A tápanyagok kijuttatásának és bemunkálásának döntő szerepe van a terméseredményekben

A trágyázás kedvező hatása nagymértékben függ a trágyázási rendszer egyes elemeinek pontos meghatározásától és szakszerű végrehajtásától, ebből adódóan a tápanyagok kijuttatásának és bemunkálásának is döntő szerepe van a terméseredményekben. A kijuttatás módja függ a trágya tulajdonságaitól, a rendelkezésre álló technikai háttértől, valamint a termesztett növénytől. Egy-egy zöldségféle esetében több termesztéstechnológiai is létezik, ebből adódóan a trágyák kijuttatása, illetve elhelyezésük módja is nagyon különböző és sokféle lehet.

A zöldségtermesztésben hagyományos módszernek számít a szilárd trágyaféleségek talaj felületére történő kiszórása, de terjedőben van a folyékony műtrágyák használata is. Bár ahogy mondják, „a növény szája a gyökere", mégis egyre több tápanyagot, mindenekelőtt mikroelemeket a talaj helyett a növények lombozatára juttatunk ki. Egészen speciális módja a tápanyag-elhelyezésnek zöldséghajtatásban a légtérbe történő vezetés, a szén-dioxid-trágyázás.

Tápanyagok kijuttatásának és elhelyezésének módjai

A talajra, azaz a talajon keresztüli trágyakijuttatásra legáltalánosabb trágyaelosztási módszer a terítés, lényeges, hogy a tápanyagpótlásra szánt trágya a talaj felületén egyenletes elosztásra kerüljön. A legtöbb zöldségfaj esetében az őszi alaptrágyázást ilyen módon végzik, kismértékben eltér a dombágyásos termesztés, ahol takarékossági meggondolásból az alaptrágyákat (szerves és műtrágyák) a bakhát készítésekor a bakhát talajába keverik. Jól gépesíthető egyszerű módszer, széles növény-sortávolságú növények esetében (pl. görögdinnye, uborka) kevésbé trágyatakarékos eljárás.

A terítéses trágyaelosztás legfontosabb minőségi jellemzője az eloszlás egyenletessége. Gépi terítésnél gyakori, hogy a szórási sáv széleire kevesebb trágya jut, ezért bizonyos mértékű átfedést kell alkalmazni, azaz a szórásszélességénél kisebb munkaszélességgel kell dolgozni.

A sortrágyázás alkalmával – mint ahogy arra az elnevezése is utal – sorokba juttatják ki a talaj felületére vagy a kívánt mélységbe a tápanyagokat, ami általában a magvetéssel, illetve a palántázással azonos, vagy annál valamivel mélyebbre történik. Ilyen kijuttatási módszer alkalmazására kerül sor a starter trágyázások esetében, hogy a kelő vagy a palántázott növények még rövid és fejletlen gyökérzete mihamarabb elérje a tápanyagokat. Zöldségtermesztésben nemcsak az indítótrágya kijuttatásakor, a fejtrágyázások esetében is alkalmazott módszer a szélesebb sortávolságon nevelt fajok esetében.

A sortrágyázás mint trágyatakarékos módszer jól kombinálható más termesztési műveletekkel, így az ültetéssel, vetéssel, kultivátorozással stb. Ilyen módon a szilárd és folyékony műtrágyák, valamint a pelletált szerves trágyák is kijuttathatók, viszont az istállótrágyáknak a kései ültetési időszakban történő kiadását a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé.

A fészekszerű (új kifejezéssel pontszerű) trágyaelosztás esetében a trágyát az ültető, illetve a vető helyeken dolgozzák a talajba. Elsősorban kisüzemben javasolt trágyakijuttatási mód, több nagy térállású növénynél (pl. uborka, dinnye, sütőtök, főzőtök, patisszon stb.) jól bevált trágyatakarékos eljárás. Kedvezőtlen a fészektrágyázás utóhatása, mivel a következő évben a fészek helyén intenzívebben fejlődnek a növények, és ebből adódóan – mint ahogy a talaj tápanyagszintje is – egyenetlen lesz a növényállomány.

Nagyüzemi viszonyok esetén, elsősorban szántóföldi növényeknél már alkalmazzák a műholdas vezérléssel történő precíziós kijuttatást. Differenciált trágyakijuttatást tesz lehetővé, feltétele az adott terület tápanyagellátásának pontos és részletes ismerete, valamint működő műholdas kapcsolat. A precíziós trágyakijuttatás a jövő útja, takarékos és környezetbarát módszer, de beruházásigényes, jelenleg a zöldségtermesztésben a nagyobb magvú növényfajok esetében (pl. csemegekukorica, borsó, bab) és 10-15 ha feletti táblaméret esetén van realitása.

