Hogyan léphet szintet a hazai precíziós gazdálkodás?

A hazai mezőgazdaság jövője egyre szorosabban összefonódik a digitalizációval és a precíziós technológiákkal – de vajon merre tartunk, és hogyan tudjuk elérni a következő szintet? A precíziós gazdálkodás fogalma már nem újdonság a szakmában, ám az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kezdeti lelkesedést egyre inkább felváltja a bizonytalanság és – sok esetben – a csalódottság. Egyre többen érzik úgy, hogy valós előrelépés helyett csak a technológiai csillogás maradt, amit nem követett valódi haszon.

Ebben a kerekasztal-beszélgetésben hat, a témában jártas szakértő osztja meg gondolatait arról, mit kellene tenni ágazati szinten a hazai precíziós mezőgazdaság fellendítéséhez. Egyetemi tanárok, szakmai szervezet vezetője és technológiai cégek képviselői vitatják meg, mi hiányzik még ahhoz, hogy valóban beépüljön a napi gyakorlatba az, amit adatalapú vagy helyspecifikus gazdálkodásnak nevezünk.

Az eszmecsere során olyan kulcsfontosságú kérdések kerülnek terítékre, mint az adattulajdon és -használat, a képzések szerepe, a technológiai megtérülés, a szolgáltatók felelőssége vagy éppen a támogatáspolitika reformjának szükségessége. Lesz, aki szerint újra kell építeni a rendszert az alapoktól, mások szerint még mindig nincs késő, csak reális célokat kell kitűzni – lépésről lépésre.

Egy biztos: ha nem találunk közös nevezőt, és nem kezdünk el valódi rendszerekben gondolkodni, a precíziós gazdálkodás Magyarországon könnyen zsákutcába kerülhet. Ezért is fontos, hogy ezek a gondolatok ne csak a konferenciákon, hanem a döntéshozók és a gazdálkodók mindennapi beszélgetéseiben is megjelenjenek.

Dr. Milics Gábor
MATE tanszékvezető, egyetemi tanár

Dr. Milics Gábor – Fotó: Agroinform.hu

A precíziós technológiák alkalmazására egyre több gazdaság lehetne alkalmas hazánkban, illetve tágabb értelemben a Kárpát-medencében. A technológiai alapok gépesítettség szempontjából rendelkezésre állnak, amelyhez hozzájárult az agrárium digitalizációját elősegítő pályázat első sikeres köre, illetve a mezőgazdaságban érdekelt vállalkozások jól felfogott érdekű saját forrásokat felhasználó fejlesztése.

Elvileg az alkalmazáshoz szükséges tudás megszerzésének sincs túlzott akadálya, hiszen a nemrégiben megjelent „Precíziós gazdálkodás a szántóföldi növénytermesztésben" című könyv összefoglalja a technológia alkalmazásához szükséges tudásanyagot. Számos projekt dolgozik a mezőgazdasági digitalizáció gyakorlati tudásátadásán – ilyen például a Digitális Agrárakadémia, az Agrár Európai Digitális Innováció HUB (AEDIH) – és mostanra a hazai felsőoktatási intézmények is kibocsátottak összességében közel ezer precíziós mezőgazdasági szakmérnököt/szaktanácsadót, akik fel vannak vértezve a kellő tudással ahhoz, hogy a legmodernebb tudást átadják.

Egy kérdés maradt: hogy kinek? Hiszen a visszajelzések a digitalizációban jártas szaktanácsadóktól, szolgáltatóktól nem adják vissza azt az optimista képet, amelyet ettől a rengeteg programtól várhatnánk. Úgy tűnik, hogy a gazdálkodókat még mindig nem győzte meg az, hogy a digitalizációval – és most tekintsünk el egy kicsit a szigorúan vett agrárdigitalizáció fogalmától – jó irányba tudják terelni a vállalkozásuk fejlődési pályáját. Természetesen a piaci ismeretek, a környezeti feltételek változása, a kedvezőtlen inputanyag-piaci folyamatok, meg még egy csomó változó van, amivel nehéz egy gazdálkodási év tervezésekor kalkulálni, de az kétségtelen, hogy ezek hiányában, illetve a modern eszközök és eljárások alkalmazásának hiányában nem lesz képes egy gazdaság megmaradni a fenntartható pályán.

