Magyarország egyszerre kap árvizeket és aszályt, a vízhiány pedig nemcsak a termést, hanem a takarmányt, a gyártósorokat, végső soron a pénztárcánkat is sújtja. A megoldás kulcsa: vízmegtartás, precíziós gazdálkodás és következetes, hosszú távú vízstratégia.

Ki használja a vizet? A teljes vízfogyasztás körülbelül 70%-át a mezőgazdaság köti le, 20–25%-ot az ipar, a maradék a háztartásoké.

Gazdasági hatás: egy különösen aszályos év 15–30%-kal vetheti vissza a mezőgazdasági kibocsátást, ami a GDP-t 0,5–1%-kal is csökkentheti – mondta az Indexnek Héjja Csaba, az MBH Bank agrár- és élelmiszeripari üzletágának stratégiai elemzője.

Árgyűrűzés: az alapanyag drágulása nem egyenlő a bolti ár ugyanekkora emelkedésével, de az élelmiszerekben 30–60% maga az alapanyagköltség. Ha kevesebb a termés, szűkül a kínálat → következésképpen: nő az ár.

Több a kár, mint a kiesett termés ellenértéke

A víz az élelmiszeriparban összetevő és technológiai segédanyag (tisztítás, hőkezelés, hűtés). Az állattartásnál az itatás és a telepek üzemeltetése is vízfüggő.

Aszályban nemcsak a bevétel esik ki, hanem kárba vész a vetőmag, a műtrágya, egyéb input is

– tette hozzá Héjja Csaba az Indexnek nyilatkozva. Az öntözés költségei azonnal nőnek, míg a csatornák, zsilipek, szivattyúk kiépítése beruházás, amely nélkül nem lesz stabilitás.

Energiaárak: a hőség is rátesz egy lapáttal

A forró, száraz nyár felfutó klímahasználatot, nagyobb villamosenergia-igényt hoz, ami a keresletnövekedés miatt árfelhajtó. Ez áttételesen a földgázpiacon is megjelenhet. A vízhiány tehát közvetlenül drágítja az alapanyagokat, közvetve pedig az energiát.

Exportból importba – ha rossz évünk van

Gyenge termésnél csökken az exportárualap, sőt importra szorulhatunk (mint 2022-ben kukoricából). Ugyanakkor a hazai élelmiszer-gazdaság összességében még nettó exportőr, de a szélsőségek évről évre nagyobb kilengést okoznak – hangsúlyozta az MBH szakértője az Indexnek.

Öntözni? Igen, de meddig és hol?

Magyarországon a szántók csak kis hányada öntözött, és fizikailag korlátos a bővítés: a felszíni és felszín alatti készletek reálisan 300–350 ezer hektár öntözését bírják el. A klímaváltozás miatt kevesebb és szélsőségesebben eloszló csapadék érkezik – ezért kulcskérdés a vízmegtartás a tájban és a talajban.


Hárompilléres menekülőút

1. Vízmegtartás minden szinten

Tájléptékű vízvisszatartás (tározók, lassító műtárgyak, régi levezető rendszerek áthangolása), talajvízben és talajban tárolt nedvesség növelése (szervesanyag, mulcs, megfelelő művelés).

2. Precíziós gazdálkodás, célzott öntözés

Talajnedvesség-szenzorok, változó dózisú kijuttatás, vízadagolás időzítése a kritikus fenofázisokhoz; a „minden csepp számít” elv. „Az erőforrás korlátozott – ami megvan, azzal minél hatékonyabban kell bánni” – nyilatkozta az Agroinformnak is gyakran hangoztatott szakmai állásponttal egybecsengően az MBH elemzője az Indexnek.

3. Kiszámítható, hosszú távú vízstratégia

A beruházásokat kamatkedvezmények, támogatások, egyszerűbb engedélyezés és intézményi összehangolás gyorsítja. A vízügy, agrárium, természetvédelem és ipar egy irányba kell húzzon.

Mit jelent ez a vásárlónak?

  • Több áringadozás, drágulási hullámok a növényi és állati termékeknél.
  • Takarmánydrágulás → hús/tejtermék árnövekedés.
  • Energiaárak melegben könnyebben megugorhatnak.
  • Áruhiánytól nem kell tartani (Európában a rendszer stabil), de az árak és a kínálat hullámozhat.

A víz ma már nem pusztán környezeti kérdés, hanem stratégiai erőforrás. Ha okosan tartjuk a tájban, pénzben mérhető haszna lesz: kisebb terméskiesés, laposabb árhullámok, erősebb exportképesség. A klíma nem vár – a vízmegtartás + precízió + következetes vízpolitika hármasa dönti el, mennyit fizetünk a kasszánál holnap.

Forrás: Index

Indexkép: Pixabay