Genetikai profilhoz igazított sertéstakarmányozás eredményei

A genetikai profilra alapozott sertéstakarmányozás különösen fontos a növendék- és hízósertések esetében, mivel ebben a termelési szakaszban realizálódik leginkább a genetikai potenciálból származó teljesítménykülönbség. A modern hibrid végtermékek jelentősen eltérnek egymástól fehérje- és aminosavigényük tekintetében. Ezért a takarmányozás célja nem az egységes fehérje- és aminosav ellátás, hanem az adott genetikai profilhoz igazított optimális aminosavszint biztosítása (Wu, 2022).

A növendék- és hízósertések esetében a fehérjedepozíció intenzitása határozza meg leginkább az aminosav-szükségletet. A nagy genetikai növekedési kapacitással rendelkező hibridek intenzívebb izomfehérje-szintézisre képesek, ezért magasabb ileálisan emészthető lizinszintet igényelnek. Széles körben ismert, hogy a lizin a sertések elsődlegesen limitáló aminosava, amely közvetlenül befolyásolja a napi testtömeg-gyarapodást, a színhús-termelést és a takarmányhasznosítást egyaránt. Amennyiben a lizinellátás nem megfelelő, csökken a fehérjebeépülés, romlik a fajlagos takarmányértékesítés, miközben nő a zsírdepozíció és romlik a vágóérték (Zhang et al., 2022).

A különböző genetikai profilok között jelentős eltérés figyelhető meg a lizinigényben. A nagy hústermelő kapacitással rendelkező végtermék hibridek akár 10–15%-kal magasabb SID-lizinszintet is igényelhetnek a hagyományos genotípusokhoz képest, ugyanakkor a rendelkezésre álló aminosavak hatékonyabb emésztésére is képesek lehetnek (Tenke, 2023). Ezzel szemben a robusztusabb, lassabb növekedésű hibridek alacsonyabb aminosavszint mellett is stabil teljesítményt mutathatnak. Hazai vizsgálatok szerint a különböző genetikai hátterű hízósertések termelési eredményeiben akár 30%-os eltérés is megfigyelhető, amely szoros összefüggésben áll az optimális aminosav-ellátással (Tenke et al., 2023).

A fentiekből adódóan a korszerű takarmányozás már nem a nyersfehérje-tartalomra, hanem az ileálisan emészthető aminosavak rendszerére (SID) épül. Az azonos nyersfehérje-tartalmú alapanyagok eltérő emészthetősége miatt a nyersfehérje önmagában ugyanis nem ad pontos képet a tényleges fehérje/aminosav-ellátásról. A sertések esetében ugyanis kizárólag az a vékonybél végéig felszívódó aminosavak hasznosulnak, ezért a takarmányok összeállításánál a standardizált ileális emészthetőség figyelembevétele alapvető követelmény (Nørgaard et al., 2021).

Az ideálisfehérje-elmélet szerint a többi esszenciális aminosavat a lizinhez viszonyított optimális arányban kell biztosítani. A treonin, metionin, triptofán és valin különösen fontos a növendék- és hízósertések intenzív izomfejlődése során. A treonin részt vesz a bélhám regenerációjában és az immunrendszer működésében, a valin pedig a gyors izomfehérje-beépülés egyik kulcseleme. A nagy genetikai potenciállal rendelkező hibrideknél ezek igénye szintén emelkedik, ezért a kizárólag nyersfehérje-alapú takarmányozás már nem biztosít megfelelő teljesítményt (Selle et al., 2023).

A precíziós takarmányozás során a nyersfehérje szintje csökkenthető, miközben szintetikus aminosavakkal – például L-lizin, DL-metionin, L-treonin és L-triptofán formájában – pontosan beállítható az optimális aminosav-profil. Ez gazdaságosabbá teszi a termelést, javítja a takarmányértékesítést, és csökkenti a nitrogénürítést, ezáltal mérsékli az ammóniakibocsátást és a környezetterhelést (Gloaguen et al., 2021).