Amennyiben áttérünk az ágazati szintű megközelítésre, európai viszonylatban is összehasonlíthatóan le vagyunk maradva digitalizáció tekintetében. A szomszédos országokban a precíziós szántóföldi növénytermesztés alapját képző táblahatár adatok, valamint a helyrajzi szám szintű határvonalak, továbbá a felszínmodellek digitálisan is a gazdálkodók rendelkezésére állnak, azaz egy gazdaság digitalizációja sokkal gyorsabban és hibamentesen végezhető el, mint azt a hazai gyakorlatban sok esetben látjuk.

Az alap tehát a szükséges adatok rendelkezésre bocsátása lenne, hiszen ezek az adatok állami szinten itthon is rendelkezésre állnak. Ezt követően pedig meg kell találnunk azokat a csatornákat, amelyeken valódi tudásátadást lehet megvalósítani. Hiszen a szolgáltatók mára már felhő-alapú rendszerekkel állnak a gazdaságok rendelkezésére, a digitális adatok áramlását elősegítve, a gazdálkodók pedig eldönthetik, hogy saját maguk tanulják meg ezeknek a technológiának a használatát, rábízzák magukat egy digitalizációban jártas szaktanácsadóra/szolgáltatóra, vagy a gazdaság méretéből adódóan képesek egy dedikált embert a digitalizációs / precíziós feladatok ellátására rendelni.

PREGA 2026 Konferencia és Kiállítás – Minden forint számít

Tölts el két napot a precíz, költséghatékony és okszerű gazdálkodás jegyében, mert most minden forint számít a túléléshez!

Időpont: 2026. február 10-11.

Helyszín: Four Points by Sheraton Kecskemét Hotel & Conference Center

Jelentkezz a PREGA-ra ITT!

Dr. Tóth Tamás
dékán, Széchenyi István Egyetem

Dr. Tóth Tamás – Fotó: Agroinform.hu

A hazai precíziós gazdálkodás fejlődése az elmúlt évtizedben látványos, de a következő lépéshez már nem csupán technológiai, hanem szemléletbeli megújulásra is szükség van. Rövid távon az egyik legfontosabb feladat a tudás és az adatok rendszerezése, megosztása, valamint a gyakorlati képzések erősítése. Az adatvezérelt gazdálkodás csak akkor válhat valódi versenyelőnnyé, ha a termelők, az agrárvállalkozások és a döntéshozók értik és használják az eszközök mögött rejlő tudást. Ehhez nélkülözhetetlen az agrár közép- és felsőoktatás, a szaktanácsadás és a termelők közötti tudástranszfer összekapcsolása, valamint olyan mintagazdaságok kialakítása, amelyek valós példákon mutatják be a precíziós technológiák előnyeit.

Középtávon a hangsúly az adatintegráción és az automatizálás adaptációján lesz. A mezőgazdaságban keletkező adatok jelenleg számos platformból származnak: például szenzorok, drónok, gépek és farmmenedzsment-rendszerek gyűjtik őket, de ezek ritkán „beszélnek egymással". A következő fejlesztési szintet az egységes, mesterséges intelligenciára épülő döntéstámogató rendszerek jelentik, amelyek egyszerre javítják a termelés hatékonyságát, az erőforrás-felhasználást és a fenntarthatóságot.

Ezzel párhuzamosan ki kell alakítani a „digitális agrárökológia" gyakorlatát, amelyben a precíziós megoldások nemcsak gazdasági, hanem környezeti és állatjólléti szempontokat is figyelembe vesznek. A gazdaságosság azonban kulcskérdés: a technológiai fejlesztések csak akkor terjedhetnek el széles körben, ha azok megtérülése reálisan számítható és mérhető. Az olyan területeken, mint a takarmány- és energiafelhasználás optimalizálása vagy a betegségek korai felismerése, a precíziós rendszerek már rövid távon is képesek a fajlagos költségek csökkentésére.

A digitalizációval nyert adatok a költség-haszon elemzés alapját képezhetik, lehetővé téve a beruházások tudatos megtervezését és a termelési kockázatok mérséklését. A kutatások azt mutatják, hogy a precíziós technológiák megtérülése jellemzően 3–5 éven belül realizálódik különösen ott, ahol az adatalapú döntéshozatal beépül a napi gyakorlatba. A fejlődés motorja az emberi tudás és az együttműködés: egy erős szakmai közösségre van szükség, amelyben oktatók, kutatók, gazdálkodók, valamint a szakigazgatás döntéshozói és a technológiai partnerek közösen segítik és egyben alakítják a jövő agráriumát.

