Hogyan ismerhető fel a molibdénhiány a zöldségeken, és mit tegyünk ellene?

Az elmúlt hónapban nyírségi termesztők hívtak helyszíni szaktanácsadásra, mert a karfiol levelein gyomirtószer-mérgezésre emlékeztető tünetek mutatkoztak. Az aggodalom nem volt teljesen alaptalan, mivel a közeli napraforgótáblán vegyszeres lombtalanítást végeztek. Az alapos helyszíni szemle és információgyűjtés eredményeként később megállapításra került, hogy az erősen deformált és nekrotikus tüneteket mutató levélzetet nem hormonhatású vegyszer, hanem a molibdén mikrotápelem hiánya okozta.

A molibdénről közel száz éve kimutatták, hogy fontos szerepet játszik a növényi táplálkozásban, elsősorban a gyökereken, szimbiózisban élő baktériumok halmozzák fel, de a lombozatban, a termésben is akkumulálódik.

Veszélyessége abban van, hogy nagyobb koncentrációban (x100, illetve x1000) sem károsodik tőle növény – szemben más fémes mikroelemekkel, mint például a cink, mangán vagy a réz –, így olyan mennyiség képes felhalmozódni a fogyasztott szemtermésben vagy éppen a lombozatban, ami már az emberi és állati szervezetekre veszélyes, esetenként mérgező.

Amennyiben a fogyasztott növényi részek molibdéntartalma meghaladja az 5-10 ppm-et, számolni kell az emberi szervezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásával. Felnőtt ember átlagos molibdénigénye ~50  μg/nap.

Molibdén a növényben

A molibdén számos növényi enzim fémkomponense, így a nitrogén megkötésében és a nitrátredukciókban részt vevőké, továbbá a légzésben fontos szerepet betöltő flavoproteineké, ahol a légzési láncban a vegyértéke változtatásával lát el fontos funkciót.

Molibdénhiányos növényben felhalmozódhat a nitrát, alacsonyabb a cukortartalom, és a C-vitamin-szintézis is gátolt. Az ilyen növény klorofillszintje kisebb, és bizonyos mértékű növekedésgátlás is megfigyelhető. Egészen kis mennyiségben (0,5-5,0 ppm) fordul elő a növényben, ebből adódóan a mikroelemek között is az úgynevezett ultramikroelem csoportba soroljuk a kobalddal, az arzénnal és a jóddal együtt.

A növények által felvett tápelemek mennyiség szerinti csoportosítása

Hiányát kevés növényen sikerült megállapítani. A növényanalitikai vizsgálatok a pillangósok (lucerna, here – 0,3-0,5 ppm) és a keresztesfélék (káposztarepce – 0,5 ppm) esetében mutatták a legmagasabb értékeket. Ezekben a növényekben, ha a molibdén értéke kevesebb volt, mint 0,2 ppm, jelentkeztek a hiány szimptómái. A kétszikűek szöveteiben magasabb molibdénszintet lehet mérni, mint az egyszikűek esetében.

A molibdén elsősorban a levelekben halmozódik fel és kötődik le, a növényen belüli mozgása nem jelentős. A nagymagvú pillangósok szemtermésében is előfordul, egyes megfigyelések szerint ott jobban felhalmozódik, mint más növényi szervekben.

Ezzel ellentétes vizsgálatok is ismertek, amelyek a molibdénnek a magokban történő akkumulációját nem igazolják. A talajból molibdenát ionok formájában kerül a növénybe, míg a foszfátionok szinergistái, addig a szulfátionok akadályozzák a növénybe jutását. Szemben más mikroelemmel, a meszes talajokon könnyebben, savanyú talajokon nehezebben tudja a növény felvenni. A réz jelenléte kifejezetten gátolja felvételét, és fordított esetben is igaz, a talaj magas molibdéntartalma akadályozza a réz hasznosulását.

A molibdén mint növényi mikroelem ugyan a gyökérbaktérium-szimbiózis miatt fontos növénytáplálási szempontból, de esszenciális jellege elsősorban a nitrát redukcióban betöltött szerepének tudható be.

Molibdén a talajban

A molibdén úgynevezett molibdenát formában, szervetlen kötésekben, kristályrácsokban fordul elő (pl. molibdénszulfid, kalciummolibdenát), megközelítőn hasonló mértékben kötődik a talajhoz, mint a foszfor. Kisebb mennyiségben a talajoldatban, vízoldható formában található, ami a növények számára könnyen hasznosítható, de savanyú kémhatású talajokban vas- és alumínium-oxidokhoz kapcsolódó formában is jelen van, a vízoldható formája nagyobbrészt innen cserélődik le.

Egyes ásványokból kisebb töménységben a wulfenit és a powellit, nagyobb mennyiségben a molibdenit bomlása során is oldhatóvá válik. A szerves anyag bomlásából adódóan a szerves anyagokban gazdag rét- és láptalajokon is jelentős a hasznosítható molibdén képződése.

Általánosságban megállapítható, hogy a talajok molibdéntartalma függ az ásványi összetételtől és a szervesanyag-tartalomtól. Homoktalajok szegények, középkötött és agyagtalajok gazdagabbak, hasonlóan a réti és a láptalajokhoz. Molibdéntartalom alapján az értékelésüket az alábbi táblázatban ismertetjük.

