későbbiekre vonatkozóan, s abból mennyit tud átadni a növénynek szükség esetén. A homoktalajoknál a nagyméretű pórusok aránya, mint említettük nagy, azonban az itt levő vízből csak kevés tud úgy megkötődni a szemcséken, hogy a gravitációnak ellenálljon. Tehát ha túl nagy egy pórus átmérője a víz egyszerűen a gravitációs erő miatt elfolyik a mélyebb talajrétegekbe és a növény számára felvehetetlen lesz.

Az agyag talajoknál – de a tömörödött talajoknál is - a probléma pont ellentétes, azaz a kisméretű pórusok túl erősen kötik meg a vizet és a gyökér nem tud akkora szívóerőt kifejteni, hogy hasznosítsa, bár a szívóerő növényfüggő is.

Az Arany-féle kötöttségi számhoz tartozó határértékek

• Durva homok: ≤24
• Homok: 25-30
• Homokos vályog: 31-37
• Vályog: 38-42
• Agyagos vályog: 43-50
• Agyag: 51-60
• Nehéz agyag: 61-80

Fizikai talajféleség megállapításának házilag

A gyúrópróbát úgy végezzük, hogy a talajból egy evőkanálnyit tenyerünkre téve megnedvesítjük, és tésztaszűrőre  gyúrjuk. Ezután a két tenyerünk között megpróbálunk belőle golyót formálni, majd körülbelül fél cm vastagságú hengert sodorni. Ha a golyóformálás közben szétesik, homoktalajjal állunk szemben. Ha golyót formálhatunk és a hengert is ki tudjuk, azonban az gyűrűszerűen hajlítva megtörik, vályogtalajjal van dolgunk. Ha a henger gyűrűbe hajlítható, agyagtalajt vizsgálunk.

A talajok vertikális – függőleges – felépítése is befolyásolja a talajok vízgazdálkodását. Azaz, ha a felszínen „agyagosabb” talajréteg húzódik, úgy ott a kisebb pórusterek tárózó, s a gravitációval szembeni szívóhatás is erőteljesebb, mint fordított esetben, amikor a felszínen homokosabb – nagyobb pórusterű talaj található. Gondoljunk csak a szívószálra.

Egy régi mondás szerint „agyag homokon pénz a kézben, homok agyagon kidobott pénz”. Tehát azon talajok vízgazdálkodása és tápanyag-szolgáltató képessége is kedvezőbb, ahol az alsóbb rétegekben van a homokos frakció, s a felszín felé a vályog, agyagos vályog.

Forrás: NAK

Indexkép: pexels.com