Kevés olyan mezőgazdasági történet ismert, amely akkora hatással volt a világgazdaságra, mint Henry Wickham 1876-os akciója. A brit kalandor mintegy 70 ezer gumifamagot juttatott ki az Amazonas vidékéről, megalapozva az ázsiai gumiültetvényeket és egyúttal megpecsételve Brazília addig megkérdőjelezhetetlen gazdasági fölényét. A történészek egy része máig a mezőgazdaság legnagyobb biokalóz-akciójaként emlegeti az esetet.
A 19. század második felében a világ iparosodása elképzelhetetlen lett volna természetes gumi nélkül. A vulkanizálási eljárás kidolgozása után a gumi stratégiai nyersanyaggá vált: szükség volt rá a közlekedésben, a gyártásban, a gépiparban és később az autóiparban is.
A kiváló minőségű természetes gumi szinte kizárólag az Amazonas-medencében őshonos Hevea brasiliensis, azaz gumifa megcsapolásából származott. Brazília gyakorlatilag monopóliumot élvezett a világpiacon, a gumiexport pedig hatalmas gazdasági fellendülést hozott olyan városoknak, mint Manaus vagy Belém.
Ezt a helyzetet változtatta meg gyökeresen Henry Wickham. A fiatal angol felfedező az 1870-es évek közepén Brazíliában élt, és felismerte, hogy a Brit Birodalom számára óriási stratégiai előnyt jelentene a gumifa termesztésének meghonosítása a gyarmatokon.
1876-ban elképesztő vállalkozásba kezdett. Az Amazonas vidékén mintegy 70 ezer gumifamagot gyűjtött össze, amelyeket gondosan megszárított, banánlevelek közé csomagolt, majd „botanikai mintaként” tüntetett fel a kiviteli dokumentumokban. A rakomány végül sikeresen eljutott Angliába.
Henry Wickham – Forrás: AgWeb
A magok jelentős része ugyan nem élte túl az utat, de több mint kétezer csírázóképes példány megmaradt. Ezekből hozták létre az első sikeres ültetvényeket Sri Lanka, majd később Malajzia, Szingapúr és más brit fennhatóság alatt álló területeken.
Az eredmény történelmi jelentőségű volt. Míg 1900 körül Brazília adta a világ természetes gumitermelésének mintegy 95 százalékát, néhány évtizeddel később az ázsiai ültetvények teljesen átvették a vezető szerepet. Az Amazonas térségének részesedése drámaian visszaesett, a korábbi gumiboom összeomlott.
A történet különösen érdekes a mai mezőgazdaság szemszögéből. Amit ma genetikai erőforrásoknak, vetőmag-szuverenitásnak vagy biológiai örökségnek nevezünk, annak egyik legismertebb történelmi példája éppen Wickham akciója. A modern nemzetközi szabályozások – köztük a genetikai erőforrások védelméről szóló egyezmények – részben éppen az ilyen esetek tanulságaiból születtek.
A brit kalandort egyesek hősként, mások tolvajként tartják számon. Tény azonban, hogy egyetlen ember cselekedete alapjaiban alakította át a globális mezőgazdasági termelést. A mai természetes gumitermelés döntő része még mindig azokból az ázsiai ültetvényekből származik, amelyek genetikai alapját az Amazonasból kicsempészett magok adták.
A történet jól mutatja, hogy a mezőgazdaság történetét nemcsak új gépek, nemesítési eredmények vagy technológiai áttörések formálták, hanem olykor egy-egy merész ember is, aki képes volt megváltoztatni a világ kereskedelmi és termelési viszonyait.
Henry Wickham neve ezért több mint 150 év elteltével is a mezőgazdasági kémkedés, a biokalózkodás és a globális agrárgazdaság egyik legismertebb szimbóluma maradt.
Forrás és indexkép: AgWeb