A végtermék sertések takarmányozásában tehát a genetikai profilhoz igazított aminosav-ellátás kulcsfontosságú termelési tényező. Nem a maximális nyersfehérje-bevitel, hanem a genetikai (növekedési) potenciálhoz igazított, pontosan szabályozott emészthető aminosav-ellátás biztosítja a jobb napi súlygyarapodást, a kedvezőbb húskihozatalt, a kisebb takarmányhasznosítást és a gazdaságos sertéshizlalást. A modern sertéstartás versenyképessége egyre inkább ezen a precíziós szemléleten alapul (Wang et al., 2024).

Jelen dolgozatunkban azon saját vizsgálati eredményeinket mutatjuk be, amelyek a fenti témakörben születtek. Vizsgálataink során annak tisztázását tűztük célul, hogy az ideálisfehérje- koncepció alapján, de eltérő lizintartalommal összeállított takarmányok etetésekor a nyersfehérje és az aminosavak emészthetősége milyen eltéréseket mutat, és ezen eltérések alapján a különböző genotípusú növendék sertések hogyan karakterizálhatók.

Anyag és módszer

Kísérletsorozatunkban a nyersfehérje és az aminosavak látszólagos ileális emészthetőségét határoztuk meg különböző genetikai potenciállal rendelkező növendék sertésekben. Az emészthetőségi vizsgálatokat a 30–60 kg közötti élősúly intervallumban végeztük el. A vizsgálatokba olyan genotípusú állatokat vontunk be, amelyeket Magyarországon az iparszerű sertéshúselőállító üzemben alkalmaznak, és amelyek genetikai potenciálja hizlalási teljesítményük (súlygyarapodásuk) szerint jól elhatárolható egymástól. Az állatok minden esetben mentesek voltak brucellózistól, leptospirózistól, Aujeszky-féle betegségtől és a sertések reprodukciós zavarokkal, valamint légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától (PRRS).

A kísérleti takarmányokat kukorica, szója és árpa alapon állítottuk össze a NRC (2012) ajánlása alapján, az ideálisfehérje-elv figyelembevétele mellett. A növendék sertésekkel végzett kísérlet során a takarmányok azonos DE-, nyersfehérje- és nyersrosttartalma mellett, 6 eltérő lizinszint ileális emészthetőségre kifejtett hatását vizsgáltuk. A vizsgált genotípusok részletes leírása, a beállított takarmányozási kezelések, a kísérlet felépítése, a kísérleti takarmányok összetétele és táplálóanyag tartalma, az elvégzett laboratóriumi és statisztikai vizsgálatok részletes leírása a csatolt forrásmunka (eredeti angol cikk) 2. fejezetének releváns alfejezeteiben olvasható.

Fontosabb eredmények

A nyersfehérje ileális emészthetősége

A nyersfehérje ileális emészthetőségének változását a takarmányok LYS/DE-arányának függvényében az 1. táblázatban mutatjuk be, a nyersfehérje ileális emészthetőségének regresszió analízise pedig az 1. ábrán látható genotípusonként.

A táblázat a képre kattintva nagyítható

Adataink szerint a nyersfehérje genotípustól független ileális emészthetősége (Forrás: Figure 1 (a)), valamint a takarmányok LYS/DE aránya között csak gyenge összefüggés (R2 = 0,28) volt állapítható meg, a genotípus-specifikus értékelésmód (Forrás: Figure 1 (b)) esetében azonban az összefüggés szoros (R2=0,73–0,96). A nyersfehérje emészthetősége a hagyományos genetikai potenciállal rendelkező sertések esetében csak a legnagyobb LYS/DE arányú takarmány hatására (F-kezelés, LYS/DE: 0,82) mutatott szignifikáns növekedést (P<0,05). Ezzel szemben, a közepes genetikai kapacitással rendelkező állatoknál már a C-kezelés (LYS/DE: 0,68) is statisztikailag igazolhatóan javította az emészthetőséget (P<0,05). A további kezelésekben (D-, E- és F-kezelés; LYS/DE: 0,74, 0,80, 0,82) nem volt további szignifikáns javító hatás mérhető a nyersfehérje emészthetőségére ebben a genotípusban. A nagy genetikai potenciállal rendelkező állatokban a nyersfehérje emészthetősége ugyancsak a C-kezelés (LYS/DE: 0,68) hatására mutatott statisztikailag igazolható növekedést (P<0,05), a további kezelések (D-, E- és F-kezelés; LYS/DE: 0,74, 0,80, 0,82) azonban a nyersfehérje emészthetőségének fokozatos csökkenését eredményezték (P<0,05). Adataink alapján megállapítható, hogy a nagy genetikai potenciállal rendelkező növendék sertésekben a nyersfehérje ileális emészthetősége a 0,68 LYS/DE-arányú takarmány (C-kezelés) etetése esetén a leghatékonyabb, amelyet a takarmány 9,4 g/kg-os össz-lizintartalma mellett mértünk.