Gyorsan terjedő tápanyag-kijuttatási eljárás az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben a tápoldatozás. A tápanyagoknak vízzel való kijuttatása, a tápoldat összetételével, mennyiségével, töménységével, adagolásának módjával jobban kézben tudja tartani a termesztő az élettani és termesztési folyamatokat, mint a hagyományos trágyázási módszerekkel. A tápanyagoknak vízzel történő kijuttatása jobb minőséget, magasabb termésátlagot és nagyobb termésbiztonságot eredményezhet. Az így nagyobb költségekkel járó termesztés azonban csak abban az esetben térül meg, ha a többi termesztési tényezőt (fajta, növényvédelem stb.) megfelelően szinten tartjuk, a tápoldatozással összehangoljuk, a hozzá szükséges feltételeket biztosítjuk. A víz- és tápanyagok ilyenformán történő adagolása előnyös, de magában nem garancia az eredményes termesztésre.

A zöldségtermesztésben hagyományos módszernek számít a szilárd trágyaféleségek talaj felületére történő kiszórása – fotó: Pixabay

Gyakorlatban két tápoldatozási technikát alkalmaznak, a tankkeverés és a törzsoldatos módszert. A tankkeverés eljárás egyszerűbb, kevésbé intenzív termesztésnél javasolható, kisebb felületen, kisüzemekben, házikertekben. Az öntözővízbe közvetlen keverik a tápanyagokat a növény által kívánt összetételben és töménységben. A módszer hátránya a nagy méretű öntözőtartály szükségessége. Házikertekben 100-200 literig elképzelhető a tápoldat készre keverése és közvetlen kijuttatása.

Nagyobb technikai felkészülést és szakismeretet igényel az úgynevezett törzsoldatos eljárás. Ez esetben először a műtrágyákból és a tápsókból töményebb oldatokat, ún. törzsoldatokat készítünk, általában külön-külön tartályban. Ezt a koncentrált oldatot a kijuttatás előtt közvetlen hígítva agják a növénynek.

A növény a tápanyagokat a gyökerein keresztül veszi fel, ezért a tápanyag-utánpótlási technológiákban alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ugyanakkor vannak esetek, amikor pusztán egyetlen megoldás bizonyos tápanyagellátási zavarok megelőzésére, illetve megszüntetésére, amikor a gyorsabb és jobb hatás elérése érdekében a növény leveleire permetezzük a tápanyagokat.

A lombtrágyázás indokolt:

• relatív tápanyaghiány esetén, ha a talajban van elegendő tápanyag, de a növénybe jutásuk belső (növényi) és külső (környezeti) okok miatt gátolt és

• átmeneti tápanyaghiány van a gyökérközegben, gyorsan kell a hiányzó tápanyagokat pótolni.

Lombtrágyázással elsősorvban a mikro- (cink, bór, molibdén, mangán, réz) és a mezoelemeket pótoljuk (vas, kén, magnézium), ritkán nitrogént, foszfort és káliumot.

Trágyabemunkálás

A trágyaanyagok talajba munkálásának mélység és eszköz tekintetében számos módját alkalmazzák a szabadföldi zöldségtermesztésben.

Trágyával történő talajtakarás, mint a szerves trágyáknak egy korábban használatos módja, napjainkban nem engedélyezett eljárás, nem beszélve az így keletkező tápelemveszteségről, lejtős területeken a tápanyagok elmosódásáról.

A szerves és műtrágyákat a növénytől és a talaj kötöttségétől függően lehet sekélyen (10-15 cm), középmélyen (15-35 cm) és mélyműveléssel (40-80 cm) a talajba dolgozni. Sekélyen elsősorban az indító- és fejtrágyákat dolgozzuk a talajba, többnyire porhanyítást is végző művelőeszközökkel, így például boronával, tárcsával és kultivátorral. A középmély bemunkálás eszközei az eke, az ásógép és a mélyművelő kultivátorok. Mélyművelést a zöldségtermesztésben csak speciális esetekben alkalmazunk, ilyen módon a szerves és műtrágyákat a ültetvények telepítése előtt juttatjuk a talajba.

Indexkép: Pixabay