Balázs Viktor
Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnök

Balázs Viktor – Fotó: Agroinform.hu

A magyar mezőgazdaság technológiai fejlettsége, különösen a gépesítettség terén, erős alapot biztosít a precíziós gazdálkodás továbbfejlesztéséhez. A modern vetőgépek, műtrágyaszórók, hozamtérképező és szenzortechnológiák már széles körben elérhetők, a következő szintet azonban nem újabb gépek beszerzése, hanem a meglévő kapacitás pontosabb, adatvezérelt és biológiai szempontokat is integráló használata jelenti. Ehhez a legfontosabb a megbízható adatinfrastruktúra és az adatok szakszerű kezelése. Stabil RTK-hálózat, megfelelő vidéki internet és jól kalibrált szenzoradatok szükségesek, amelyek szabványosított formátumban áramolnak a gazdaságirányítási rendszerekbe.

A döntések megalapozásához vertikális és horizontális adatintegráció kell: a parcellaszintű méréseket össze kell kapcsolni a gazdasági, logisztikai és környezeti információkkal, miközben biztosítani kell az ágazati szereplők közötti biztonságos adatmegosztást. Ennek feltétele a jogilag rendezett adattulajdon, az adatvédelmi protokollok és a kibervédelmi intézkedések, amelyek garantálják az adatok bizalmasságát és sértetlenségét.

A fejlődés egy másik kulcseleme a talajbiológiai monitoring bevezetése. A jelenlegi gyakorlat főként a talaj fizikai és kémiai paramétereire épül, holott a növények tápanyaghasznosítását és stressztűrését döntően a talaj mikrobiológiai életközösségei befolyásolják. A mikrobiális biomassza, enzimaktivitás vagy gomba–baktérium arány rendszeres vizsgálata pontosabb képet ad a talaj állapotáról, és lehetővé teszi a biológiai folyamatokra épülő tápanyag-gazdálkodást.

A mesterséges intelligencia ebben kulcsszerepet kaphat: képes nagyléptékű adatmintázatok felismerésére, hozam- és stresszelőrejelzések készítésére, valamint inputoptimalizálásra komplex célfüggvények mentén. Ha ezek a rendszerek regionális adatplatformokra épülnek, a közös adathasználat révén kollektív tudás jöhet létre, amelyből minden szereplő profitál. Ezzel a precíziós gazdálkodás adaptív, döntéstámogató rendszerré válhat, amely egyszerre növeli a hatékonyságot, a jövedelmezőséget és a fenntarthatóságot.

Mesterházi Ákos Péter
precíziós gazdálkodási csoportvezető
Axiál Kft.

Mesterház Ákos Péter – Fotó: Agroinform.hu

Bár korábban egymás szinonimájának tekintettük, ma már különbséget tennék a precíziós és a helyspecifikus gazdálkodás között. Előbbihez sorolom az erő-és munkagépek vezérlését. Ezek nagyrészt adottak, kellő mértékben elterjedtek, majdhogynem lehetetlen ezek nélkül gépeket venni. Ennek fő oka, hogy használatuk egyszerű, és a hasznuk azonnal látható. Ez az, ami a leginkább hiányzik a helyspecifikus oldalon – az input anyagok differenciált alkalmazásánál, de adatok, folyamatok és a működés digitalizációja kapcsán is. Sokkal többet követel a felhasználótól. Az esetek nagy részében szerintem túl sokat.

Az utóbbi időszakban, a gazdálkodók nagyon sokszor olyan üzenetekkel találkoztak a piacon, melyek azt sugallták, hogy most azonnal digitalizálni kell, teljesen fel kell forgatni a működésüket. Ami sokak számára ráadásul ugrást jelentett az ismeretlenbe. Éppen ezért sokakban ellenérzés alakult ki a technológia iránt.

Az elkövetkező időszakban a legfontosabb egy hosszútávon kiszámítható, a hazai gazdatársadalom valós digitális felkészültségéhez illeszkedő, lépésről-lépésre történő építkezés kellene, hogy legyen. Ne akarjunk komplett gazdaságok teljes működését egy lépésben digitalizálni. Keressük meg azokat a limitáló tényezőket, melyek jelentősek az adott gazdaság életében és amelyre a precíziós – helyspecifikus – digitális mezőgazdaság megoldást adhat. Legyen pozitív tapasztalata, sikerélménye a gazdálkodónak. Csak így fog kialakulni a belső igényük ennek a technológiának az alkalmazására.

