Bóna Szabolcs, Magyarország agrár- és élelmiszergazdaságért felelős minisztere 2026. augusztus 6-án közzétett videójában bejelentette, hogy Magyarország nem mondhat le az élelmiszer-önrendelkezésről.
„Célunk a hazai élelmiszer-termelés megerősítése és a magyar emberek biztonságos, jó minőségű élelmiszer-ellátása. Nem az agrártermelés a fő fókusz, hanem a biztonság a fő fókusz és a 9,5 millió ember élelmiszer-önrendelkezése a fő fókusz Magyarországon, és ha ezt úgy tudjuk csinálni Magyarországon, hogy egy sokkal magasabb értékű, egészségesebb élelmiszert tudunk adni a 9,5 millió embernek, akkor annak van még egy társadalmi haszna is. Lehet csökkenteni az egészségügyi kiadásokat például. A harmadik országokból érkező, tömegtermelésből előállított élelmiszerek nagy része jelent bizonyos egészségügyi kockázatokat is.”
A miniszter bejelentése középpontba állította az élelmiszer-önrendelkezést, ami egy ismert, de sok jelentéssel bíró fogalom, mégsincs elfogadott szakmai definíciója. A következő időszakban sokat fogjuk hallani, ezért az alábbiakban megpróbálom a kifejezés jelentéstartalmát körbejárni.
A miniszter által fő fókuszként megjelölt élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatban fontos különbséget tenni egyrészt az élelmiszerbiztonságtól, ami az elegendő, hozzáférhető és megfelelő minőségű élelmiszert jelenti, valamint az élelmiszer-önellátástól, ami a saját termelésre alapozott, saját felhasználásra szánt ellátást jelenti. Nota bene, egy ország – a fogalmakból következően – lehet élelmiszerbiztonsági szempontból stabil úgy is, hogy nagymértékben importra támaszkodik.
Az élelmiszer-önrendelkezéssel kapcsolatban született szakmai és jogi megközelítések közül kettőt érdemes megemlíteni:
- A Nyéléni Nyilatkozatot, ami az élelmiszer-önrendelkezés egyik alapdokumentuma. A nyilatkozatot 2007 februárjában fogadták el a Maliban található Sélingué mellett rendezett Élelmiszer-önrendelkezési Világfórumon, több mint 80 ország mintegy 500 képviselőjének részvételével. A nyilatkozat szerint az élelmiszer-önrendelkezés azt jelenti, hogy a népeknek joguk van egészséges, kulturálisan megfelelő, ökológiailag fenntartható módon előállított élelmiszerhez, valamint ahhoz, hogy saját élelmezési és mezőgazdasági rendszerükről maguk döntsenek. A nyilatkozat kiemeli a helyi és nemzeti piacok, a családi és kisgazdaságok, a termelők erőforrások feletti rendelkezési jogának, a tisztességes kereskedelemnek és a fogyasztói választásnak a fontosságát. A Nyéléni-megközelítés tehát az élelmiszert nem pusztán piaci árucikként kezeli, hanem „stratégiai, társadalmi, egészségügyi és környezeti kérdésként”, és a globális piaci logikával szemben a helyi közösségek és társadalmak döntési jogát helyezi előtérbe.
- Franciaországban 2025 óta törvényi szinten definiált állami cél az élelmiszer-szuverenitás. A 2025/268. számú, az élelmiszer-szuverenitásról és az agrárgenerációk megújításáról szóló orientációs törvény első fejezetének címe: „Franciaország élelmiszer-szuverenitásának visszaszerzése alapvető érdekeinek védelmében”. A törvény az élelmiszer-szuverenitás alatt a nemzet azon képességeinek fenntartását és fejlesztését érti, amelyek révén képes előállítani, feldolgozni és elosztani a teljes lakosságának egészséges élelmiszerhez való hozzáféréséhez szükséges mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket, továbbá fenntartani a világ élelmezésbiztonságához hozzájáruló exportkapacitásokat. A francia megközelítés fontos eleme, hogy – a klasszikus önellátási megközelítéshez képest – nem azt mondja, hogy minden szükséges mennyiséget Franciaországban kell előállítani, hanem azt, hogy meg kell őrizni a nemzet termelési, feldolgozási és elosztási képességét. Franciaország a törvénnyel egy időben fogadta el a 2030-ig terjedő Nemzeti Élelmezési, Táplálkozási és Klímastratégiát (SNANC), ami alapján ágazatonként elindították az Élelmiszer-szuverenitási Konferenciákat termelők, feldolgozók, kereskedők és intézmények részvételével.
