A cirok mélyre hatoló gyökérzete, viaszréteggel borított levelei és hatékony vízfelhasználása révén kiemelkedő szárazságtűrő képességgel rendelkezik, így akár 20–30%-kal kevesebb vízzel is képes hasonló termésszintet biztosítani, ezáltal alternatíva lehet azokon a területeken, ahol a kukorica termesztése kockázatossá vált, vagy a kukorica mellé kockázatcsökkentés céljából beillesztjük a vetésszerkezetbe.
Mindkét növény sokoldalú felhasználhatósága miatt értékes takarmány- és élelmiszer-alapanyag, ám a szélsőséges időjárás és a talajok szerkezetének romlása miatt a hozamuk nagymértékben ingadozik, a korábbi 10 %-ról akár 30–50 %-ra változhat az ingadozás mértéke.
A rendelkezésre álló termőterület, valamint a megfelelő tőszám és sortáv alapvetően meghatározza a növények kezdeti fejlődését, az állomány egyenletességét és a végső terméshozamot. Egy lehetséges termesztési stratégia, hogy a növények számára adott környezeti feltételekhez igazítva határozzuk meg az optimális tőszámot, így a növények maximálisan kihasználhatják a rendelkezésre álló erőforrásokat, miközben csökkentjük a versenyt, valamint a gyomnyomást.
A cirok, hasonlóan a kukoricához, érzékenyen reagál a növénytávolság és sűrűség változásaira, ezért a vetőmagmennyiség és a sortáv optimális meghatározása kulcsfontosságú a sikeres termesztéshez. Számos vizsgálat igazolja, hogy a tőszám és sortáv optimalizálása nemcsak a hozamot, hanem a minőségét is jelentősen javítja. A megfelelő sortáv kedvező mikroklímát biztosít a növények körül, javítja a fényhasznosítást és a CO₂-felvételt, ami előnyösen hat a hozamra, a fehérjetartalomra és a hektoliter tömegre. Így a tőszám és sortáv optimális beállítása alapvető a régióspecifikus termesztési ajánlások és a maximális terméshozam eléréséhez.
A CIROKTERMESZTÉS HATÉKONYSÁGÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK
A cirok (Sorghum bicolor (L.) Moench) az egyik legfontosabb gabonanövénye a szubtrópusoknak, az egyedülálló szárazságtűrő képessége, valamint gyenge adottságú termőhellyel és magas hőmérséklettel szembeni ellenállósága miatt. A cirkot meleg vagy forró területeken termesztik elsősorban. A növekedés számára a legkedvezőbb átlaghőmérséklet 27 °C, a minimális hőmérséklet 16 °C. Összehasonlítva más növények szárazságtűrésével elmondható, hogy a cirok jobban tűri az extrém hőmérsékletet, de a termésképzés idején a szélsőségesen magas hőmérséklet csökkenti a hozamot. A cirok a rövidnappalos növények közé tartozik.
A cirok optimális növekedéséhez a 6,0–7,5 pH-értékű, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű talajok a legmegfelelőbbek, de sokféle talajtípuson eredményesen termeszthető. A homokos talajokon korai vetés ajánlott a gyorsan elpárolgó nedvesség miatt, a homokos-löszös talajok közepes és korai/közepes érésű fajtáknak ideálisak, míg a löszös és meszes talajok jó víz- és tápanyag-megtartó képességük révén közép- és késői érésű fajtákhoz alkalmasak. Fontos a talaj pH-jának figyelembevétele az optimális növekedés érdekében.
A magas szén-dioxid megkötési tulajdonsága miatt jól alkalmazkodik a Magyarországtól délebbre fekvő szélességi körök kedvezőtlen környezeti adottságaihoz, ahol jellemző a magas hőmérséklet és a tartós szárazság. A cirok a levélen található sztómák nyílásának és a gyökérnövekedésnek a szabályozásával, valamint a keményítő felhalmozásával hatékonyan mérsékli a szárazságstressz negatív hatásait. Ezzel összhangban fiziológiai sajátossága, hogy kedvezőtlen környezeti feltételek – például hő- vagy vízstressz – esetén képes részlegesen leállítani fejlődését, majd a körülmények javulásával újraaktiválni növekedési és anyagcsere-folyamatait, ami a faj kiemelkedő adaptív plaszticitását és stressztűrő képességét bizonyítja.