Itt meg kell említeni a szolgáltatók felelősségét is. Fontos, hogy színvonalas, szakmailag megalapozott szolgáltatást nyújtsanak, valódi értéket teremtsenek. Ellenkező esetben a technológia elterjedését és ezáltal a hazai növénytermesztési ágazat hosszú távon javuló jövedelmezőségét kockáztatják rövidtávú haszonszerzésük miatt. Összetett, sok területet érintő technológiáról van szó.

Fontos, hogy a gazdálkodók megtalálják azt a szolgáltatót, vagy szolgáltatókat, aki érdemben végig tudja kísérni ezen az úton, legyen szó agronómiai, gépesítési, informatikai, térinformatikai, adatkezelési stb. kérdésekről.

A technológia akkor gyakorlat érett, ha az egyes lépések egymásra épülve, egységes, a gyakorlatban is megvalósítható folyamattá állnak össze. Mert hiába pl. a sok gyűjtött adat, ha azokból nem tudok a gépemmel kompatibilis kijuttatási tervet készíteni. De fordítva is igaz. Illetve fontos, hogy olyan precíziós technológia megoldásokat találjanak a gazdálkodók – legyen szó annak hardver vagy szoftver elemeiről – melyek minél jobban illeszkednek a működésükhöz és annak bevezetése ne állítsa lehetetlen feladat elé őket.

Nem mehetünk el a támogatás kérdése mellett sem. Azt gondolom, egy jól célzott, folyamatos, reális fejlődési ütemet célzó támogatási programra szükség van. Azért, mert – és ezt talán korábban tévesen mértük fel – egy olyan technológiai váltásról beszélünk, melyhez a gyakorlatban sokkal több időre van szükség. Ne feledjük, több évtizedes berögzült gyakorlatot akarunk megváltoztatni. Ez nem megy egyik napról a másikra.

Ahogy a mondás tartja – „Lassan járj, tovább érsz!".

Dr. Virág István
Precíziós gazdálkodás termékmenedzser
Agrotec Magyarország Kft.

Dr. Virág István – Fotó: Agroinform.hu

Rövid távon már a szinten tartást is rendkívül fontos kihívásnak tartom. Ha a jelenleg meglévő precíziós rendszereket karban tudják tartani, és a korábban igénybe vett szolgáltatásokat továbbra is hajlandóak igénybe venni a gazdálkodók, a folyamatosan csökkenő eredményesség mellett, az már egy jó kiindulási alap lehet a hosszútávú tervezéshez. Természetesen e körülmények nem kedveznek a tudásalapú rendszerek terjedésének sem, hiszen nagyon sokan az alapvető működéshez szükséges feladatokra tudnak csak összpontosítani. Tovább árnyalja a képet a célzott támogatások elhalasztása, átcsoportosítása is.

Ha reálisan nézzük a lehetőségeinket az elkövetkező néhány évre, akkor a már beépített rendszerek minél jobban és eredményesebben történő felhasználására és a szolgáltatások által kapott adatok céltudatos felhasználására kell törekednünk. A munkában kulcsszerep jut a szakszerű, gyakorlatias képzéseknek, kiscsoportos oktatásoknak.

A komolyabb precíziós beruházásokban szűkölködő időszakban, némi reményt jelent a belépő szintű rendszerek megjelenése. Ezek a megoldások elfogadható színvonalon, a kisebb gazdaságok számára is elérhetővé teszik a modernizálást. Természetesen a teljes ágazatot nézve ez nem jelent nagy áttörést, de ha belegondolunk abba, hogy mekkora összterülettel rendelkeznek a 100 ha alatt tevékenykedő termelők, akkor be kell látnunk, hogy nem elhanyagolható jelenségről és lehetőségről van szó.