Az élelmiszer-önrendelkezés tehát nem azt jelenti, hogy mindent belföldön kell előállítani, vagy hogy csökkenteni kellene a nemzetközi kereskedelmet. Egy kicsi, nyitott gazdaság esetében, amilyen a magyarországi, sokkal célszerűbb a következő meghatározást alkalmazni:
Az élelmiszer-önrendelkezés egy ország azon képessége, hogy az ország a fogyasztói igényekből kiindulva képes saját élelmiszerrendszerének stratégiai irányítására, miközben nem válik kritikus mértékben függővé külső szereplőktől. Az ország lakosságának élelmiszer-szükségletét biztonságosan, megfizethetően és megfelelő minőségben tudja kielégíteni, miközben a stratégiai jelentőségű élelmiszerek, erőforrások, infrastruktúrák, technológiák és adatok tekintetében megőrzi döntési és beavatkozási képességét.
Mint az agrifood ágazat működését ismerő stratégiai tanácsadó, a hazai helyzet, valamint a nemzetközi példák alapján javaslatként a következőképpen határoztam meg az élelmiszer-önrendelkezés több, egymásra épülő képességét:
- Az élelmiszer-önrendelkezés legfontosabb szereplője a fogyasztó, aki választásával dönt az egyes termékpályák finanszírozásáról. Kiemelt képességként kell kezelni a fogyasztói önrendelkezés képességét, amellyel a lakosság megfelelő információ alapján választhat egészséges, biztonságos, fenntartható és megfizethető élelmiszert.
- Az alapanyag-termelési képesség biztosítja, hogy az ország rendelkezik azokkal a mezőgazdasági, genetikai, technológiai, energia- és humán erőforrásokkal, amelyekkel a stratégiailag fontos élelmiszerek alapanyagait elő tudja állítani.
- Feldolgozási képesség: önmagában a mezőgazdasági alapanyag-termelés nem elegendő. Ha a feldolgozás külföldön történik, az ország élelmiszer-önrendelkezése korlátozott lehet.
- Ellátásilánc-önrendelkezés: megfelelő hazai tárolási, hűtési, logisztikai, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi infrastruktúra, valamint gazdaságosan működő rövid ellátási láncok szükségesek.
- Adat- és technológiai szuverenitás: egyre fontosabb, hogy a termelési, fogyasztási, kereskedelmi és élelmiszerlánc-adatokhoz – valós idejű és történelmi adatokhoz egyaránt – az ország és az élelmiszer-ellátási lánc minden szereplője hozzáférjen, és ezek alapján képes legyen saját döntéstámogató rendszereket működtetni.
- Stratégiai beavatkozási képesség: válság, ellátási zavar vagy jelentős piaci változás esetén az állam és az ágazat képes legyen gyorsan átszervezni az ellátást, rendelkezzen tartalékokkal és a beavatkozás kompetenciájával.
A fentiek alapján az élelmiszer-önrendelkezés nem egy önellátási százalék, hanem egy rendszerképesség. Magyarország szempontjából ez különösen érdekes megközelítés: a magas mezőgazdasági termelési potenciál önmagában még nem garantál magas élelmiszer-önrendelkezést, ha bizonyos feldolgozott termékekből, inputokból, technológiából, logisztikai szolgáltatásokból vagy akár adatokból jelentős külső függőség áll fenn.
Magyarország erős élelmiszertermelő ország – Fotó: Shutterstock
A miniszter bejelentése alapján feltételezhetjük, hogy az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium által készítendő ágazati stratégiának az élelmiszer-önrendelkezés kiemelt célja vagy prioritása lesz. A stratégiai célok teljesülésének méréséhez indikátorok szükségesek, amelyek alapján lehet monitorozni az előrehaladást és elvégezni a szükséges korrekciókat. Az élelmiszer-önrendelkezés mint rendszerképesség változása véleményem szerint csak egy összetett indexszel mérhető, amely több, objektíven mérhető indikátorra bontható.
A „Nemzeti Élelmiszer-önrendelkezési Index” felépítéséhez a következő indikátorok figyelembevételét javaslom, az alábbi meghatározás mentén: A Nemzeti Élelmiszer-önrendelkezési Index azt méri, hogy egy ország milyen mértékben képes lakosságának egészséges táplálkozásához szükséges, biztonságos, megfelelő minőségű és megfizethető élelmiszereket tartósan biztosítani, miközben megőrzi a termelés, feldolgozás, ellátás, kritikus erőforrások, technológia és stratégiai döntéshozatal feletti megfelelő cselekvőképességét.
A Nemzeti Élelmiszer-önrendelkezési Index főbb indikátorai és súlyozása az index számításához:
A nyilvánosan elérhető adatok alapján összeállítottam a jelenlegi helyzet értékelését, a kiindulási értékeket. A hazai agrifood adattér hiányosságai miatt valós idejű adatok bár rendelkezésre állnak, de nem hozzáférhetők, ami rögtön felhívja a figyelmet a készülő stratégia végrehajtásának egy valós kockázatára.
