Ezt Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára mondta átfogó előadásában szerdán, a Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szakosztálya rendezvényén, melyet online is követhettek az érdeklődők.
A Vizet a tájba – agrárszempontú helyzetértékelés című eseményen az államtitkár részletesen beszélt a vízhiány okairól, az aszály elleni küzdelem eddigi tapasztalatairól, a táji vízvisszatartás nemzetgazdasági jelentőségéről, valamint arról a szemléletváltásról, amely a következő évtized magyar agrárstratégiáját alapjaiban határozza meg.
A víz: nemcsak természeti, hanem stratégiai és gazdasági erőforrás is
A rendezvényt Dr. Zöldréti Attila, a szakosztály elnöke, egyetemi tanár nyitotta meg. Köszöntőjében rámutatott:
a klímaváltozás korában a víz a legértékesebb közjavak egyike lett – nélküle nincs növénytermesztés, állattenyésztés, sőt, hosszú távon vidéki élet sem.
Ezért az idei szakmai programok egyik központi célja, hogy bemutassák, miként tud az agrárium alkalmazkodni az egyre gyakoribb szélsőségekhez: az aszályhoz, a villámárvizekhez és a vízhiányhoz.
Az elnök kiemelte: az államtitkár nemcsak döntéshozóként, hanem gyakorló gazdálkodóként is jól ismeri a víz szerepét. Hubai Imre a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megalapításakor kulcsszerepet játszott az országos öntözési koncepció kidolgozásában, és azóta is a fenntartható vízhasználat egyik leghangosabb szószólója.
Hubai Imre és Dr. Zöldréti Attila a rendezvényen – Fotó: Youtube
A Kárpát-medence: gyorsabban melegszik, mint Európa többi része
Az államtitkár előadását azzal kezdte, hogy a klímaváltozás hatása a Kárpát-medencében fokozottan érvényesül.
– A térség az elmúlt ötven évben kétszer olyan gyorsan melegedett, mint az európai átlag. Ennek következménye a csökkenő csapadékmennyiség, a kiszáradó talajok és az egyre gyakoribb, hosszan tartó aszály – mondta.
A számok magukért beszélnek:
- 2022-ben 1,5 millió hektárnyi mezőgazdasági terület szenvedett el súlyos aszálykárt,
- 2025-ben ugyanez a szám 500 ezer hektár körül alakult,
- a termeléskiesés mértéke azonban így is több mint 300 milliárd forint volt.
Az államtitkár szerint a vízhiány ma már nemcsak agrár-, hanem nemzetgazdasági probléma. A vízenergia, az ipari hűtés, a városi zöldfelületek fenntartása és az élelmiszer-termelés egyaránt függ a megfelelő vízellátástól.
– Magyarország versenyképessége múlik azon, hogy a vizet képesek leszünk-e a tájban tartani – fogalmazott.
Történelmi örökség: lecsapolt országgá váltunk
Hubai Imre történeti áttekintést is adott. A 19. századi folyószabályozások, mocsárlecsapolások és belvízvédelmi beavatkozások eredményeképpen az ország vízmegtartó képességének 97 százalékát elveszítette.
– A Kárpát-medence valaha természetes vízparadicsom volt. A síkvidéki területek harmadát állandó vagy időszakos víz borította. Ma ennek a töredéke maradt, körülbelül három százalék. A víz kivezetése a csatornákba a múlt században logikus volt – ma viszont végzetes – mondta. – A víz nem ellenség, hanem a táj üzemanyaga. Nélküle nincs hűtés, nincs mikroklíma, nincs termékeny talaj. A jelenlegi helyzetben az a cél, hogy visszafordítsuk a vízmentesítés évszázados logikáját, és újra vízjárta, élő tájakat teremtsünk.
Az aszályvédelmi operatív törzs eredményei
Az államtitkár emlékeztetett: a 2022-es aszály után a kormány Aszályvédelmi Operatív Törzset hozott létre, amelynek célja a vízvisszatartó kapacitások növelése, a gyors helyreállítás és a gazdák bevonása volt.
A 2025-ös év mérlege:
- 1 milliárd köbméterrel több víz maradt a tájban, mint az előző évben,
- 848 kilométernyi csatornaszakaszt újítottak fel,
- több mint 1600 szakember dolgozott a beavatkozásokon,
- 114 ezer hektárral nőtt az öntözhető terület.
Hubai Imre szerint a legnagyobb eredmény mégsem a számokban, hanem a szemléletváltásban van:
– A víz nemcsak műszaki, hanem társadalmi kérdés. Olyan rendszerre van szükség, amelyben a gazdák, a vízügyi szakemberek és az önkormányzatok együtt gondolkodnak – szögezte le.
A vízvisszatartás új filozófiája
Az előadás egyik kulcspontja az volt, hogy a vízgazdálkodásban új korszak kezdődik.
A cél nem a víz elvezetése, hanem annak helyben tartása.