A cirok sikere másfelől a genetikai sokféleségében is rejlik, amit a genetikai markerek és a növényi tulajdonságok, például a magméret és a szem színének változatossága is alátámaszt. A szemek átmérője 1,5–5 mm között változik, alakjuk lehet kerek vagy ovális, színük pedig a fehértől, sárgán, barnán, piroson, feketén át liláig terjed, az antocianin pigment jelenlétének köszönhetően.
A növény magassága olyan mennyiségi tulajdonság, amelyet sok gén befolyásol. Azon gének, amelyek a növény magasságát szabályozzák, befolyásolják az internódiumok hosszát, ami meghatározza a növény magasságát. Az alacsonyabb növények néhány régióban előnyösebbek, mert a szeles vagy esős időjárás esetén kevésbé hajlamosak a dőlésre vagy a törésre.
A korai és a késői cirokfajták közötti fő különbség az érés vagy virágzás idejében rejlik.
- A korai cirokfajtáknak rövidebb a tenyészidejük és hamarabb érnek be, míg a késői fajtáknak hosszabb a tenyészidejük és több időbe telik, amíg beérnek. A korai cirokfajták érési ideje általában rövidebb, körülbelül 70–90 nap. A késői cirokfajták érési ideje ezzel szemben hosszabb, gyakran meghaladja a 100 napot. A korai cirokfajták jól alkalmazhatók azokban a régiókban, ahol rövidebb optimális vegetációs időre van lehetőség vagy ahol a fagyveszély magas. Ezek a genotípusok korábban vethetők és takaríthatók be, lehetővé téve a gazdálkodók számára, hogy elkerüljék a kedvezőtlen időjárási körülményeket.
- A késői cirokfajták hosszabb tenyészidejük és kedvezőbb éghajlati igényeik miatt nagyobb terméspotenciállal rendelkeznek, míg a korai fajták szárazságtűrő képességük miatt jól teljesítenek korlátozott vízellátottság mellett. A genotípusok teljesítménye és stresszre adott válasza jelentősen eltérhet a különböző környezeti feltételek között.
A cirok szárazságtűrésének érvényesülését nemcsak a genetikai háttér, hanem az agrotechnikai tényezők – elsősorban a sortáv és a tőszám – is meghatározzák, mivel ezek befolyásolják a növény térbeli elrendeződését, a fény- és tápanyaghasznosítást, valamint a gyökér- és hajtásfejlődést.
Az optimális sortáv és tőszám kiválasztása elősegíti a homogén állomány kialakulását, javítja a fotoszintézis hatékonyságát, növeli a biomassza- és szemtermést, valamint stabilizálja a fehérjetartalmat és a termésminőséget. Túl széles sortáv esetén a növények kihasználatlan területen nőnek, ami csökkenti a hozamot, míg túl sűrű állományban a versengés miatt a szemek mérete és a minőség romolhat. Ezért ezek a paraméterek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a termesztés gazdaságilag és agronómiailag is eredményes legyen.
Magyarországon a cirok termesztése még kialakulóban van, és gyakran a kukoricatermesztésben alkalmazott agrotechnikai sémákat követik. Ez a megközelítés azonban gátolja a cirok genetikai terméspotenciáljának és alkalmazkodó képességeinek teljes kihasználását, mivel a faj ökológiai igényei – például a tőszám, sortáv és vízhasznosítás optimális beállítása – jelentősen eltérnek a kukoricáétól.
HAZAI VIZSGÁLATOK A SORTÁVOLSÁG ÉS TŐSZÁM HATÁSÁRÓL A SZEMES CIROK TERMÉSHOZAMÁNAK ÉS MINŐSÉGÉNEK OPTIMALIZÁLÁSÁBAN
KÍSÉRLET KÖRÜLMÉNYEI
Az éghajlatváltozásra rugalmasan reagáló ciroktermesztés egyre fontosabb a magyar mezőgazdaságban. A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kara és az RAGT Vetőmag Kft. közös kutatása a különböző agrotechnikai beállítások hatását vizsgálta a terméshozamra és minőségre. A kísérletek Győr környékén, Töltéstaván (homokos-agyagos vályog, 2,84 % szervesanyag, 155 mg/kg foszfor, pH 7,75) és Pázmándon (homokos vályog, 1,8 % szervesanyag, 131 mg/kg foszfor, pH 7,2) zajlottak, ahol a ciroktermesztés már régóta jelen van.