A hosszú távú tervezés nem szólhat a stagnálásról vagy a mélyrepülésről. Arra kell koncentrálnunk, hogy a jelenleg elérhető kitörési lehetőségek, mint például az autonóm rendszerek, vagy a mesterséges intelligenciára épülő megoldások, hogyan tudják segíteni az útkeresést és a szükségszerű kilépést a megszokott keretekből. Mindezt úgy, hogy reálisan értékeljük ezen megoldások szerepét, és a hagyományos mezőgazdálkodás értékeit se hagyjuk elveszni. Hosszú távú cél, hogy a precíziós gazdálkodás a mindennapok szerves részévé váljon, támogatva ezzel a mezőgazdaság reformját.

Nagy Bence
Ag Leader Magyarország

Nagy Bence – Fotó: Agroinform.hu

Én picit másként fogalmaznám meg a kérdést, lehet provokatívabban. "Mit kellene tenni, hogy legalább a mostani szinten megmaradjon a termelők gyakorlatában a precíziós gazdálkodás?".

A kérdést azért fogalmaztam át, mert az a tapasztalatom, hogy termelői szinten van egy nagyfokú csalódottság a témával kapcsolatban. A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, sokan rájöttek, hogy a cégek többsége csak marketing eszköznek használta-használja a precíziós mezőgazdaság kifejezést. Nincs mögötte valós tartalom. Véleményem szerint, erre még rátett egy lapáttal a precíziós támogatás, egészen pontosan a 7% kötelezően elköltendő szolgáltatási résszel. A legtöbb termelő felismerte, hogy ilyen mennyiségű elköltött pénzt képtelenség valós tartalommal megtölteni. Persze, örülnek a szép új gépeknek, de valós előrelépés szinte sehol nem valósult meg. Aki meg még a támogatás előtti időben "ugrott fejest", mostanra rá kellett, hogy ébredjen, a felesleges gépcserék árát ez a technológia soha nem fogja kompenzálni.

Ennek fényében az alap kérdésre a válaszom, röviden: Vissza a startmezőre! Mostanában terjed az a kifejezés, hogy "adatalapú gazdálkodás". Sokan ezt a precíziós gazdálkodás magasabb szintjének titulálják. Szerintem meg ez az egész várnak az alapja. Ma a termelők elenyésző százaléka tudja pontosan megmondani, hogy egy-egy táblán ténylegesen mennyi volt az adott kultúra tonnánkénti előállítási költsége, és ez a költség milyen részekből tevődik össze. Itt kezdődne az adatalapú mezőgazdaság. Erre ma már kész szoftveres ̶ hardveres megoldások vannak, csak hiányzik a termelőkből a rendszerben gondolkozás képessége ebben a témában.

A közepes és nagy gazdaságok az elmúlt időszak kedvező pénzügyi helyzetét kihasználva, beszerezték a legmodernebb gépeket. Ezek mind-mind gyönyörűen működnek, tökéletesen egyenesen vezeti őket a GPS, mindegyik gyönyörűen tud terv szerint anyagokat kijuttatni. Igaz, hogy mindegyikben hatalmas mennyiségű adat keletkezik, de mivel nincs rendszerbe fogva a géppark, így mindegyik gép a saját formátumában a saját rendszerében tárolja ezeket az adatokat. Valószínűleg az emberi erőforrás is hiányzik sok helyen, hogy ezeket az adatokat összegyűjtsék és felhasználják. És itt vége is szakad a körfolyamatnak, pedig ez lenne a lényege az egész precíziós vagy adatlapú mezőgazdaságnak.

Én azt szoktam javasolni a termelőknek, hogy menjenek kisebb lépésekben. Legyen az az elsődleges cél, hogy pontos, mért és VALÓS adatok alapján meg tudják mondani, hogy egy-egy táblán mennyi volt a tonnánkénti előállítási költség. Ehhez alakítsanak ki egy rendszert a gépekben és az irodában egyaránt. Ha ez már megvan és működik, akkor el lehet kezdeni belenyúlni az egyes folyamatokba. Lehetőleg egyszerre csak egyet változtatni, mert csak akkor mérhető a hatása! És itt a visszamérésen van a hangsúly. Legyen objektív visszaellenőrzés. Szinte biztos vagyok benne, hogy a termelők 90+ százalékánál nem a táblán belüli differenciálás fogja első-második, de még lehet, hogy a harmadik körben sem a legnagyobb profitnövekedést hozni.  És itt hangsúlyozottan a profitnövekedés a cél és nem az árbevétel növelése.

Összeállította: Gáspár Andrea

Kattints ide az Agroinform TechMag megnyitásához, vagy olvasd el a magazint itt:

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod ide kattintva.