- Fogyasztói szükségletek kielégítése – A mennyiségi élelmiszer-ellátás alapvetően biztosított. A pontszámot azonban lefelé korrigálnám, mert a termelési szerkezet nem feltétlenül az egészséges táplálkozási kosár szerkezetét követi. (70 pont)
- Hazai termelési képesség – A jelenlegi rendszer legerősebb eleme. Gabona, olajos magvak, baromfi, tojás, tej és több más termék esetében Magyarország jelentős termelési kapacitással rendelkezik. A termelés klímaérzékenysége azonban növekszik, főként az aszály és az időjárási szélsőségek következtében. (88 pont)
- Feldolgozási önrendelkezés – A KSH elemzése szerint az élelmiszeriparban a hozzáadott érték/kibocsátás aránya 2023-ban mindössze 21% volt, szemben a feldolgozóipar 46%-os átlagával. A KSH ezt részben az ágazat magas importigényével, energiahatékonysági és termelékenységi problémáival magyarázza. Az erős mezőgazdaság sajnos nem egyenlő az erős hazai élelmiszeriparral. Az önrendelkezés szempontjából ez az egyik legfontosabb fejlesztendő terület. (62 pont)
- Ellátásilánc-reziliencia – Magyarország földrajzi helyzete, közlekedési infrastruktúrája, európai piaci integrációja és országos kereskedelmi hálózata miatt az ellátási rendszer alapvetően jól működik. Az éghajlati, energia- és nemzetközi logisztikai sokkok jelentős kockázatot jelentenek. (72 pont)
- Kritikus inputfüggetlenség – Magyarország jelentős vetőmag-előállító ország, ezzel szemben jelentős külső függőség van többek között az energia, a műtrágya-alapanyagok, a növényvédőszer-hatóanyagok, a gépek, az elektronika, valamint a takarmány- és fehérjeforrások területén. Ez az indikátor az élelmiszer-önrendelkezés egyik legnagyobb rejtett kockázata. (58 pont)
- Megfizethetőség és hozzáférés – Az élelmiszer fizikailag rendelkezésre áll, de a lakosság egy jelentős része nem engedheti meg magának a fogyasztását. A magyar lakosság 37,3%-a nem tudott minden második nap hús-, hal- vagy azzal egyenértékű vegetáriánus étkezést megengedni magának. Ez az egyik legmagasabb érték volt az EU-ban. (55 pont)
- Adat-, tudás- és technológiai szuverenitás – Magyarországon kifejezetten erősek az agráradat-infrastruktúra alapjai, mert a szervezetek (NAV, Lechner, NÉBIH, KSH, AKI, MÁK, HUN-REN, NAK) jelentős adatállománnyal rendelkeznek. A probléma az interoperabilitás, az adatok összekapcsolhatósága és valódi döntéstámogató hasznosítása. (68 pont)
- Válság- és stratégiai beavatkozási képesség – Az EU-tagság, az egységes piac, a jelentős hazai mezőgazdasági kapacitás és az állami szabályozási lehetőségek komoly biztonsági tartalékot jelentenek. (72 pont)
- Táplálkozás-egészségügyi hatás – A társadalmat sújtó, gyakori krónikus betegségek szoros kapcsolatban állnak a táplálkozással, így az indikátorban figyelembe veszem a táplálkozási kockázatoknak tulajdonítható halálozást, a felnőttkori elhízást, az érrendszeri betegségeket, a 2-es típusú cukorbetegséget és a mozgásszervi betegségeket. Az OECD/EU országprofil szerint Magyarországon 2019-ben az összes haláleset mintegy 24%-a volt egészségtelen étrendhez köthető, míg az EU átlaga 17% volt. (69 pont)
A nyilvánosan elérhető, nem valós idejű adatok alapján pilotszámítást végeztem az egyes indikátorokra, ami alapján a fent jelzett pontértékek keletkeztek. Az indikátorok további pontosítása szükséges, valamint biztosítani kell a valós idejű adatokhoz való hozzáférést a stratégiai beavatkozások megtervezéséhez és az eredmények, hatások monitorozásához.
A fenti eredmények alapján már azonosíthatunk egy fontos paradoxont: Magyarország erős élelmiszertermelő ország, miközben az élelmiszerrendszer egészségügyi eredményessége lényegesen gyengébb a termelési képességénél. Ami alapján az élelmiszer-önrendelkezés fejlesztésének az az egyik legfontosabb szakpolitikai üzenete, hogy a fogyasztóvezérelt rendszer célja nem a minél több élelmiszer termelése, hanem a termelési képesség, a megfelelő élelmiszerkínálat, a hozzáférhetőség biztosítása, a megfelelő fogyasztás és a jobb egészségi állapot hatásláncának létrehozása.
Varga Péter Miklós
Certified Management Consultant, stratégiai tanácsadó
Cibus Hungaricus Alapítvány főtitkára
_fill_540x300_0.jpg)