1. ábra A nyersfehérje és az aminosavak genotípustól független és genotípus-specifikus ileális emészthetősége növendék sertésekben (%)

A grafikon a képre kattintva nagyítható

Az aminosavak ileális emészthetősége

A vizsgálataink tárgyát képező aminosavak (LYS, MET, CYS, THR, VAL, ILE) ileális emészthetőségének alakulását az 1. táblázat mutatja be. Az aminosavak ileális emészthetőségének regresszió analízisei a csatolt forrás Figure 2-ábrákon láthatóak genotípustól független és genotípus-specifikus értékelésben.

A LYS ileális emészthetőségét, genotípustól függetlenül értékelve (Forrás: Figure 2 (a)) megállapítható, hogy a takarmányok LYS/DE-aránya és LYS ileális emészhetősége közötti összefüggés közepes (R2 = 0,46). A genotípus-specifikus értékelésmód (GSID) pontosabban jellemzi az emészthetőség változását (Forrás: Figure 2 (b)), mivel a takarmányok LYS/DE aránya és LYS ileális emészthetősége között fennálló összefüggés ebben az esetben szoros (R2 = 0,83-0,97). A LYS ileális emészthetősége szignifikánsan megnőtt a kísérleti takarmányok LYS/DE arányának növelésével összhangban (P<0,05), azonban az emészthetőség javulása genotípusonként eltérő mértékű volt (1. táblázat) és adott genotípuson belül a legnagyobb emészthetőséget is különböző LYS/DE-arányú takarmányok etetésekor mértük. A LYS emészthetősége 81,2 % (A-kezelés; LYS/DE: 0,55) és 90,1 % (F-kezelés; LYS/DE: 0,82) között változott. Megállapítható tehát, hogy a takarmányok LYS/DE-arányának és az állatok genetikai potenciáljának függvényében, akár relatív 10,0%-os eltérés is mérhető a LYS ileális emészthetőségében.

A MET ileális emészthetősége és a takarmányok LYS/DE-aránya közötti összefüggés a GIID értékelést alapul véve (Forrás: Figure 3 (a)) gyenge (R2 = 0,19). A GSID értékelés (Forrás: Figure 3 (b)) alapján azonban a takarmányok LYS/DE-aránya és a MET emészthetősége között is szoros összefüggések állnak fenn minden vizsgált genotípusban (R2=0,96-0,98). Megállapítható tehát, hogy a takarmányok LYS/DE-arányának és az állatok genetikai potenciáljának függvényében több mint 12,0%-os eltérés mérhető a MET ileális emészthetőségében.

A CYS ileális emészthetősége és a takarmányok LYS/DE-aránya közötti összefüggés a GIID értékelést alapul véve (Forrás: Figure 4 (a)) a leggyengébb (R2 = 0,0005). A GSID értékelésmód (Forrás: Figure 4 (b)) alapján azonban a takarmányok LYS/DE-aránya és a CYS emészthetősége között szoros összefüggések állnak fenn (R2=0,63-0,97). A CYS emészthetősége 65,0% (F-kezelés; LYS/DE: 0,82) és 81,2% (A-kezelés; LYS/DE: 0,55) között változott. A GSID elemzés alapján a CYS emészthetőségében több mint 17,0%-os eltérést mértünk a takarmányok LYS/DE-arányának és az állatok genetikai potenciáljának függvényében.

