A karácsony a családi együttlétek, a szeretet és – valljuk be – a jóízű falatozások ünnepe. De tudtad, hogy még a legtapasztaltabb háziasszonyok is elkövetnek néhány klasszikus hibát az ünnepi asztal körül? Most eláruljuk, mit rontanak el a legtöbben, és te hogyan kerülheted el!
Karácsonyi asztal: nem mindegy, mi kerül rá!
A karácsonyi ételek mögött több száz éves hagyományok és babonák húzódnak. Elődeink szigorúan odafigyeltek, mi kerül az asztalra, hiszen minden falatnak jelentése volt. Gondoltad volna, hogy a terítő, amit ilyenkor használtak, még a tavaszi vetéshez is szerencsét hozott? Sőt, a magokat, amiket az asztalra szórtak, később megetették a tyúkokkal, hogy tojásban gazdag legyen az év!
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy megfeledkezünk ezekről a hagyományokról, vagy éppen túl modernizáljuk a menüt. Pedig a karácsony igazi varázsa a múlt tiszteletében rejlik!
Babonák és bakik: Ne rontsd el!
Őseink karácsonykor szinte teljesen elhagyták a húsféléket (a hal kivételével), és olyan ételeket tálaltak, amelyeket egész évben nélkülözniük kellett. A dió, alma, méz, fokhagyma és ostya nemcsak finomak, hanem szerencsét is hoztak! Ha ezeket kihagyod, könnyen "balszerencsés" lehet az új éved – legalábbis a babonák szerint.
Vigyázz: a karácsonyi asztalra minden ételt egyszerre kell feltenni! Ha a háziasszony feláll vacsora közben, a babona szerint a kotlós nem ül jól a tojásokon, és elmarad a baromfiáldás. Ezért is szokás, hogy mindent előre kikészítenek.
Mit együnk, hogy szerencsénk legyen?
Nógrád megyében például fokhagymás kenyeret, diót, almát, túrós lepényt, mákos kalácsot, káposztalevest és bort fogyasztottak. A bab és a lencse a gazdagságot, a gomba a baromfi szaporulatot, az alma az egészséget hozta elvileg a házhoz. Ha ezek közül valamit kihagysz, a babona szerint bajban lehetsz – legalábbis, ha adsz a hagyományokra.
Modern menü vs. régi szokások
Ma már sokan új ízekkel, különleges fogásokkal próbálkoznak, de érdemes legalább egy-két klasszikus ételt megtartani az asztalon. Egy szelet bejgli, egy tál halászlé vagy egy adag töltött káposzta nemcsak a tradíciókat idézi meg, de igazi meghittséget is csempész az ünnepbe.
A karácsonyesti vacsoránál nagyon fontos szerepet töltött be az alma is. Az asztalnál annyi szeletre vágták fel az almát, ahányan részt vettek a vacsorán, majd közösen elfogyasztották azt, ezzel jelezve az összetartozásukat. De jóslásra is használták az almát. A lányok az éjféli misére hívó első harangszókor a kútból húzott vízbe almát tettek, és azzal mosakodtak meg, hogy szebbek legyenek. Úgy tartották, aki magával viszi az almát a misére, majd másnap a ház előtt megeszi, meg fogja látni a jövendőbelijét.
A diófogyasztáshoz leginkább egészség varázslatok kötődtek. Úgy vélték, a feltört dió meg fogja mutatni, hogy egészség, vagy betegség várható a jövő évben. Ha egészséges volt a feltört dió, akkor jó egészség várt rájuk, de ha férges volt, az betegséget jelentett.
A sült tököt szintén az egészségük miatt fogyasztották, hiszen úgy vélték, ha ezt eszik, meg tudják előzni a torokfájást. De az édességek is fontos szerephez jutottak karácsony este, mivel azt gondolták, ha sok édességet esznek aznap, akkor nem lesznek szomorúak az újévben.
A karácsonyi süteményeket leggyakrabban dióval és mákkal ízesítették, de a Dunántúlon gyakori volt a túrós töltelék is. Természetesen a sütemények sem maradhattak ki a szerelmi jóslásokból. Úgy gondolták, hogy ha a karácsonyi vacsoránál egy fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát, majd kirohan vele a ház elé, akkor a jövendőbelijét úgy fogják hívni, mint azt a férfit, akivel először találkozik a ház előtt.
