Vetésforgó mediterrán módra: miért működik jól a spanyol modell?

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Gazda Kontroll szaktanácsadóinak részvételével 2025. június 15–17. között megvalósult spanyolországi tanulmányút során a szakemberek a madridi székhelyű IMIDRA kutatóintézet munkájába nyerhettek betekintést. Az ötrészes cikksorozat harmadik része a vetésforgó, a talajgazdálkodás és az alternatív növények témakörét járja körül – nemcsak a spanyol, hanem a magyar gyakorlat tükrében is.

A vetésforgó szerepe a talajélet fenntartásában

Az IMIDRA intézet által alkalmazott vetésforgó-rendszerek fő célja a talaj tápanyagtartalmának megőrzése és javítása, különös tekintettel a nitrogénmegkötésre. A 2-3 éves rotációban alkalmazott kultúraváltás lehetővé teszi a talaj termékenységének fenntartását úgy, hogy közben csökken a betegségek és kártevők nyomása. Az ilyen rendszerek különösen jól működnek ott, ahol megfelelő méretű táblák és infrastrukturális háttér áll rendelkezésre.

A rotációs rendszer alkalmazása nem csupán agrotechnikai kérdés, hanem szorosan illeszkedik az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) előírásaihoz is, amelyek a fenntarthatóságot és a talajvédelem erősítését célozzák.

Nitrogénmegkötő növények – kulcsszerepben a hüvelyesek

A spanyol tapasztalatok szerint a hüvelyesek – különösen a lencse – jelentős szerepet játszanak a talaj nitrogénkészletének növelésében. A lencse az IMIDRA kísérleteiben öntözés nélkül is jól teljesített, köszönhetően a mediterrán éghajlat éjszakai hőmérsékleti viszonyainak és a téli csapadékmennyiségnek. A termelési adatok azt mutatják, hogy ha a búzát lencse után vetik, akár 1 tonnával is nagyobb lehet a hozam hektáronként, ami jelentős gazdasági előnyt jelent a gazdálkodóknak. Az egyik mért adat szerint 6 tonnás búzatermést takarítottak be lencse után – sőt volt példa még magasabb eredményre is.

A lucerna szintén kiemelkedő szereplő a vetésforgóban. A hosszú élettartamú, mélyre hatoló gyökérzettel rendelkező évelő növény jól alkalmazkodik a mediterrán körülményekhez, és hatékonyan javítja a talaj vízháztartását, szerkezetét és biológiai aktivitását. Az IMIDRA-nál több parcellán már 4-5 éve folyik lucernatermesztés – pozitív eredményekkel.

A rotáció összeállítása: egyensúly a tápanyagban és a talajszerkezetben

A madridi kutatóintézet vetésforgó-kombinációi tudatosan törekednek a talaj hosszú távú termőképességének megőrzésére. A rotáció alapját képező elemek a következők:

• Egy hüvelyes növény (pl. lencse vagy lucerna), mely nitrogénnel gazdagítja a talajt;
• Egy zöldtrágyanövény, amely szerves anyagot biztosít a talaj számára;
• Komposzt kijuttatása, a mikro- és makrotápanyag-utánpótlás érdekében;
• Napraforgó, amely karógyökerével feltárja a mélyebb talajrétegeket és javítja azok víz- és tápanyagforgalmát.

Ez a struktúra nemcsak a talajéletet segíti, hanem hozzájárul a vízmegtartás és a termésstabilitás növeléséhez is.

Az IMIDRA intézet által alkalmazott vetésforgó-rendszerek fő célja a talaj tápanyagtartalmának megőrzése és javítása, különös tekintettel a nitrogénmegkötésre – fotó: pexels.com

Hazai kihívások a vetésforgó alkalmazásában

Magyarországon azonban a vetésforgó gyakorlati alkalmazása sokszor akadályokba ütközik. A legfőbb problémát az elaprózódott birtokstruktúra és a kis táblaméretek jelentik, amelyek nem kedveznek a komplex rotációs rendszerek kialakításának. A korábbi nagyüzemi rendszerben még általános volt a többféle növényt is tartalmazó, hosszú ciklusú vetésforgó, amely hatékonyan csökkentette például az aranka (Cuscuta spp.) fertőzést. Ma viszont a vetésforgó jellemzően leegyszerűsödött – sok esetben kukorica, gabona és napraforgó váltakozik, miközben a repce visszaszorult.

A tagutak elhanyagolása tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen ezekről a területekről a gyomnövények könnyedén visszatelepülnek a táblákba. A probléma túlmutat az egyéni gazdaságok szintjén: a hatékony vetésforgó érdekében táji szintű, közösségi szintű koordinációra lenne szükség, különösen a kisgazdaságok esetében.

Alternatív kultúrák és kísérleti rendszerek

Az IMIDRA kutatóintézet a fajtaösszehasonlító kísérleteken túl több alternatív növényt is vizsgál. A kukorica-fajtasor például 25 különböző változatot tartalmazott, mindegyiket négyszer ismételve. A cél a rövid tenyészidejű fajták kiválasztása volt, amelyek a helyi klimatikus viszonyok mellett is elfogadható hozamot produkálnak. A kapott adatokat nemcsak Madrid környékén, hanem más spanyol térségekben is felhasználják.

A többi parcellán különböző növényeket is vizsgáltak, például: csicseriborsót (rávetéses módszerrel is), durum búzát, lucernát, kukoricát, olajfát, pisztáciát, komlót és más alternatív kultúrákat. A fajtakiválasztás során szempont volt az érési idő, valamint az, hogy az adott növény rendelkezik-e hivatalos fajtaminősítéssel.

Csicseriborsó: lehetőség vagy zsákutca?

A csicseriborsó iránt hazánkban is egyre nagyobb az érdeklődés, ám a spanyol tapasztalatok szerint a termesztése több nehézséget is hordoz. A fő problémát a gyomirtó szerek mellőzése jelenti, ami miatt a gyomnövények könnyen túlnövik a kultúrát, jelentősen csökkentve a hozamokat. Ugyanakkor a rovarkártevők és a gombás betegségek csak enyhe mértékben fordulnak elő.

Pozitívum, hogy az IMIDRA saját nemesítésű fajtával is rendelkezik, amely fokozott ellenálló képességet mutat bizonyos kórokozókkal szemben – ez előrelépés lehet a vegyszermentes termesztés irányába.

Őszi vetésű változatok: ígéretes irány a klímaváltozás tükrében

A csapadékosabb őszi-téli időszak kihasználása érdekében az IMIDRA-nál is kísérleteznek őszi vetésű csicseriborsó-fajtákkal. Ezek hasonlóak a Magyarországon már ismert őszi borsó típusokhoz. Az ilyen fajták a vegetációs időszak elején hasznosítják a talajnedvességet, és mire az aszályos időszak megérkezik, már be is érnek. A magyar klimatikus viszonyok között ez a technológia komoly lehetőségeket rejt.

Kitekintés: további alternatívák

A kutatók olyan egzotikus növényeket is teszteltek, mint az etióp eredetű teff, azonban ez a kultúra a várakozásokkal ellentétben meglehetősen nagy vízigényűnek bizonyult – így nem illeszkedik a spanyol száraz környezetbe. Hasonló tapasztalatokat szereztek más vízigényes kultúrákkal is.

A lóbab is tesztelés alatt áll, bár termesztéséhez speciális ismeretek szükségesek. Hüvelyesként előnyös a nitrogénmegkötő képessége, de agrotechnikai igényei eltérnek a megszokottól.

Forrás: NAK

Indexkép: pexels.com