A vízmegtartás többféle formában valósulhat meg:
- természetes elöntésekkel és tározókkal,
- holtágak, kubikgödrök, régi csatornák újranyitásával,
- talajvízszint-emeléssel és erdősítéssel.
A kormány ennek érdekében integrált vízvisszatartási programot indított, amely 2030-ig 3 milliárd köbméter víz tájban tartását célozza.
– Nem akarunk gátakat emelni a víz elé, de azt sem akarjuk, hogy elfolyjon. A víznek vissza kell térnie a természetes körforgásba. A folyók mellett újra létre kell hozni a vizes élőhelyeket, amelyek hűtik a levegőt, tárolják a csapadékot és újraélesztik a talajt – fogalmazott. A cél, hogy a gazdák ne csak vízhasználók, hanem vízmegtartók is legyenek.
Az esemény helyszíni résztvevőinek egy csoportja az előadóval – Fotó: Youtube
Gazdák, közösségek és támogatások
- A kormány 2023-ban elengedte az öntözővíz díját és a vízkészletjárulékot, 2024-től pedig a vízjogi engedélyezés is egyszerűsödött.
- Emellett öntözési közösségek alakítását is támogatják – ezek közös infrastruktúrával és tervezéssel működnek.
- 2025-ben 2 milliárd forintos keret áll rendelkezésre az ilyen együttműködések támogatására, projektenként akár 75 millió forintos vissza nem térítendő támogatással.
- A programhoz eddig több mint 250 gazdaság csatlakozott, összesen 90 ezer hektárnyi területet lefedve.
Hubai szerint a cél, hogy 2030-ra legalább 500 ezer hektár váljon vízvisszatartásra és öntözésre alkalmassá.
A jövő kulcsa: víz a talajban, víz a gazdaságban
Az államtitkár részletesen beszélt a talajnedvesség szerepéről is. Rámutatott: a magyarországi talajok 70 százaléka jelenleg vízhiányos, ami nemcsak a hozamokat, hanem a szénmegkötést is csökkenti.
A vízmegtartás a legolcsóbb klímavédelem. Minden liter víz, ami a talajban marad, egyben szén-dioxid-megkötés, termésbiztonság és életbiztosítás
– hangsúlyozta.
A jövő agrárpolitikája tehát nemcsak az öntözésről, hanem a táji vízvisszatartásról szól: a természetes árterek helyreállításáról, a zöld infrastruktúra bővítéséről és a víz körforgásának helyreállításáról.
Nemzetközi felelősség és együttműködés
Hubai Imre külön kiemelte, hogy Magyarország vízkészletének 95 százaléka külföldről érkezik, ezért a vízügyi diplomácia kulcsfontosságú. A Tisza, a Maros, a Körösök és a Dráva forrásai mind határainkon kívül vannak, ezért a magyar vízbiztonság csak nemzetközi együttműködéssel garantálható. Az államtitkár beszámolt a román, szlovák és ukrán vízügyi hatóságokkal folytatott egyeztetésekről, amelyek célja közös vízmegtartási és tározási projektek indítása.
– A víz nem ismeri az országhatárokat, és a felelősség sem áll meg a határon. A Kárpát-medence közös vízhálózat – ezért közös gondolkodásra és közös cselekvésre van szükség – jelentette ki.
Tudás, technológia, jövőkép
A program sikeréhez modern technológiai megoldásokra is szükség van. A precíziós öntözés, a drónos talajnedvesség-mérés és az automatizált vízszabályozás mind-mind a jövő gazdálkodásának alapját képezik. A kormány ennek érdekében támogatja az agroinformatikai rendszerek fejlesztését és az adatvezérelt vízgazdálkodást. Egy új országos vízmonitoring-rendszer is épül, amely valós idejű adatokat szolgáltat majd a talajnedvességről, a csapadékról és az öntözési igényekről.
Zárszó: a vízvisszatartás az élet záloga
A rendezvény végén Dr. Zöldréti Attila megköszönte az előadást, és hangsúlyozta: a mezőgazdaság nem a probléma, hanem a megoldás része. A gazdák a víz legjobb őrzői, hiszen ők azok, akik a mindennapokban szembesülnek a klímaváltozás hatásaival. A szakosztály elnöke hozzátette: a vízmegtartás nemcsak technikai, hanem erkölcsi kérdés is – a jövő generációk életfeltételeiről döntünk.
Hubai Imre zárszavában így fogalmazott:
– Ha a víz marad, marad az élet is. És ha marad az élet, marad a magyar vidék.
Összegzés
A Vizet a tájba program Magyarország egyik legnagyobb környezeti és gazdasági vállalkozása. A cél nem kevesebb, mint a Kárpát-medence vízháztartásának újjáépítése, az aszály elleni küzdelem megerősítése, és az agrárium jövőjének stabilizálása. A víz megtartása nemcsak mezőgazdasági érdek – hanem nemzetstratégiai feladat, amelyen az ország jövője múlik.
Indexkép: Facebook/Hubai Imre
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