A kísérletek során egy korai és egy középkorai hibrid került vizsgálatra két helyszínen 2023-ban és 2024-ben. A vizsgálatok három sortávolságot (25, 45 és 75 cm) és különböző növénysűrűségeket (210 000, 240 000, 270 000 és 300 000 növény/ha) foglaltak magukban.
A mérések során több fontos paraméter is kiértékelésre került, úgy, mint szemtermés, szemnedvesség, fehérjetartalom, fehérjetermés, hektolitersúly, ezermagtömeg, növénymagasság, bugahossz, bokrosodás és bugasűrűség. 2023-ban a tenyészidőszak csapadékmennyisége elérte az 555 mm-t, amely az éves összes 1019,8 mm csapadékon belül kedvezően oszlott el. A mérsékelt hőmérsékletekkel – júliusban 28,7 °C-os havi átlagos maximum mellett – ez a kedvező csapadékeloszlás elősegítette a növények zavartalan fejlődését. Ezzel szemben 2024-ben mindössze 191 mm csapadék hullott a tenyészidőszakban az éves 655,1 mm-es összes mennyiségből, amely ráadásul kedvezőtlenül oszlott el. A magasabb nyári hőmérsékletek (júliusban 32,3 °C, augusztusban 33,0 °C) kényszerérettséget és terméscsökkenést okoztak.
MORFOGLÓGIAI TULAJDONSÁGOKRA GYAKOROLT HATÁS
A morfológiai tulajdonságok – mint a növénymagasság, a bugahossz, a bokrosodási képesség és a bugaszám – érzékenyen reagáltak a térbeli elrendezésre és a hibridválasztásra. A középkorai hibrid nagyobb növénymagasságot (átlagosan 148 cm) és hosszabb bugát (átlagosan 28,1 cm) ért el, míg a korai hibrid magasabb fehérjetartalmat és jobb bokrosodási képességet mutatott.
TERMÉSEREDMÉNYRE GYAKOROLT HATÁS
A 45 cm-es sortávolság és a 210 000–240 000 növény/ha sűrűség kombinációja bizonyult optimálisnak. Ez a beállítás adta a legmagasabb és legstabilabb kétéves átlagtermést és minőségi értékeket. Ezzel szemben a 75 cm-es sortávolság konzekvensen alacsonyabb termést és gyengébb minőséget eredményezett. A 25 cm-es sortávolság ígéretes alternatívának tűnik a gyakorlati megvalósítás szempontjából is, de teljesítményét körültekintően kell értékelni.
A széles (75 cm-es) sortávolsághoz képest 0,46 t/ha-val magasabb kétéves átlagtermést és jobb minőségi mutatókat adott, különösen nagyobb (270 000–300 000 tő/ha) vetési sűrűség mellett. A 45 cm-es sortávolsághoz viszonyítva azonban a 25 cm-es elrendezés kevésbé bizonyult hatékonynak. Átlagosan 0,48 t/ha-val alacsonyabb termést eredményezett, ami mérsékli az agronómiai előnyét.
A jövő termesztési gyakorlata szempontjából a 45 cm-es sortávolság és közepes tőszám alkalmazása javasolt, különösen olyan régiókban, ahol gyakori az éghajlati ingadozás és a szélsőséges időjárás.
MINŐSÉGRE GYAKOROLT HATÁS
A 25 cm-es sortávolság és 210 000–240 000 tő/ha sűrűség mellett a két év átlagában a fehérjetartalom 13,35 % volt, ami a legmagasabb értéknek bizonyult. Összehasonlításképp a 45 cm-es sortávolság és ugyanezen tőszám mellett az átlagos fehérjetartalom 13,04 % volt. Ugyanakkor a 45 cm-es beállítás a teljes fehérjetermés szempontjából kedvezőbb kombinációt adott, mivel a kétéves átlag alapján 1,118 t/ha fehérjét eredményezett, ami 80 kg/ha előnyt jelentett. Az aszályos körülmények a fehérjetartalom koncentrálódását okozták, ami magasabb százalékos értékeket eredményezett. 2023-ban 12,30 %, 2024-ben pedig 13,67 % volt.
