A virágos növények terjedését és sokszínűségének kialakulását közel 100 millió éve, a kréta időszakban is a rovarok beporzó tevékenysége segítette. A rovarok és a virágos növények ez idő alatti közös fejlődése tette lehetővé az emberiség közel 30%-ának táplálékul szolgáló, kimagasló tápértékkel bíró növények termesztését – olvasható a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) cikkében.

beporzók

A poszméhek esetében csak a királynők telelnek át, egy királynő csupán 50-100 példányos kolóniát képes létrehozni – fotó: pixabay.com

Folyamatosan csökken a beporzók természetes élőhelye

Ahogy arra a DDNP rámutatott, a beporzást igénylő növények (gyümölcsök, bogyósok, hüvelyesek, napraforgó, repce, stb.) rohamos területi növekedése mellett, a rovarbeporzók (legyek, méhek, poszméhek, lepkék, stb.) száma évtizedek óta jelentősen és rohamosan csökken a világ számos, így Európa és hazánk mezőgazdasági és természetes élőhelyén – írják.

A méhpopulációk fogyatkozásának legfontosabb oka feltehetően a mezőgazdasági területek egyre intenzívebb használata, a beporzók természetes élőhelyének csökkenése, illetve a szaporodási ciklusukhoz nem illeszkedő gazdálkodás (kaszálás, legeltetés) folytatása. Pedig a méhek létfontosságú beporzási szolgáltatásokat nyújtanak a legtöbb virágzó növény számára, mind a természetes, mind a mezőgazdasági rendszerekben.

– mondták a nemzeti park szakemberei, majd hozzátették, hogy sajnos mind az őshonos, mind a kezelt méhpopulációk csökkenése egyre jobban fenyegeti e növények és a haszonnövények fennmaradását.

Az intenzív vegyszerhasználat következményei

Kutatások szerint az élelmiszertermelésben a tenyésztett mézelő méhekre, mint egyetlen beporzó fajra támaszkodni egyrészt kockázatos, másrészt egyre kevésbé hatékony, mivel sok olyan növény van, amelynél a sikeres beporzás egyértelműen növekszik a vadméhek tevékenysége által.

Mindez arra utal, hogy a vadméhek kompenzálhatják a mézelő méhek folyamatos veszteségét, de a mézelő méhek nem helyettesíthetik a vadméhek szerepét.

A lepkék után a beporzó rovarok közül világszerte a legnagyobb figyelem a poszméhekre irányul, főként színes megjelenésük és a virágos mezőkhöz való kötődésük miatt. A poszméhek világállománya azonban a beporzó rovarokon belül vizsgálva is, egyes régiókban drasztikus csökkenést mutat.

Szakemberek szerint ennek a csökkenésnek az egyik legfontosabb oka az intenzív vegyszerek, rovarölő és gombaölő szerek jelentős használata.

Még a méhek számára általában biztonságosnak tartott gombaölő szerekről is kimutatták, hogy megzavarják a mézelő méhek fejlődését és megzavarják a poszméhek viselkedését

– hangsúlyozták a nemzeti park munkatársai.

poszméh

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság elindított egy adatgyűjtési Poszméh Monitoring Programot (PMP) – fotó: pixabay.com

A poszméhek többé-kevésbé virág specialisták

A poszméhek kolóniái a gombaölő szerrel való érintkezést követően kevesebb munkást termelnek, kevesebb méhbiomasszát hoznak létre, és kisebb anyakirálynőkkel rendelkeznek, ami azért is végzetes, mert a poszméhek esetében csak a királynők telelnek át, és egy királynő csupán 50-100 példányos kolóniát képes létrehozni.

A nagytestű méheknek igen hosszú nyelvük van, tavasszal főként a pillangósok (zsályák, gyűszűvirág, infű, sisakvirág, zanótok, herefélék, stb.), míg nyár végén és ősszel a fészkesek (aszatok, bogáncsok) beporzásában van jelentős szerepük. A természetes, természetközeli gyepek érzékeny indikátorfajai.

Életciklusuk során a gyepek kétszikű virágkészletének tavaszi és nyárvégi, őszi erőforrásaira van szükségük. Tavasszal, nyár elején a kolóniák kialakításához, míg nyár végén a hímek felneveléséhez, ősszel pedig a megtermékenyített fiatal királynők teleléshez létfontosságú táplálékforrásokra kell támaszkodniuk – áll a tájékoztatóban.

poszméh

A természetes, természetközeli gyepek érzékeny indikátorfajai – fotó: pixabay.com

A hazánkban élő 26 poszméh faj fele ritkaságnak számít

Sok faj elterjedéséről, állománynagyságáról szinte alig van információ, pedig egy terület fajösszetétele hűen tükrözi az élőhely ökológiai állapotát, aminek ismerete fontos lehet pl. a természetvédelmi kezelések tervezése során is.

Ezért a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság elindított egy adatgyűjtési Poszméh Monitoring Programot (PMP). A monitoring adatgyűjtés a méheknek az élőhelyükön történő lefényképezését jelenti. Egy kép elkészítésével keletkezik egy előfordulási adat. Az elkészített kép a PMP adatbázisába kerül, az így kapott információk remélhetőleg hozzásegítenek élőhelyük és az egyes fajok védelméhez – áll a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) cikkében.