Talajok értékelése molibdéntartalmuk alapján (G. J. Rinkis nyomán)

*oxalátkivonással

Növények molibdénhiány-tünetei

A hiánytüneteket termesztésben először 1942-ben ausztráliai gazdák lucernán és herén figyeltek meg. Ezt követően vált a gazdák körében témává a molibdéntrágyázás, ami pozitív eredményt mutatott a keresztesvirágú szántóföldi növényeknél, továbbá a rozsnál, zabnál, takarmány- és cukorrépánál, illetve az egyéves pillangósoknál.

Zöldségfélék esetében molibdénhiány a termesztési gyakorlatban a karfiolon és a brokkolin gyakrabban, a sárgarépán, paradicsomon, zelleren és a fejes salátán, uborkán ritkábban fordul elő. Első tünetek megjelenésének helye változó, vannak fajok, amelyek esetében a fiatalabb leveleken (pl. karfiol) és vannak, ahol az idősebb leveleken mutatkozik a nitrogénhiányhoz hasonló módon.

Súlyos hiány esetén a fejes saláta levelei deformálódnak, megnyúlnak, ovális alakot mutatnak, ami leginkább a fiatalabb levelekre jellemző. A legbelső levelek (szívlevelek) satnyák, elkorcsosodottak, a középső levelek fodrosodnak, a tünetek könnyen összetéveszthetők gyomirtók, hormonális anyagok okozta kárral. A levélereken a levél széle irányából kezdődően előbb kisebb áttetsző, majd barna foltok képződnek, amelyek idővel összefolynak, ilyenformán az erek fokozatosan megbarnulnak. Súlyos hiány esetén az alsó levelek is jól felismerhető elváltozást mutatnak, az erek közötti szöveteken kékes-szürke foltok képződnek, amelyek idővel összeérnek, majd a levelek elszáradnak és lehullnak.

A molibdénhiány kezdeti tünete a paradicsom esetében a fiatal leveleken, az erek közötti mezőkben világossárga foltok formájában figyelhető meg. A vastagabb erek zöldek maradnak, a vékonyabbak kisárgulnak. Idővel az alsóbb levelek is jelzik a hiányt. Először az összetett levél levélkéinek széle kezd pödrődni, majd idővel az egész levél a színe irányába kanalasodik. Súlyos esetben a levélnyél elhal, majd a levélzet egy része lehullik, a növény felkopaszodik.

A sárgarépa más zöldségfélékhez képest érzékenyebbnek mondható a molibdén hiányára. Fejlődésben jelentősen visszamarad, a leveleken előbb világoszöld, majd sárga elszíneződésű foltok figyelhetők meg, amelyek súlyos esetben a nitrogénhiányhoz hasonlóan sötétbarnává változnak.

A zöldségfélék közül leggyakrabban a karfiolon figyelhető meg a molibdén hiánya, az úgynevezett whiptail betegséget okozza, termesztők körében ostornyélbetegség néven is ismert. A levelek világossárga, kékes-zöld színt mutatnak, esetenként a levélerek között áttetsző sárga, később barna foltok alakulnak ki. A fiatalabb levelek erősebben deformálódnak, szélük pödrődik, a főér mentén megnyúlnak (ostorosodnak), súlyos esetben a levéllemez kicsi, keskeny, fejletlen marad. Az idősebb levelek – a fiatalokkal szemben – egészségesebb formát mutatnak, kisebb mértékű pödrődés figyelhető meg a széleiken. A termésen barna elszíneződés mutatkozik, levelek hajtanak ki a rózsából, súlyos esetben a termés szétnyílik, szétesik.

A molibdéntünetek esetében az alsó levelek a nitrogénhiányra emlékeztető klorózist mutatják, ami azzal magyarázható, hogy a molibdén hiánya a nitrogén felvételét, azaz a növénybe épülését akadályozza.

A zöldségfélék közül leggyakrabban a karfiolon figyelhető meg a molibdén hiánya – fotó: Shutterstock

Molibdéntrágyázás

A molibdén elemi állapotban nem fordul elő a talajban, elsősorban anionként, ritkább kationként található. Ez esetben is – mint általában a mikroelemeknél – a növények számára szükséges mennyiség a talajban megtalálható, a hiány kiváltója a tápelem felvételét zavaró valamilyen tényező. Általános stratégia ilyenkor a gátló körülmények megszüntetése, amennyiben ez termesztéstechnológiai és gazdasági szempontból lehetséges.

Legtöbbször a mészszegény, rossz szerkezetű talajok savas jellege okozza a molibdén hiányát.

Mivel a növények a molibdént anion formában veszik fel, hatásosan és tartósan a pH emelésével, azaz meszezéssel, a tömődöttséget pedig lazítással lehet megelőzni, illetve orvosolni.

Foszfortrágyázással is megszüntethető a hiány. Savanyú talajokon a molibdén jelentős része alumínium- és vasoxidokhoz kötődve található, ami nagyobb adagú foszforral (pl. szuperfoszfát műtrágyával) kicserélhető, az így talajoldatba kerülő molibdén ionok a növények számára már hasznosíthatók.

Kiültetett zöldségfélék esetében számításba jöhet a lombtrágyázás is mint megelőző, esetleg gyógyító kezelés. A kereskedelemben molibdént nátrium-molibdenát /Na₂MoO₄₎ és ammónium-molibdenát /(NH₄)₂MoO₄/ néven forgalmazzák (de kapható egyéb márkanéven is), amit 0,5-1 kg/ha/év mennyiségben, több részletben, 0,05-0,1%-os töménységben lehet a lombozatra juttatni.