Mint ismert, a rendkívül alacsony dunai vízállás már a Paksi Atomerőmű hűtővízellátását is komoly kihívás elé állítja. A kialakult helyzet miatt a kormány fenékküszöb építéséről döntött a Duna paksi szakaszán, erről itt írt az Agroinform. A WWF Magyarország a beavatkozás kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézkedés rövid távon szükséges segítséget jelenthet, hosszabb távon azonban ennél jóval összetettebb megoldásokra van szükség.
A természetvédelmi szervezet értékelése szerint a paksi fenékküszöb áthidaló megoldásként megemelheti a vízszintet, így az aktuális helyzet kezelésében fontos szerepet tölthet be. Ugyanakkor hangsúlyozzák: egy ilyen, alapvetően gyors beavatkozás önmagában nem képes megszüntetni a Duna vízhiányát kiváltó és súlyosbító folyamatokat. A lehetséges mellékhatásokról ráadásul egyelőre kevés információ áll rendelkezésre.
Nem csupán az aktuális vízállás okoz problémát
A WWF Magyarország szerint a jelenlegi helyzet hátterében több, egymással összefüggő folyamat áll. Ezek közé tartozik a Duna medrének évtizedek óta zajló mélyülése, a folyó és egykori árterei közötti kapcsolat gyengülése, valamint az a vízgazdálkodási gyakorlat, amely számos esetben a víz gyors elvezetését eredményezi.
Ezek a folyamatok együttesen növelhetik a térség kiszolgáltatottságát a szélsőségesen alacsony vízállásokkal szemben.
Emiatt a paksi fenékküszöb megépítését a szervezet elsősorban az aktuális probléma kezelésére alkalmas intézkedésnek tekinti, miközben a Duna vízháztartásának hosszabb távú rendezése továbbra is megoldandó feladat marad.
A beavatkozásnak a folyó egészére lehet hatása
A fenékküszöb működésének lényege, hogy a műtárgy felvízi oldalán visszatarthatja a vizet, ezáltal pedig emelkedhet a vízszint. A WWF ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy ezzel párhuzamosan az alvízi szakaszon kedvezőtlen hatások is jelentkezhetnek, és akár tovább romolhat a kisvízi helyzet.
Egy olyan jelentős vízfolyás esetében, mint a Duna, ezért nemcsak az azonnali műszaki cél teljesülését kell vizsgálni. A szervezet szerint arra is figyelmet kell fordítani, hogy a beavatkozás miként érinti a hordalék folyón belüli mozgását, illetve az élővilág számára szükséges átjárhatóságot.
Fontos szempont az is, hogy a fenékküszöb ne növelje az árvízi kockázatokat, és ne indítson el vagy erősítsen fel olyan folyamatokat, amelyek a folyómeder további mélyüléséhez vezethetnek. A rövid távú vízszintemelés mellett ezért a beavatkozás folyódinamikai és ökológiai következményeit is értékelni szükséges.
Több vizet kellene megtartani a tájban
A WWF Magyarország álláspontja szerint az azonnali intézkedések mellett hosszabb távú vízgazdálkodási változtatásokra is szükség van. Ennek egyik fontos eleme lehet az árhullámok idején érkező vízkészletek nagyobb arányú megőrzése, hogy a víz ne távozzon rövid idő alatt a tájból.
Ehhez a folyó és környezete közötti természetesebb kapcsolat helyreállítására is szükség lehet. A szervezet szerint az árterek, mellékágak és holtágak folyóhoz történő visszakapcsolása hozzájárulhat ahhoz, hogy több víz maradjon a rendszerben.
A táj vízmegtartó képességének növelése nem kizárólag a Duna ökológiai állapota szempontjából lehet fontos. A felszínen hosszabb ideig rendelkezésre álló víz a felszín alatti vízkészletek utánpótlását is támogathatja, ami a környező területek vízháztartása és alkalmazkodóképessége szempontjából is jelentős.
Az energiaellátás alkalmazkodóképessége is kérdéssé vált
A kialakult helyzet az energiarendszer sérülékenységére is ráirányítja a figyelmet. A Paksi Atomerőmű működéséhez szükséges hűtővíz biztosítása szoros kapcsolatban áll a Duna aktuális állapotával, így a szélsőséges vízjárási helyzetek energetikai következményekkel is járhatnak.
A WWF szerint ezért hosszabb távon az energia- és víztakarékosságot, valamint az energiahatékonyság növelését is előtérbe kell helyezni. Emellett olyan fenntartható, gondosan megtervezett energiarendszer kialakítását tartják szükségesnek, amely a megújuló energiaforrásokra és a tudatosabb fogyasztásra is támaszkodik.
A szervezet érvelése szerint minél kevésbé koncentrálódik az energiatermelés egyetlen erőműre, annál kisebb lehet a rendszer kitettsége egy-egy szélsőséges időjárási eseménynek vagy váratlan üzemzavarnak. A Duna alacsony vízállása és az ebből fakadó hűtővízellátási nehézségek jól mutatják, hogy a vízgazdálkodás és az energiabiztonság kérdése egyre szorosabban kapcsolódhat egymáshoz.
Rendszerszintű változtatást sürget a WWF
A természetvédelmi szervezet szerint a jelenlegi helyzet arra figyelmeztet, hogy az azonnali műszaki beavatkozások mellett a Duna vízgazdálkodásának átfogó átalakításával is foglalkozni kell.
Ennek során egyszerre szükséges kezelni a folyómeder mélyülésének kiváltó okait, a vízvisszatartás kérdését, valamint a Duna és árterei közötti kapcsolatok állapotát. A WWF álláspontja szerint ezek a problémák egymástól nem függetleníthetők, ezért tartós eredményt csak összehangolt intézkedésekkel lehet elérni.
A klímaváltozás és az ökológiai folyamatok átalakulása miatt a jövőben gyakoribbá válhatnak azok a helyzetek, amelyek gyors beavatkozást igényelnek. A szervezet ezért hosszú távú stratégiák kidolgozását sürgeti, amelyek nem kizárólag egy-egy kialakult vészhelyzet következményeire reagálnak, hanem azok rendszerszintű okait is kezelik.
A WWF szerint ezekben a döntésekben az ökológiai következmények figyelembevétele sem szorulhat háttérbe. Ellenkező esetben az egyes problémákra adott rövid távú válaszok újabb környezeti nehézségeket idézhetnek elő.
A Duna, valamint a hozzá kapcsolódó víz- és energiagazdálkodás jövőjéről ezért olyan megközelítésben érdemes dönteni, amelyben a műszaki, energetikai és gazdasági megfontolások mellett az ökológiai és társadalmi szempontok is megfelelő súlyt kapnak.
Forrás: Facebook
Indexkép: illusztráció, Szendőfi Balázs/Facebook