A THR esetében a GIID értékelésmód (Forrás: Figure 5 (a)) alapján a takarmányok LYS/DE-aránya és a THR ileális emészhetősége közötti összefüggés szoros (R2 = 0,65), a GSID értékelés (Forrás: Figure 5 (b)) alapján azonban a LYS/DE-arány és a THR emészthetősége között ettől szorosabb összefüggés áll fenn (R2=0,87-0,98). A THR emészthetősége 69,3% (A-kezelés; LYS/DE: 0,55) és 77,8% (F-kezelés; LYS/DE: 0,82) között változott, 8,5%-os emészthetőség javulással.

A VAL esetében a GIID értékelésmód (Forrás: Figure 6 (a)) alapján a takarmányok LYS/DE-aránya és az ileális emészhetőség közötti összefüggés a fentebb említett aminosavakhoz hasonlóan gyenge (R2 = 0,36). A GSID értékelés (Figure 6 (b)) alapján azonban a LYS/DE-arány és a VAL emészthetősége között szoros összefüggés szoros (R2=0,61-0,98). Adataink alapján megállapítható, hogy a VAL emészthetőségében 6,1 %-os különbség mérhető a takarmányok LYS/DE-arányának és az állatok genetikai potenciáljának függvényében.

Az ILE GIID alapján (Forrás: Figure 7 (a)) a takarmányok LYS/DE-aránya és az ILE ileális emészhetősége közötti összefüggés R2=0,39. A takarmányok LYS/DE aránya és az ILE ileális emészthetősége között fennálló összefüggés a GSID értékelés (Figure 7 (b) alapján ebben az esetben is szorosabb (R2=0,63-0,97). A Figure 7 és az 1. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a takarmányok LYS/DE-arányának függvényében az ILE emészthetőségében akár 9,1 %-os eltérést is mérhető.

A takarmányok összes aminosav-tartalma esetében a TRP kivételével valamennyi aminosav emészthetőségével számoltunk (LYS, MET, CYS, THR, VAL, ILE, LEU, HIS, PHE, TYR, ARG, ASP, GLU, ALA, SER, GLY, PRO). A GIID értékelésmód (Forrás: Figure 8 (a)) az összes aminosav-tartalom ileális emészthetősége és a takarmányok LYS/DE-aránya közötti összefüggés jellemzésére alkalmatlan (R2=0,06). A GSID értékelési mód alapján azonban a takarmányok LYS/DE aránya és a Total AA emészthetőség közötti összefüggés szoros (R2 = 0,72-0,93).

Eredményeink azt mutatják, hogy a különböző genetikai potenciállal rendelkező, intenzív sertéshús előállításban alkalmazott hibridek esetében a nyersfehérje- és az aminosavak ileális emészthetősége között statisztikailag igazolható eltérések vannak. Adataink arra hívják fel a figyelmet, hogy az ileálisan emészthető aminosav alapon összeállított aminosav szükségleti ajánlásokat célszerű genotípus-specifikus értékelésmód alapján nyert emészthetőségi együtthatók figyelembevételével összeállítani. Ennek hiányában az állatok tényleges aminosav szükséglete pontatlanságokkal lehet terhelt. Javasolható a nyersfehérje és az aminosavak genotípus-specifikus ileális emészthetőségének figyelembevétele, amely hozzájárul a növendék sertések aminosav szükségletének pontosabb kielégítéséhez és ezáltal a sertéshús előállítás biológiai, ökonómiai és ökológiai hatékonyságának optimalizálásához.

Tenke János – Húth Balázs – Tossenberger János
Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar
Állattudományi Tanszék

Forrás: A bemutatott adatok teljes terjedelemben az alábbi linken találhatók: Classifying Genetic Lines in Pork Production by Ileal Crude Protein and Amino Acid Digestibility in Growing Pigs https://www.mdpi.com/2076-2615/13/12/1898

A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.