A szalma- és szénabálákra leselkedő egyik legnagyobb veszély az öngyulladás. A nem kellően száraz, magas nedvességtartalmú bálák belsejében hő termelődhet, amely idővel olyan mértékűvé válhat, hogy a kazal lángra kap. Éppen ezért a bálákat száraz állapotban, csapadéktól védett helyen kell tárolni, és rendszeresen ellenőrizni kell a rakatok belső hőmérsékletét.
A tűzoltók dolgát egy kazaltűznél különösen megnehezíti, hogy hatalmas mennyiségű éghető anyagot kell egyszerre kezelni, ráadásul a bálakötözők a hő hatására megolvadnak vagy elpattannak, így a rakások széteshetnek. Az oltásban ezért sokszor erőgépek is részt vesznek: ezekkel a még nem égő bálák gyorsan eltávolíthatók, illetve a kazal megbontása is hatékonyabban végezhető.
A kazlak elhelyezésének is szigorú szabályai vannak
A tűz terjedésének megakadályozása érdekében nem mindegy az sem, hogy hol és milyen távolságra helyezik el a kazlakat.
A mezőn összerakott szálastakarmány-, szalma- és rostnövény-kazlak körül legalább három méter széles védősávot kell kialakítani szántással vagy tárcsázással. A kazlak és a sorok között pedig legalább a nagyobb kazalmagasság háromszorosának megfelelő, de minimum 20 méteres távolságot kell tartani.
A szélső tárolási egység és a környezetben található bizonyos építmények között ennél jóval nagyobb védőtávolság szükséges. Fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes anyagokat előállító, feldolgozó vagy tároló építményektől legalább 200 méteres, egyéb építményektől legalább 100 méteres, vasúti vágányoktól pedig szintén legalább 100 méteres távolságot kell biztosítani.
A közúttól, erdőtől és lábon álló gabonától legalább 25 méteres tűztávolságot kell tartani. A nagyfeszültségű, föld feletti villamos vezetékek esetében pedig a legfelső vezeték és a talaj közötti távolság háromszorosát, de legalább 20 métert kell megtartani.
A kazlakat ráadásul úgy kell elhelyezni, hogy a második sorban lévő kazal az első sor két kazla közötti térbe kerüljön. Ez a kialakítás szintén a tűz terjedésének lassítását és a beavatkozás lehetőségének biztosítását szolgálja.
Egy gabonatábla mellett nem mindegy, mikor gyújtunk rá
A tűzvédelmi előírások az aratás idején különösen szigorúak. A kalászos termény betakarítását a közutak és vasútvonalak mentén kell elsőként elvégezni. A learatott kalászos terményt és a szalmát a vasútállomástól számított legalább 100 méteres távolságon belül el kell távolítani, és legalább három méter széles, szántással vagy tárcsázással kialakított védősávot kell létrehozni.
Gabonatáblán dohányozni tilos, még az erő- és munkagépek vezetőfülkéjében is.
Ha az aratás idején szükség van dohányzóhely kijelölésére, azt a gabonatáblától legalább 15 méterre, éghető anyagtól és növényzettől mentes területen lehet kialakítani. A dohánynemű összegyűjtésére és eloltására megfelelő mennyiségű vizet is biztosítani kell.
Ha már ég a kazal, gyorsan komolyra fordulhat a helyzet
Egy nagyobb kazaltűz nemcsak azért veszélyes, mert hatalmas mennyiségű éghető anyag áll rendelkezésre. A bálák kötözőanyagai a hő hatására elveszítik szilárdságukat, megolvadnak vagy elpattannak, így a bálák széteshetnek. Ez jelentősen növeli a tűzoltás közben bekövetkező balesetek kockázatát.
A helyzetet tovább nehezítheti, ha a kazal lakott területtől távol, nehezen megközelíthető helyen található, és nincs megfelelő mennyiségű oltóvíz a közelben. A száraz idő és az erős szél pedig tovább gyorsíthatja a lángok terjedését.
Ilyen esetekben a tűzoltók munkáját a mezőgazdasági erőgépek is jelentősen segíthetik. A még nem égő bálák gyors eltávolításával megakadályozható, hogy a tűz az egész kazlat elérje. A végleges oltás során pedig a kazal szétszedésében, a bálák megbontásában is fontos szerepük lehet az erőgépeknek, miközben a tűzoltók vízsugarakkal és kéziszerszámokkal végzik az utómunkálatokat.
A tűz eloltása után sem szabad azonban azonnal magára hagyni a területet. A parázsló részek ugyanis később ismét lángra kaphatnak, ezért az esetleges újragyulladás megelőzése érdekében a területet megfelelő ideig őrizni és ellenőrizni kell.
A megelőzés sokkal egyszerűbb, mint egy kazaltűz megfékezése
A tűzoltók tapasztalatai alapján a bálák és kazlak esetében a megelőzésnek kiemelt jelentősége van. A megfelelően kiszárított termény, a biztonságos tárolási hely, az előírt védőtávolságok betartása, a rakatok rendszeres ellenőrzése és a nyílt láng mellőzése egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy ne történjen baj.
A mezőgazdasági termelésben a betakarítással tehát nem ér véget a tűzvédelmi felelősség. A szalma és a széna értékes termény, amelynek elvesztése nemcsak jelentős anyagi kárt okozhat, hanem egy nagyobb tűz esetén a környező földeket, erdősávokat, épületeket és akár emberéleteket is veszélyeztetheti.
Forrás: Zala Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
Indexkép: Katasztrófavédelem
