Hazánkban egyre kevesebb az igazán idős, odvas fa – legyen szó ártéri ligetekről, hegyvidéki bükkösökről vagy akár városi parkokról. Pedig ezek a fák külön kis „bérházak” az élővilág számára: odvaikban rovarok, madarak, denevérek, kisebb emlősök találnak búvóhelyet, táplálékot, szaporodóhelyet.
A 2026-os Év Rovara szavazás jelöltjei mind ehhez a különleges mikroélőhelyhez kötődnek: lárváik faodvakban fejlődnek, ott táplálkoznak, pihennek vagy ott vészelik át az év nehezebb időszakait. A három jelölt:
- a remetebogár (Osmoderma barnabita),
- a párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus),
- és a gyászbagoly (Mormo maura) bagolylepke.
Nézzük, kikre is szavazhatunk!
Remetebogár – az öreg fák illatos „kincsese”
A keleti remetebogár Magyarország és egész Európa egyik legritkább, legkülönlegesebb bogárfaja. A 2,5–3 centiméteres, fényes, sötétbarna bogár első ránézésre talán nem feltűnő, de aki egyszer megérzi jellegzetes, sárgabarackra emlékeztető illatát, nem felejti el.

A remetebogár – Fotó: Getty images
Miért különleges?
- Lárvái kizárólag nagy, idős fák odvaiban fejlődnek, ahol a korhadó faanyagot fogyasztják.
- A fafaj szinte mindegy, a lényeg a megfelelő, korhadt odú – mégis leggyakrabban ártéri füzesekben és öreg tölgyekben, bükkökben találjuk.
- Kifejlődése lassú: 2–4 évig is eltarthat, mire a nagy, pajorszerű lárvából bogár lesz.
- A kifejlett állatok nyár derekán jelennek meg, többnyire rejtve maradnak az odúk mélyén, csak meleg, szélcsendes estéken repülnek ki párt keresni. Ilyenkor erjedő fafolyadékot, túlérett gyümölcs levét nyalogatják.
A remetebogár fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Mivel élőhelyei – az idős, odvas fák – egyre fogynak, hosszú távú megőrzéséhez a hagyásfák, idős ligetek tudatos védelme nélkülözhetetlen.
Párducfoltos hangyaleső – ragadozó a faodúban
A párducfoltos hangyaleső jóval kisebb, mint a remetebogár, de legalább olyan látványos. Karcsú test, hosszú csáp, keskeny, háztetőszerűen összecsukható szárnyak – és a neve sem véletlen: szárnyán jellegzetes, „párducfoltra” emlékeztető mintázat látható.
Miért különleges?
- Lárvái faodvakban élő ragadozók, ahol más rovarok lárváira, imágóira vadásznak.
- A „klasszikus” homokos tölcsért építő hangyalesőktől eltérően nem készítenek tölcsért, hanem a faodú morzsalékos anyagában mozognak.
- Testük dúsan szőrözött, ami segíti őket ebben a sajátos élőhelyben.
- A kifejlett hangyalesők gyengén repülnek, a fény vonzza őket, nyár közepén rajzanak, éjjel párzanak. Petéiket szintén faodvakba rakják, így teljes életciklusuk lazán korhadó, üreges faanyaghoz kötött.
A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Elsősorban melegkedvelő erdőkben, ligeterdőkben található meg, de lárváit már régi épületek padlásterében, szétmálló faanyagban is kimutatták. Ritkaságának fő oka ugyanaz, mint a remetebogárnál: fogynak az odvas fák.

Párducfoltos hangyaleső – Fotó: wikipédia
Gyászbagoly – a „bagolylepke”, amely az odúban nyaral
A gyászbagoly a bagolylepkék családjának egyik legnagyobb szárnyfelületű hazai faja. Nem rikító, mégis impozáns: barnásszürke alapszíne sötétebb és világosabb sávokból áll, hátulsó szárnyán két jellegzetes világos keresztcsík fut végig. Mérete és tónusos mintázata alapján könnyen felismerhető.
Miért különleges?
- Bár mediterrán eredetű faj, kerüli a perzselő, száraz élőhelyeket.
- A nyári hőségben kifejezetten hűvös, párás, sötét zugokat keres: faodvakat, sziklarepedéseket, vízátfolyókat, olykor pincéket.
- Gyakran több példány is együtt húzódik meg egy odúban – miniatűr „alvókolóniákat” alkotva.
A gyászbagoly júniusban kel ki bábjából, fő repülési ideje július–augusztus, de a rejtett életmód miatt ilyenkor sem könnyű észrevenni. Hernyóként telel, ősszel főként lágyszárúakon, tavasszal fák, bokrok zsenge levelein táplálkozik. A kifejlett lepkéhez hasonló, barnásszürke színe kiváló rejtőszínt ad az avarban, fakéreg alatt.
A faj védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

A gyászbagoly bagolylepke – Fotó: wikipédia
Miért fontosak az odvas fák – és a szavazatod?
A három jelölt közös üzenete egyszerű: idős, odvas fák nélkül ők sincsenek. Ezek a fák:
- élő és elhalt részeikkel egyaránt élőhelyet biztosítanak,
- kulcsszerepet játszanak a biodiverzitás fenntartásában,
- táplálékot, búvóhelyet, szaporodóhelyet nyújtanak számos rovarnak, madárnak, denevérnek.
Az erdőgazdálkodás, a folyószabályozás, a faápolási gyakorlatok miatt azonban egyre kevesebb az igazán öreg, odvas példány. Amikor a 2026-os Év Rovaráról szavazunk, valójában ezeknek az élőhelyeknek a fontosságára hívjuk fel a figyelmet.
Ismerd meg a remetebogarat, a párducfoltos hangyalesőt és a gyászbaglyot – és szavazz december 6-a éjfélig a Magyar Rovartani Társaság oldalán arra, amelyik szerinted a legméltóbb „nagykövete” ennek a különleges, odvas fa-világnak.
Forrás: Magyar Rovartani Társaság
Indexkép: Wikipedia