A klímaváltozás, az emberi tevékenység és a megváltozott tájhasználat együttesen egy olyan jelent teremtett, ahol már nemcsak a déli országoknak kell erdőtüzektől tartania, Közép-Európa is egyre inkább kockázati zónává válik. Megjelent az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) legfrissebb, Changing Wildfires: Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe című tanulmánya, melyben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának egyik kutatója is részt vett.

A világon évente közel 780 millió hektárnyi terület ég le – ez akkora terület, mint egész Ausztrália. Bár nem minden térségben nő a leégett területek aránya, a tüzek pusztító ereje és intenzitása aggasztóan fokozódik.

A projektben – ami a tűz új szerepének és kockázatának felismerését célozta – 22 nemzetközi kutató vett részt, a munkacsoport egyik vezetője pedig Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója volt.

„Szakmailag nagyon inspiráló volt a munkacsoport tagjaival dolgozni, különböző szakterületek képviselőivel, akik Európa számos tájáról hozták a tudásukat, tapasztalatokat. Erős szakmai kapcsolatokat építettünk, már egy közös workshopon is részt vettünk azóta és tervben van egy közös publikáció is - szóval kapcsolatban maradunk a csapattal” – mondta el az ÖK kutatója a projektről.

Az éghajlati változások – a forróbb nyarak, hosszabb hőhullámok és gyakoribb aszályos időszakok – ideális feltételeket teremtenek a tüzek kialakulásához. A kiszáradt biomassza lényegében „üzemanyagként” viselkedik, amely könnyen lángra lobban, akár egy eldobott csikk miatt is. A tanulmány szerint az emberi tevékenység közvetlenül és közvetetten is felerősíti ezeket a kockázatokat.

Az elhagyott mezőgazdasági területeken meginduló cserjésedés, a kezelés nélküli gyepterületek, vagy az idegenhonos fajok (például fenyők, eukaliptusz) telepítése mind növelik a gyúlékonyságot.

Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák, azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel. Európa területének kb. 7%-a ilyen, és ezekben a térségekben fokozott figyelemre van szükség a tűzvédelemben és várostervezésben egyaránt.

„A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek” – magyarázza Valkó Orsolya. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. Magyarország sem kivétel: míg egy átlagos évben néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben – az extrém aszály következtében – már több mint 7000 hektár égett le.

A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. Az okok ismertek:

  • gondatlan tarlóégetés,
  • eldobott cigarettacsikk,
  • tűzgyújtás a természetben,
  • technológiai hibák
  • vagy akár szándékos gyújtogatás.

Mindez arra utal, hogy nem elegendő a tűzoltásra koncentrálni – tudatos megelőzésre és társadalmi szemléletformálásra is szükség van, hangsúlyozzák a kutatók.

tűz

Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák, azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel – fotó: Pixabay

Mi lehet a megoldás?

Az egyre szárazodó és melegedő klíma miatt Európa számos országában jelentősen hosszabb lett a tűzveszélyes időszak. A népesség növekedésével pedig egyre több olyan terület van, ahol a kialakult tüzek emberi életet, infrastruktúrát, vagy természeti értékeket veszélyeztetnek. Mindezek miatt Európa-szerte olyan mértékű lett a tűzveszély, hogy sajnos a tűzoltási kapacitás nem elegendő arra, hogy kellő gyorsasággal és hatékonysággal lehessen egyes nagy intenzitású tűzesetekre reagálni. Emiatt van szükség arra, hogy a tűzoltási kapacitás fejlesztése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektessünk a kiváltó okok megelőzését célzó proaktív megoldásokra.

A nemzetközi projektben részt vevő kutatók több megközelítésből – közvetlen vagy közvetett megelőzés – fogalmaztak meg javaslatokat. Szerintük egyrészt fontos lenne egy tűztudatos társadalom felépítése – amely ismeri a kockázatokat, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket. A tűzvédelmi gyakorlatok összehangolása a különböző mezőgazdasági tevékenységekkel is fontos lépés lenne, ezek ugyanis csökkenthetik a tüzek kockázatát.

Ezeken felül a kutatók szerint érdemes a városok körüli területek tervezésénél az olyan használati formákat érdemes előnyben részesíteni, amelyek csökkentik az éghető biomassza mennyiségét. Például a legelőkön az állatok a biomassza rendszeres eltávolításával csökkentik a tűzveszélyt és így a lakott területet is védik.

A várostervezésnek már a házak szintjén is fontos lenne azzal terveznie, hogy az épületek kevésbé éghető anyagokból épüljenek, illetve meg kell tervezni a városi növényzetet, és olyan fajokat érdemes ültetni, amik pirofóbok, tehát nem gyulladnak meg olyan könnyen.

Az ökológiai sokféleség fenntartása is nagyon fontos elem. Fontos a változatos és őshonos fafajösszetételű erdők fenntartása és telepítése, a változatos tájszerkezet és a bizonyos élőhelytípusokban a kontrollált égetés lehetőségének megfontolása.

Mediterrán élőhelyeken rendszeresen alkalmazzák ezt a módszert: tervezett és kontrollált módon direkt leégetik az adott területeket, ezzel megakadályozva, hogy felhalmozódjon az éghető biomassza.

Sőt, ezek a tervezett égetések fenntarthatják az időszakos, alacsony intenzitású tüzektől függő ökoszisztémákat is, mint például a mediterrán bozótosok és egyes gyepek, elősegítve az ilyen élőhelyekre jellemző fajok fejlődését, magyarázzák a kutatók.

Forrás: HUN-REN

Indexkép: pixabay.com