Elődeink az állatokat sem hagyták ki a karácsonyi finomságokból. Minden állatnak sütöttek egy cipót kalácstésztából, vagy ha sok volt az állat, akkor egy nagy cipót készítettek, amelybe kilenc szem borsot, kilenc gerezd fokhagymát és sót tettek, mert úgy vélték, ha kedvére tesznek az állatoknak, azok is jól fognak viselkedni velük.
A katolikus egyház régen minden héten szerdán és pénteken böjtöt rendelt el, szombaton pedig nem lehetett húst enni. Az adventi időszakra is fontos szabályok vonatkoztak, hiszen ekkor tilos volt zajos mulatságot és lakodalmat tartani, de még táncolni sem volt szabad.
Ez a vacsora nem csak az ételről szól
A régi vallásos szokások szerint a katolikusok 24-én éjfélkor vagy 25-én napközben misén vettek részt, és velünk ellentétben, szenteste böjtölniük kellett. A reformátusok 24-én mentek istentiszteletre, majd a következő napon vacsorán vettek részt, melyet másnap karácsonyi ebéd, vagy ünnepi vacsora követett. Ekkor minden háznál összegyűlt a család, és még a régen látott, távoli rokonok is eljöttek, hogy egy asztalhoz ülve, közösen fogyasszák el a karácsonyi ételeket és együtt ünnepeljenek.
Az asztalra helyezett ételek mindegyike a család tagjainak az egészségét biztosította. Ezért fogyasztottak ekkor főként szentelt ostyát, mézbe mártott fokhagymát, diót és almát. A Jászságban például a böjti ebéd hétféle ételből állt: pálinkaivásból, fokhagymanyelésből, habart bablevesből, mézes-mákos csíkból, aszalt szilvából, aszalt almából, dióból és sült tökből. Először az ostyát fogyasztották el, majd ezt követte a fokhagyma és az alma. A fokhagyma arra volt hivatott, hogy elűzze a gonosz szellemeket, ezért mindenki elrágott belőle egy gerezdet.
Karácsonykor a dió is nagyon népszerű volt. A Nyitra környéki falvakban bab-, borsó- vagy lencselevest ettek, mely után mákos pupácskát, vagyis mákos gubát falatoztak. Ahogy azonban előre haladunk az időben, és ahogy egyre több, más nemzetből jövő hatás ér minket, egyre több külföldi szokás vegyül a magyar hagyományaink közé.
A karácsonyi asztalnál végre van idő beszélgetni. – Fotó: Shutterstock
A dánoktól például a sült kacsát honosítottuk meg ünnepi ételként, míg az angolszász területekről a pulyka került be az ünnepi ételeink közé. A töltött libanyak a franciák kedvenc karácsonyi étele, melyet hazánkban is sokan készítenek el ilyenkor.
A mai karácsony
Bár a hagyományok nagyban befolyásolják az ünnep étrendjét, a karácsonyi menü nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évek során. Ma a legtöbben halat esznek főfogásként, de az angolszász hagyományokból eredően nagyon sok helyen kerül pulyka is az ünnepi asztalra. Ezt vagy hagyományos töltelékkel, vagy gesztenyével szokták megtölteni. A halászlé általában elengedhetetlen része az ünnepi étkezéseknek, melyet általában rántott hal szokott követni. Sok helyen esznek ilyenkor töltött káposztát is.
A desszert leggyakrabban mákos guba, de elmaradhatatlan a bejgli is. A bejgli az osztrákoktól került hozzánk, a dió és mák töltelék pedig a bőséget és az egészséget szimbolizálja. Hasonlóan népszerű fogás a zserbó is. Az, hogy mi kerül a karácsonyi asztalra, családonként változó, de a legfontosabb, hogy minden szerettünk ott lehessünk velünk az asztal körül.
Ne feledd: a karácsonyi menü nem csak a gyomrunkról szól, hanem a lelkünkről is! Készítsd elő az asztalt, gondolj a régi szokásokra, és ne hagyd, hogy a sietség elrontsa a karácsonyi varázst. De akármi is kerül a családi asztalra, a lényeg, hogy szeretteinkkel tölthessük az ünnepet. Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk!
_fill_540x300_0.jpg)