Heves vármegyében – mint sok helyen – a búza aratása a végéhez közeledik, azonban az idei betakarítást rendkívül nehéz körülmények között kellett elvégezniük a gazdáknak. Az aszályos tavasz után az érkező csapadék ugyan átmenetileg enyhítette a talaj szárazságát, de egyúttal lelassította a munkát is. A vízhiány és a hőség nemcsak a növénytermesztést, hanem az állattartást is komolyan sújtja.

Nemcsak a búza sínylette meg az időjárást

A térségben az őszi búza aratása teljes kapacitással zajlik, ám a nem egyenletesen eloszló záporok lassították a munkát. Bár a talaj gyorsan elnyelte az esőt, a búza minden kisebb csapadéktól visszapuhult, ami szintén megnehezítette a betakarítást. A felvásárlás egyelőre zavartalanul zajlik, és a termelők igyekeznek betárolni a jobb minőségű, malmi búzát.



A szalma értékes árucikk lett

A szalma betakarítása folyamatos, és azokon a helyeken, ahol nem vállalták annak visszaforgatását a földbe, bála formájában értékesítik. Ez különösen fontos az állattartók számára, hiszen a szalma a takarmányozás és az almozás szempontjából is lényeges tétel.

Silókukorica: kevesebb tömeg, előbbre hozott betakarítás

A szarvasmarhát tartók számára a silókukorica alapvető takarmány. Az aszály miatt azonban a növény nem fejlődött megfelelően: júniusban mindössze három milliméter eső esett Hevesben, ami száz milliméterrel kevesebb az ilyenkor szokásosnál. Bár a növények zöldek, cső nem képződött, és a biomassza mennyisége is elmarad az elvárttól. Emiatt az aratást már augusztus elején megkezdik, jóval korábban a megszokott időpontnál.



A szenázs menti, ami menthető

Némi pozitívumot jelent, hogy a tavaszi esőknek köszönhetően a szenázs mennyisége és minősége megfelelő lett. Ennek ellenére sokan plusz takarmányvásárlásra is kényszerülnek: több helyi gazda felajánlotta silókukoricáját, mivel azok csőhiányosak, de takarmánynak még hasznosíthatók.

Legeltetési gondok – kiégett legelők, szenvedő állatok

A légköri aszály különösen a legelőterületeket sújtotta. A nemzeti parktól bérelt legelők kiégtek, a forróság pedig a jószágokat is megviselte, ezért a nyájak behajtására kényszerültek. A takarmányozási tervet már most újra kell gondolni, a vetésforgót pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges kialakítani.



Öntözés szinte lehetetlen – esőben reménykednek

Bár a vízhiányt mesterséges öntözéssel lehetne enyhíteni, ez sok helyen nehezen megoldható, különösen Heves vármegye adottságai miatt. A három évvel ezelőtti aszály hatásai még mindig érezhetők, különösen az állatok szaporodásbiológiai mutatóinál.

Az aszály tehát nem csupán a termésmennyiség csökkenését okozza, hanem az állattenyésztés minden területére kihat, az etetéstől kezdve a szaporulatig. A gazdák egyre inkább kénytelenek alkalmazkodni az extrém időjárási viszonyokhoz, és újragondolni teljes gazdálkodási stratégiájukat.

Forrás: heol.hu

Indexkép: Pixabay