Bár 2024-ben a hozam csökkent, a hektáronkénti fehérjetermés alig mérséklődött, mivel a tápanyagtartalom koncentráltabbá vált. Ez a beltartalmi stabilitás különösen fontos azokban a termelési rendszerekben, ahol nemcsak a mennyiség, hanem a végtermék minősége – például takarmányérték vagy fehérjehasznosítás – is lényeges szempont.
A cirok takarmányipari felhasználása ebben a tekintetben kiemelkedően előnyös, magas fehérjetartalma és hektáronkénti fehérjetermés-potenciálja miatt. Korábbi kutatások szerint a kukorica fehérjetartalma 5,7 % és 11 % között változik, míg kísérleteink során a cirok fehérjetartalma 11,81 % és 14,77 % között mozgott, átlagosan közel 5 %-kal magasabb a kukoricához képest. Ez erős érv amellett, hogy a ciroktermesztés a hazai növénytermesztésben és feldolgozóiparban nagyobb szerepet kapjon.
GYAKORLATI KORLÁTOK A TERMÉSPOTENCIÁL KIAKNÁZÁSÁBAN
A jelenlegi nagyléptékű mezőgazdasági gyakorlatban a cirkot jellemzően 75–76 cm sortávolságra vetik, mivel a rendelkezésre álló gépek erre vannak beállítva. Ugyanazokat a gépeket használják a napraforgó és kukorica vetéséhez és betakarításához is, így nincs szükség átállásra, ami különösen a betakarítási időszakban előnyös.
A 25 és 45 cm-es sortávolság mellett szól, hogy ezekhez a technológiákhoz már elérhetők a megfelelő vetőgépek, amelyek a gyakorlatban is beváltak. A 45 cm-es sorbetakarítás azonban még kihívást jelent. A gabonavágóasztal használata további beállítási időt igényel, és jelenleg nincs olyan kombájnadapter, amely egyszerre alkalmas lenne 45 cm-es és 75 cm-es sortávhoz, így ez speciális megoldást igényel, amit a termelők valószínűleg kevéssé alkalmaznak ciroknál. A kísérleti eredmények azonban egyértelműen jelzik, hogy az ilyen széles sortávolság (75 cm) agronómiailag nem optimális a cirok számára. A komolyabb termelésre törekvő gazdálkodók számára a technológiai fejlesztés akár 0,5–1,0 t/ha termésnövekedést is eredményezhet.
Emellett fontos kiemelni, hogy a 45 cm-es sortávolság mellett hatékony sorközművelés is végezhető, amely javítja a talaj levegőzöttségét, és ezáltal a növény gyökér- és hajtásfejlődését. Ez a hatás különösen előnyös aszályos körülmények között, mivel a jobb levegőzöttség fokozza a víz beszivárgását és a gyökéraktivitást, ezáltal növelve a növény szárazságtűrését és teljesítményét. A cirok esetében – ahol a vegyszeres gyomirtás lehetősége korlátozott – ez a tényező a hatékony gyomszabályozás szempontjából is kiemelten fontos. A sorfelismerő optikával felszerelt kultivátorok ráadásul nagy területteljesítményt és jó hatékonyságot biztosítanak.
|
.jpg "cirok")
.jpg "cirok")
.jpg "cirok")
KÍSÉRLETI ÖSSZEFOGLALÓ
A két év átlagos eredményeit tekintve a 45 cm-es sortávolság – mint a legjobban teljesítő kezelés – 12,29 %-kal magasabb hozamot adott, mint a gyakorlatban alkalmazott 75 cm-es sortáv. Ha figyelembe vesszük a fehérjetartalom, a hektolitersúly és az ezermagtömeg különbségeit is, megállapítható, hogy a szűkebb sortávolságok átlagosan 6,72 %-os előnyt biztosítottak a szélesebbhez képest. A kisebb tőszám általában magasabb fehérjetartalmat eredményezett, és minden sortávolság esetében az ezermagtömeg átlagosan 1,44 grammal volt nagyobb, ami kedvezően hatott a feldolgozhatóságra és piaci értékre.
Szemerits Balázs, Dr. Molnár Zoltán
Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)